Magyarország néhány éve a startup-szakértők országa, legalábbis a néhány nemzetközileg is sikeres vállalkozás – a LogMeIn, a Prezi, a Balabit stb. – nyomán egyre-másra szaporodnak a startup kezdeményezések: konferenciákat, versenyeket szerveznek, és egy ideje a magyar állam is felszállt a startup-ikaruszra.

Abban mindenki egyetért, hogy a technológiai startupok szaporodása jó dolog: jó a gazdaságnak, mert új exportlehetőségeket nyit, és pozitívan hat a munkaerőpiacra, inspirálja a felsőoktatást, tőként vonz az országba és így tovább. Nem véletlen, hogy mindenki keresi az új lehetőségeket a startupok serkentésére.

A közelmúltban például Budapesten megtartották a második Izrael-Magyarország Innovációs Napot, melyen a valóban fejlett izraeli startup-kultúrából tanulhattak a magyarok. Izraelben azonban már látszik az árnyoldal is. Az okos pedig más kárán tanul.

De mi is a probléma?

Minél több, annál jobb?

A találkozón az izraeli fejlett technológiájú ágazatok szövetségének a vezetője arról beszélt, hogy a csúcstechnológiai iparban dolgozik az izraeli foglalkoztatottak 10,2 százaléka, és ez adja az ország ipari exportjának az 51, a GDP-nek a 15 százalékát. Nem véletlen, hogy gombamód szaporodnak a feltörekvő cégek: jelenleg ötezer startup vállalkozást tartanak nyilván, és számuk évente 300-zal növekszik.

Ez mind hozzájárul ahhoz – mint azt összeállításában a Reuters írja – az iparág vonzza a globális szereplőket. Az Apple például Izraelben működteti az egyetlen külföldi K+F központját, de az Intel, a Google és a Microsoft is jelen van, és két kézzel kapkodnak a tehetséges startupok után.

A gazdasági környezet is kedvező. A Reuters utal az EY (korábban Ernst & Young) egy kimutatására, mely szerint az izraeli K+F kiadások a GDP 4,3 százalékát teszik ki. Ez rendkívül magas, közel duplája az OECD országok átlagának. Összehasonlításképpen: a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint Magyarország 2013-ban a GDP 1,44 százalékát (mintegy 420 milliárd forint) fordított erre a célra, míg egy évvel korábban 1,3 százalék alatt maradt ez az arány (364 milliárd forint).

Aggasztó jelenségek

Ez nagyon szép és jó. Az izraeli felsőoktatás hatalmas energiákat – sok pénzt és figyelmet – fordít a felső képzésekre fejlesztésére, és még többet a K+F tevékenység és a startupok támogatására, például azzal, hogy a kezdő vállalkozások jelentős adókedvezményekben részesülnek. Összességében ez még annak fényében is jelentős támogatási csomag, hogy a K+F pénzek jelentős része, mintegy 80 százaléka jellemzően külföldről érkezik.

Csakhogy ennek megvan az ára is. Mint azt a korábban lapunknak is nyilatkozó Karin Mayer Rubinstein, az Israel Advanced Technology Industry Association (IATI) vezetője, a Reutersnek mondta: a K+F tevékenység eredményeként születő szabadalmak egy jelentős részét gyakorlatilag kiviszik az országból.

De nem feltétlenül maga a szabadalom a probléma, sokkal inkább az, hogy a K+F tevékenység eredménye hosszú távon nem Izraelben hasznosul. Azoknak a cégeknek a többsége, melyeket felvásárolnak – azaz sikeres startupnak bizonyultak – nem marad meg Izraelben önálló szervezetként. És még jó, ha egyáltalán megmarad a korábbi működési szinten.

Jól példázza a problémát egy izraeli naperőműveket fejlesztő startup cég, a Solel története, amely fénykorában ötszáz főt foglalkoztatott. 2009-ben azonban felvásárolta a Siemens, majd fokozatosan le is építette. Jelenleg jó ha ötvenen dolgoznak a cégnél, amelyről kiderült, a Siemens nem tudja hosszú távon rentábilisan üzemeltetni, ám továbbértékesítenie sem sikerült.

