A legrosszabb a meg nem szerzett diploma – mondja Palkovics László felsőoktatásért felelős államtitkár, akit sok egyéb mellett arról kérdeztünk, hogyan tud lépést tartani a gyorsan változó technológiával a műszaki felsőoktatás, és ebben milyen szerepet vállalhatnak az üzleti élet szereplői, illetve hogy a külföldi hallgatók képzésével hogyan és hová exportálható ez a tudás.

Bitport: A jövőbeni elképzelések szerint a felsőoktatást a piac vagy az állam szabályozza?

Palkovics László: Ez az egyik olyan terület, amivel a következőkben foglalkozni kell. Hogy ezt ki szabályozza, az attól függően változik, hogy milyen területről beszélünk. A műszaki képzésben meghatározó a piac szerepe, mert az állam magának nem képezne ilyen szakembereket, a pedagógusképzést pedig nem lehet piaci alapon kezelni. Ugyanakkor a társadalmi innováció szempontjából egy közösséget nem lehet pedagógusképzés nélkül működtetni, tehát végső soron mindent a piac szabályoz, csak másképpen. Ahhoz, hogy jó informatikusokat tudjunk képezni, jó matematika- és fizikaképzésre, valamint jó oktatókra van szükség. A cél, hogy a hallgatóknak hasznosuló diplomájuk legyen, meg tudjanak belőle élni.

Bitport: És lehetőleg itthon....

P. L.: Igen azt szeretjük,ha a hallgatók itt maradnak, de ez sok mindentől függ. A kilencvenes évek elején, amikor éppen összeomlóban volt a magyar járműipar, illetve az ágazatot szimbolizáló Ikarus, én is elmentem egy évre ösztöndíjjal Kanadába, tehát ha a szakemberek külföldi tapasztalatokat szereznek, az jó, de jöjjenek is haza.

Bitport: A versenyképes diplomák szempontjából jó az, ha a közoktatás és a felsőoktatás külön irányítás alatt van? A tapasztalatok azt mutatják, hogy az egyetemek alaptudásbeli elvárása jóval magasabb, mint amit a közoktatás ad a diákoknak.

P. L.: Ennek kapcsán több dologról is beszélünk, a köznevelésről, a szakképzésről, a felsőoktatásról, és ehhez jön még az úgynevezett élethosszig tanulás. Ez utóbbi ugyan egyik előbbi kategóriába sem sorolható be, de azért fontos, mert a mai nagyon gyorsan változó világban az oktatás során megszerzett tudás hamar elavul, hacsak nem teszünk róla, hogy folyamatosan karbantartsuk.

A különféle oktatási szintek egyrészt összefüggő területek, de mégis különböznek egymástól. Az a helyzet pedig, hogy ezeket a területeket most éppen három államtitkárságon és két minisztériumban kezelik, jó együttműködéssel megoldható.

Bitport: Nemcsak az a fontos, hogy legyen elegendő számú hallgató az egyetemeken, hanem hogy a bekerülők el is tudjanak jutni a diplomáig. Úgy tudom, hogy ön ennek érdekében a felvételiztetés újbóli bevezetését támogatná.

P. L::A legrosszabb a meg nem szerzett diploma. A második legrosszabb persze az, ha a hallgató olyan végbizonyítványt szerez, amivel aztán nem tud mit kezdeni. Sajnos azzal, hogy jelenleg nincs felvételi vizsga, az egyetemek jelentős része kénytelen legalább valamiféle kompetenciamérést végezni a bekerült hallgatóknál, legyen az szakmai vagy készségtípusú, és ezeknek az eredményei pedig egyáltalán nem megnyugtatóak.

A felmérések azért fontosak, mert ha akarunk ezzel a helyzettel kezdeni valamit, és azt gondolom, hogy muszáj ezt tennünk, akkor tudnunk kell, hol tartanak a hallgatók, képesek- e befejezni a tanulmányaikat. A nagy lemorzsolódás az intézményeknek sem jó.

A felvételi rendszer ennek a felemás helyzetnek egyfajta megoldása lehet.Először azonban azt kell megnéznünk, mit tudunk kezdeni azokkal a hallgatókkal, akik már bent vannak. Nem szeretem a nulladik évfolyamot meg a felzárkóztatást a felsőoktatási intézményekben, mert úgy gondolom, hogy ez nem az ő feladatuk. Ennek ellenére meg kell vizsgálnunk ezeknek a lehetőségét. Ezzel előrehozhatjuk a hallgatók esetleges későbbi félévismétléseit. A hetvenes nyolcvanas években erre szolgáltak az úgynevezett felvételi-előkészítők.

Bitport: Hogyan képzeli el az átalakítást a jövő szempontjából kritikus műszaki felsőoktatásban, hogy tényleg a mai világ által igényelt legkorszerűbb tudást kapják a hallgatók? Piaci szereplők szerint manapság nemcsak a hallgatójelöltek megfelelő szintű tudása kérdőjelezhető meg, hanem az oktatóké is. Közülük a tehetségesebbek már elmentek külföldre.

