Az európai versenyhatóságoknak és politikai szakértőiknek minél kevesebbet kellene azzal foglalkozniuk, hogy egy adott piacon maximalizálják – vagy éppenséggel a meglévő szinten rögzítsék – a hálózattal is rendelkező szolgáltatók számát. Ehelyett inkább abban kellene segíteniük, hogy a piac dönthessen. Legalábbis nem volna szabad korlátozniuk a beruházásokat az infrastruktúrába és a szolgáltatásokba – véli Keith Mallinson neves távközlési szakértő.

A ma már a saját tanácsadó cégét igazgató szakértő hosszú éveket töltött a távközlési iparban. Az amerikai Yankee Group elemző cég európai részlegeinél követhette a kontinensen zajló folyamatokat.
 
Amerika azt példázza: a piac jól dönt ■ "Amerika példája azt mutatja, hogy ha szabad teret engedünk az iparági konszolidációnak, az javítja a hatékonyságot, a jövedelmezőséget, és ösztönzőleg hat a további beruházásokra, legyen szó akár nagy, akár kis szolgáltatóról" – írja a szakértő a Fierce Wireless Europe-on cikkében.




Véleménye alátámasztására az Egyesült Államok oerátorait hozza fel. Mallinson szerint ugyanis az ottani operátorok a piac szabályozó mechanizmusainak köszönhetően jóval előrébb járnak a 4G/LTE szolgáltatások bevezetésében, mint európai társaik. A tengerentúlon a keresletet az alacsony tarifák generálják. Ezzel szemben az európai hálózati beruházások késésben vannak, és a hanghívások, sms-ek, illetve az adatforgalmi díjak relatíve magasak.

Ismét vannak szószólói a természetes monopóliumok visszatérésének – írja a szakértő –, mert milyen logikus dolog is volt, hogy annak idején a közműszolgáltatások, köztük a víz, az áram és a vezetékes telefon, egy egységes hálózatra épült. Aztán jött a dereguláció a vezetékes piacon, majd a frekvencia licencek korszaka, amely sok új versenytársat hozott az egykori monopóliumoknak. Ugyanakkor a konszolidáció is természetes, és pozitív következménye a versenynek, amit üdvözölni kell, mert javítja a hatékonyságot és a beruházások pénzügyi megtérülését.




Rossz az EU spektrumpolitikája? ■ Mallinson a bajok forrását az európai spektrum- és versenyképességi politikában látja. Szerinte ugyanis az ugyanúgy akadályozza a hálózatfejlesztéseket, mint a versenylképes díjak kialakulását. Nem hatóságilag kell szabályozni azt, hogy egy-egy piacon hány szolgáltató éljen meg. Mallinson szerint igenis jól tette a brit távközlési hatóság, hogy nem állt útjába az ottani T-Mobile és az Orange fúzionjának, és ezzel ötről négyre csökkent a szigetországi szolgáltatók száma. Szerinte ugyanígy üdvözlendő, hogy a Telefónica Németországban megvásárolhatja a KPN-től az E-Plus-t, amivel az ottani operátori piac a jelenlegi négyről háromra csökken.

Számtalan bizonyíték van arra, hogy az irányított verseny, amely megszabja az országon belüli szolgáltatók számát, illetve szabályozza a szolgáltatások árát, nem a legjobb eredményeket hozta az európai fogyasztóknak, legfeljebb az operátorok részvényeseinek kedvezett.

Az amerikai mobilpiac virágzik, az előfizetők elegendő szolgáltatási  és operátori kínálatból választhatnak – véli Mallinson. És ez épp a magas piaci koncentrációnak köszönhető. Az amerikai távközlési hatóság (Federal Communications Commission – FCC) szerint az USA-ban, ahol a lakosság 80,4 százaléka legalább öt, sőt néha több mobilszolgáltatóból is választhat, a piacvezető AT&T és a Verizon Wireless együttes részesedése eléri a 62 százalékot, ebből az előbbié 33, utóbbié 29 százalék. A két cég összesített bevétele az ottani teljes operátori piacon még ennél is nagyobb hányadát, 67 százalékát  jelent.