Karin Mayer Rubinstein,
az IATI vezetője, szerint a cél, hogy a cégek ne a gyors értékesítésben, hanem a hosszú távú építkezésben legyenek érdekeltek.

De még sokszor azok a cégek is inkább beolvadnak egy nagyobb vállalatba, melyeknek akár arra is lett volna esélyük, hogy globális szereplővé váljanak. Például az M-System nevű céget a SanDisk 1,6 milliárd dollárért vásárolta fel 2006-ban. Pedig az M-Systems találta ki az USB flash drive-ot, és minden esélye megvolt arra, hogy a világpiac meghatározó szereplője legyen.

Az M-Sytems egykori alapító elnöke, Dov Moran ugyanakkor arra is felhívta a Reuter figyelmét, hogy vannak olyan cégek, melyeknek egyedül nincs esélyük a piacon. A szintén izraeli Waze sikeréhez például nagyban hozzájárult, hogy a Google felvásárolta 1,3 milliárd dollárért.

Gyors bevételek a hosszú távú tervekkel szemben

Bár a sikeres felvásárlások rövid távon jók, hiszen az alapítók a befolyó pénzen újabb vállalkozásba fognak, maga a tendencia távlatilag egy sor gazdasági problémát vet fel. Ha egy ilyen felvásárlás során a K+F tevékenység az országban is marad, a foglalkoztatás mindenképpen csökken, hiszen a gyártási tevékenység sok esetben megszűnik. Márpedig nem csak kutatók és mérnökök vannak a világon – sőt Izraelben és Magyarországon sem.

Az izraeli csúcstechnológiai iparban dolgozók száma 2004. és 2012. között évente 2,5 százalékkal nőtt, míg az elmúlt két évben összesen 2 százalékkal zsugorodott. Ez a munkanélküliség alakulására sincs jó hatással. A fentebb említett M-Systems például ezer főt foglalkoztatott, mielőtt a SanDisk felvásárolta. Azóta viszont a dolgozók közel harmadát elbocsátották a cégtől.

Jelenleg 282 izraeli K+F cég van külföldi vállalatok tulajdonában. Az Israel Venture Capital (IVC) Research Center adatai szerint tíz izraeli technológiai cégből nyolcat külföldiek vásárolnak fel. És az még a szerencsésebb eset ilyenkor, ha a K+F központot meghagyják Izraelben. Sokszor azonban egyszerűen beolvasztják valamelyik már létező központjukba.

A türelmetlen fiatalság

Persze ez az állapot nemcsak a gonosz befektetők miatt alakul ki. Úgy tűnik, az izraeli startupok körében is van egyfajta türelmetlenség, amit a minél gyorsabb megtérülés hajt. A Dow Jones VentureSource 2014. harmadik negyedévi kimutatásai szerint Izraelben egy startup az alapítása után nem egészen négy évvel jut el az első körös befektetésig. Ugyanehhez egy brit vagy francia startupnak átlagosan mintegy 6,5 évre van szüksége.

Karin Mayer Rubinstein szerint az államnak szofisztikáltabb ösztönzőket kell kialakítania. Elsősorban az lenne a cél, hogy a cégek ne a gyors értékesítésben, hanem a hosszú távú építkezésben legyenek érdekeltek, melynek eredményeként akár önállóan is megállják a helyüket a piacon.

Ez utóbbira is van jó példa: a Check Point, bár a NASDAQ-on jegyzett cég, mind a mai napig Izraelben van.

Magyarországon is hasonló helyzet körvonalazódik

A magyar startupok körében tényként kezelik azt, hogy a világpiac meghódításához mindenekelőtt Amerikában kell megvetnie a lábát egy cégnek. A vezető magyar startupok szinte mindegyike kiköltözött az Egyesült Államokba, vagy legalábbis tervez ilyen lépést.

Ez lényegében független attól, hogy az adott cég távlati terveiben egy zsíros felvásárlás vagy az önálló élet szerepel. Ennek egyik legszebb példája a LogMeIn, amely – bár a fejlesztő bázisa Magyarországon van – Bostonba költöztette a cég székhelyét, és ma már csak magyar alapítású, de amerikai cégként ismeri a világ. Hasonló a helyzet a Ustreammel, amely szintén fejlesztőközpontot tart fenn Magyarországon.