P. L.: Szerencsére pont a műszaki területen nem külföldre mennek a legjobbak, hanem beszippantja őket az ipar. Ami persze abból a szempontból jó, hogy legalább itthon maradnak, de nem jó, hogy azok, akik egyébként alkalmasak lennének a tudásuk továbbadására, mégsem az oktatásban építik a karrierjüket.

Szeretjük azt mondani, hogy régen mindez jobb volt. Nem igaz, nem volt jobb, sőt a lehetőségeink az elmúlt 20 évben megsokszorozódtak, és nemcsak a műszaki területeken. Könnyebbé vált az információkhoz való hozzáférés, a tudástranszfer viszont nem a megváltozott világnak megfelelő technikával valósul meg, hanem ugyanazokkal, mint húsz éve. Fontos megérteni, hogyan adjuk át a megnövekedett tudást a "Z" generációnak.

Az új technikák szerteágazóak lehetnek, de egy sor társadalmi problémát nem tudnak megfelelően kezelni. Gyakran megkérdezik tőlem: mit tesz a felsőoktatás irányítása, hogy az orvosaink ne menjenek külföldre? Erre csak azt a választ tudnám adni, hogy képezzünk rosszabb orvosokat, mert akkor valószínűleg nehezebben találnának maguknak kint állást, ez persze nem komoly. Ahhoz, hogy az oktatási módszerekkel kapcsolatos problémákat kezeljük, már az egyetemi időszakban nagy szerepe lehet a gazdasági-társadalmi háttérnek.

Bitport: Magyarán a diplomásokat majdan alkalmazó piaci szereplőknek?

P. L.: Konkrétan a bevonásukkal megvalósuló duális képzésre gondolok, ami manapság egyre népszerűbb forma.

Bitport: A duális képzéssel kapcsolatban is vannak azonban fenntartások. Egyes iparági szereplők szerint ez nem más, mint az ebben részt vevő cégek PR-akciója…

P. L.: Fontos érteni, hogy mit is jelent valójában a duális képzés. Attól még, hogy a vállalat és az egyetem egymástól függetlenül képezi valamire a hallgatót, nem lesz duális a képzés. Attól számít annak, hogy a szokásos féléves egyetemi tudásszerzéshez mindig kapcsolódik egy gyakorlati félév is, ahol a vállalat az előző félévi elméleti ismeretekhez hozzáadja a maga gyakorlati tudás részét.

Ez nem keverendő össze a gyakornoki rendszerrel. A vállalatok a duális képzésbe nem azért kapcsolódnak, hogy a hallgatót utána magukhoz kössék. A hallgató a duális képzés gyakorlati szakaszában nagyon kevés hasznot hajt a vállalatnak, őt ott hivatalos órák keretében tényleg oktatják. A haszon potenciálisan utána következik. Felmérések mutatják, hogy ha egy friss diplomás mérnököt integrálni kell egy vállalati környezetbe, annak a költségei megegyeznek a vállalat által a hallgató duális képzésére költött összeggel. A duális képzéssel az a két-három év spórolható meg, amit a hagyományos friss diplomások végzés utáni betanítására fordítanak. A duális képzés viszont az egyetemi évek alatt vár el jóval többet a hallgatótól, aki évi 48 hetet tölt el munkával, ennek a felét az egyetemen, a másikat a vállalatnál.

Bitport: Visszatérve az ipar által elcsábított műszaki oktatókra, hogyan lehet közülük a jókat mégis megtartani?

P. L.: Megtartani vagy akár vissza is hozni, és kitalálni olyan formákat, amik azt biztosítják, hogy a cégeknél lévő oktatók bekapcsolódhassanak a képzésbe.

Ha az egyetemen maradnak, a tudásmegújításuk kétféleképpen történhet. Az oktató építheti kutatói karrierjét, bekapcsolódva az egyetemen zajló ilyen típusú feladatokba, hogy aztán az ott szerzett tudás hasznosuljon az oktatásban is. De mi legyen a gyakorlattal? Nyilván az előbbiben is vannak gyakorlati elemek, de a gyakorlatot nem az egyetemen lehet megtanulni, hanem az iparban. Az informatika pedig elég gyakorlatorientált tudomány, ott nem árt, ha az oktató legalább néhány év erejéig belekóstol az ipari létbe. A néhány hónapos projektalapú együttműködés az ipar és az oktatás között erre kevés.

Már vannak kísérletek arra, hogyan hozzunk be oktatókat az iparból, de a rendszer intézményesített formái még nem alakultak ki. Ám negatív reakciókat váltott ki az a kezdeményezés, hogy a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Művészeti Akadémia, illetve a Magyar Olimpiai Bizottság is kezdeményezhesse egyetemi tanárok kinevezését, holott a törvénymódosítás pont ezt a helyzetet kezeli.

