Az eNET minden évben több jelentést is kiad arról, hogy a magyar e-kereskedelmi piac milyen fontos csatákat nyert meg az év folyamán, és amelyekből kiolvasható: a végső győzelem közel. Ehhez képest igencsak mellbevágó jelenségekkel találkozhatunk. Például hogy a személyes átvételért is fezetni kell, mióta Libri lett a Shopline (egykori Bookline). De jó, megértem: abból a – százalékban mindenképpen irdatlannak mondható margóból, amivel lerabolják a kiadókat a terjesztők, nyilván nem futja az amúgy jellemzően bizományos terjesztésre átvett könyvek értékesítési háttérének fenntartására. De még érdekesebb jelenségek vannak a jegyértékesítés területén.

Mi történik, ha színház-, koncertjegyet, múzeumi belépőt vagy fesztiválbérletet akarunk vásárolni? Talán ma már könnyű belátni, hogy sokkal kényelmesebb online megvenni, mint hóban-fagyban sorban állni az Andrássynál az egykori központi jegyirodánál.

Vásároljunk online, fizessünk elektronikusan – mert megéri!

De hogyan is megy ez? Tegyük fel, gyorsan koncertjegyet akarunk venni. A koncerthelyszín oldalán olvashatjuk: online elővételben 1500 Ft, a koncert előtt a helyszínen 2000 Ft (a példa valós!). Nosza, vásároljunk online! Megtakarítunk 25 százalékot, és még sorban sem kell állnunk. A haszon így többrendbeli.

A menet a következő: kiválasztom a jegyet (2 darab), megadom mindenféle adatomat, majd beleteszem a jutányos árú jegyeket az online kosárkámba. És máris jön a meglepetés! Az online jegyértékesítő mindjárt jelzi, hogy nem úgy van az, hogy csak takarékoskodom: kezelési költséget kell fizetni minden megvásárolt jegy után. Ez jelen esetben 230 forint. És hát nyilvánvaló, hogy jegyenként – és véletlenül sem rendelésenként – kell minden procedúrát elvégeznie a jegyértékesítőnek, amiért a díjat felszámolja. Manapság nyilván így logikus.

De egye fene a 2×230-at, még így is beljebb vagyunk jegyenként 220-szal! – gondolom büszkén... Addig, amíg az online fizetési oldalra nem jutunk. Ott ugyanis újabb költségek fogadnak: 2% + 200 forintot kell fizetni, ha már online bankkártyás fizetésre adtuk a fejünket. Gondolom, ez a példánál maradva 268 forint itt a zemberekre át nem terhelt tranzakciós költségek fedezésére szolgál.

Így lett a jó kis 25 százalékos árelőnyből alig több mint 8 százalék, az 1000 forintból 332. És ez ugye csak és kizárólag a közvetlen költség! De jól jártunk, mert a jegy eleve 25 százalék előnnyel indult a helyszíni vásárlással szemben.

Nevelem a gyereket!

Gyermekeimet – akik nem mellesleg rendszeres koncertlátogatók – tudatos pénzügyi gondolkodásra nevelem, ezért számlát nyitok nekik (ifjúságit, mert az olcsóbb). Minden hónapban utalok számukra zsebpénzt – és fizetem a nem a zemberekkel megfizettetett tranzakciós díjat. De ettől tekintsünk is el.

Gyermekeim jó és engedelmes gyerekek. Hallgatnak rám. És ha én azt mondom, kártyával egyszerűbb vásárolni, és még olcsóbb is – sőt a gazdaságnak is jót tesz, hiszen a tranzakciók követhetők, a belőlük képzett nyereség után a vállalkozó adót fizet, abból meg az állam majd finanszírozza az egyre hatékonyabb felsőoktatásukat, hogy sokkal okosabbak legyenek –, ők hisznek nekem, tehát úton-útfélen kártyával vásárolnak, online felületeken is, mert abban is hallgatnak rám, hogy webshopon vásárolni sokkal kényelmesebb és gazdaságosabb, sőt bizonyos értelemben biztonságosabb is. Az meg teljesen természetes, hogy koncertjegyet is így vesznek: csakis online és elővételben. Már csak önmaguk jól felfogott érdekében is, hiszen sok helyen így olcsóbban jutnak a jegyhez, mintha odamennek, és készpénzzel fizetnek.

Csakhogy a gyerekeim – bár szófogadóak és hallgatnak is rám – nem hülyék. És nem vesznek jegyet online felületen. Miért? Ez igazán egyszerű.

Az elővételben vásárolt jegyeknél leggyakrabban 5-10 százalék kedvezményt adnak a rendezők, már ha adnak egyáltalán. Egy átlagos 3000 forintos jegyet alapul véve az online vásárlással még rá is faragunk: a jegyértékesítő oldalnak megy mondjuk 200 forint, a banknak az egész tranzakció után 200 forint, valamint a 3200 forint 2 százaléka, azaz 64 forintot. Így a 10 százalékos kedvezménnyel megvásárolt 3000 forintos jegyünk máris potom 3164 forintba kerül (3000-300+200+200+64), és még kapunk mellé egy figyelmeztetést is: "Felhívjuk a szíves figyelmét, hogy a megvásárolt jegyek nem válthatók vissza, és más jegyre nem cserélhetők." Nyilván ennek az ára 164 forint.

Marad a kápé?

Tehát drága gyermekeim nem kérik kártyára a havi zsebpénzüket: kiveszem majd a konyhapénzzel együtt, és leszámolom nekik a vacsora mellé. A világért sem vetemednek arra, hogy online vásároljanak, és így mindenki jól jár. Én nem fizetek tranzakciós díjat az átutalásért (a pénzt meg kiveszem az ingyenes pénzfelvétel keretében – már alá is írtam a szükséges papírokat), ők nem fizetnek a jegyvásárlásért plusz tételeket, így olcsóbban jutnak be koncertekre. Legfeljebb sorban állnak egyszer-kétszer. Azt meg kibírják.

Az egész online vásárlási procedúra nyilván megéri akkor, ha nagy értékű fesztiválbérletet vásárol az ember gyermeke. Ám azt egy évben legfeljebb egyszer kell megvenni. Színházba, koncertre azonban két-három-négyezerért remélhetőleg gyakrabban jut el.

Három jegyértékesítő oldalt néztem meg. A Jegymester ún. e-díjat számol fel jegyenként, ellenben a 3000 forintosra ugyanannyit számol, mint a 30 ezresre: 200 forintot. Ez az összeg a magyarázat szerint az elektronikus jegyértékesítő használatának díját, az elektronikus utalvány, az e-jegy és az e-számla előállítási költségét tartalmazza, Az Interticket által üzemeltetett jegy.hu és a TicketA kezelési költségnek nevezi a díjat, ami a TicketA-nál 3 százalék, a jegy.hu oldalán viszont nem találtam a kalkuláció módjáról információt. A jegy.hu-n egy 21 ezer forintos fesztiválbérletnél 620 forintot számol fel (közel 3%), egy 38 ezresnél pedig 920-at (kb. 2,5%). A TicketA egy 40 ezer forintos koncertjegynél közel 1200 forint kezelési költséget kér. Az online fizetésért a 200 Ft + 2 százalékot mindenhol meg kell fizetni.

Nem ismerem a jegyértékesítő oldalak működésének hátterét, de nehezen tudom elképzelni, hogy csupán a vásárlóktól beszedett kezelési költségből élnének.