Összehasonlításul: az Egyesült Királyságban a T-Mobile-Orange fúzióból született piacvezető EE részesedése 35 százalék, az őt követő O2-é pedig 29 százalék. A 2010-es fúziót megelőzően a korábbi piacvezetők (az O2 27, a Vodafone pedig 24, százalékkal) együttes részesedése alig haladta meg az 50 százalékot. A Telefónicához tartozó O2 (17%) és az E-Plus (21 %) németországi összeolvadásával új piacvezető születik, és a mostani éllovas Deutsche Telekom a maga 33 százalékával vagy a Vodafone a 29 százalékos részesedésével örülhet, hogy dobogós helyezése van.

Nem kényelmesednek el a cégek! ■ Egyetlen jogos aggodalom lehet – véli Mallinson –, az tudniillik, hogy a konszolidáció folytán csökkenő verseny áremelkedést indukál, és a cégek a növekvő profitot inkább a részvényesek között osztanák szét, nem pedig újra az üzletbe fektetik. Csakhogy az eddigi példák pontsan az ellenkezőjét igazolják. A szakértő itt is a Verizon és az AT&T fúziójával példálózik. Manapság egyik cégnek sincs oka a panaszra: az EBITDA ráta erősen 40 százalék feletti, szemben jó néhány európai szolgáltatóval, amely kénytelen beérni 30 százalék alatti EBITDA-val. Az amerikai cégek nem ráültek a dollármillióikra, hanem hálózatfejlesztésekre, frekvenciák vásárlására költik a pénzüket.

Mallinson szerint ebből is látszik, hogy hatalmas üzleti lehetőségek rejlenek még a mobil piacban, főleg a mobilinternet terén. Ha lesz elegendő addicionális rádiófrekvencia, a mobil adatforgalom egy évtizeden belül megezerszereződhet. A keresletet a fokozatosan csökkenő tarifák generálják majd.

Az EU által preferált hálózatmegosztást – mint egy átmeneti megoldást a konszolidáció és a saját hálózat üzemeltetése között – az amerikai szolgáltatók élből elutasították – hívta fel a figyelmet Mallinso. Nem véletlen – írja –, hogy a nagy amerikai szolgáltatók továbbra is erőteljesen fejlesztik a saját hálózatukat. Ezt tartják ugyanis az egyik legfontosabb megkülönböztető minőségi tényezőnek. Ebben van az igazi verseny.


Európa is konszolidálódik ■ Amúgy meglehet, Mallinson nyitott kapukat dönget, ugyanis láthatólag Európa is gyorsít a konszolidáció terén. Mint azt lapunk is megírta, az idei első félévben 60 milliárd euró értékű fúziót és felvásárlás indult az európai távközlési piacon, ami közel a duplája az egy évvel korábbinak.

A befektetési bankárok hasonló tendenciát várnak a második félévre is, különösen a mobilszolgáltatók miatt, amelyek a nehéz gazdasági környezetből manapság maguk is ebben látják az egyik kicezető utat.
A Vodafone közelmúltbeli 7,7 milliárd eurós ajánlata a Kabel Deutschlandért jól példázza, hogyan próbálják a mobilszolgáltatók magukat újra feltalálni, hogyan próbálják felfrissíteni mobilos ajánlataikat más szolgáltatásokkal kombinálva (vezetékes szélessáv, vezetékes telefonl, tévé stb.).

Máshol a nemzetközi mobilcégek a helyi operátorokat vásárolják fel. Így tesz a Hutchison Whampoa, amely rivális operátorokat vett meg Ausztriában és Írországban, hogy megerősítse ottani leánycégének a piaci pozícióit.  A másik oldalról nézve az eladósodott szolgáltatók ezen a módon szeretnének némi mobilizálható tőkéhez jutni.

A Telefónica adósságcsökkentési céllal adta el az O2 Ireland-et a Hutchisonnak 850 millió euróért, az Orange pedig 1,3 milliárd euróért vált meg az Orange Spain-től.