Bitport: Mivel indokolható ez a változtatás?

P. L.: Ebben a pillanatban ha fel akarok venni egy vállalatnál 25 éve dolgozó vezető konstruktőrt az egyetemre, akinek időközben megjött a kedve az oktatáshoz is, nem tudom alkalmazni, legfeljebb mestertanárnak, mert nincs tudományos fokozata, pedig a tudása lehet, hogy nagyobb, mint a teljes tanszéké.

A változtatást jó kezdeményezésnek tartom az olyan vélemények ellenére is, hogy ezzel leértékeljük a doktori címet, amivel a klasszikus egyetemi tanárok rendelkeznek. A német főiskolák jelentős részén az oktatóknak nincsen doktorijuk, de van mögöttük jó néhány évtizedes vállalati gyakorlati múlt.

A másik oldalon is van még feladat azzal kapcsolatban, hogyan szerezzenek gyakorlati tapasztalatot azok az oktatók, akiknek "csak" a tudományos fokozatuk van meg.

Bitport: Az egyetemeken nemcsak az oktatásba kapcsolódnak be a nemzetközi vállalatok, hanem k+f projekteket is indítanak. Ezek mennyire sikeresek, mennyire lesz az ott folyó munkából konkrét termék? Mi a jövője ezeknek az együttműködéseknek?

P. L.: Ezek láthatóan jól működnek, de vannak korlátaik, például nincs hozzá elegendő számú hazai szakemberünk. Ha a k+f projektekben született valós eredményeket nézzük, már nem ennyire jó a helyzet. És ez nem a termékesítéssel függ össze, az egyetemeknek ugyanis nem dolga, hogy terméket fejlesszenek. Ezzel szemben az a dolguk, hogy olyan alkalmazott vagy alapkutatást végezzenek, amiből aztán a vállalatok majd terméket tudnak fejleszteni. A terméket az fejleszti, aki aztán felelősséget tud vállalni érte.

Az egyetemek pedig a direkt megbízásokból profitálhatnak, most folyik az adatgyűjtés azzal kapcsolatban, hogy a teljes magyar felsőoktatási költségvetés hány százaléka piaci finanszírozású. Még nem tudok konkrét számot mondani, mert még nem zárult le az adatgyűjtés, de azt már tudom, hogy az 500 milliárd forintos összköltségvetésnek egyelőre minimális része származik innen. Ha tippelnem kellene, a felső határa maximum 10 milliárd forint lehet.

Palkovics László: Az IVSZ abban is segíthetne, hogy végre legyen informatikai cég is
a duális képzésben (MTI Fotó: Soós Lajos)

A most kialakítandó stratégiának egyik legfontosabb része egyébként, hogy növeljük az egyetemek valós tevékenységéből származó, direktben finanszírozott k+f bevételeit. A cégek oldalán nyilvánvaló a szándék, ezt a kormánynak a nemzetközi vállalatokkal aláírt, szám szerint 44 stratégiai megállapodása támasztja alá. Ezekben konkrét tartalom megjelölése nélkül benne van a k+f együttműködésre és a felsőoktatásba való bekapcsolódásra utaló szándék. A mi dolgunk, hogy ezeket tartalommal töltsük meg.

Bitport: A Magyar-Európai Üzleti Tanács (HEBC) a legutóbbi évértékelőjében kifejezetten javasolta, hogy a magyar felsőoktatás főleg a technológiai területeken a külföldi hallgatók idecsábításával használja ki a tudásexport lehetőségét. Mit szól a javaslathoz?

P. L.: Az intézmények már most is alkalmasak a külföldi hallgatók képzésével megvalósított tudásexportra. A demográfiai mutatók pedig a jövőre nézve is azt támasztják alá, hogy a felsőoktatásban nem növekszik a hazai hallgatók aránya. Ez azt jelenti, hogy az eredetileg nagyobb létszámra kialakított felsőoktatási struktúrát nem tudjuk a korábbi módon lekötni. A kapacitás kihasználásának egyik módja – és ez egyben a kialakítandó felsőoktatási stratégia másik fontos eleme –, hogy Magyarországra kell hozni a külföldi hallgatókat. A teljes intézményrendszerben egyébként már jelenleg is 7 százalék a külföldi hallgatók aránya, ami nem rossz.

Azt is meg kell azonban megnézni, hol lehetünk versenyképesek. Orvosi, gazdasági területen például abszolút versenyképesek vagyunk. De ide sorolható a műszaki terület is. Itt megint az a kérdés, hogy honnan érkezzenek a hallgatók. Német hallgatókat nagy tömegben viszonylag nehéz az első körben idehozni. Ami nagyon reálisnak tűnik, az a BRIC régió (Brazília, Oroszország, India, Kína) hallgatóinak a megnyerése. Ott még nagyobb az elfogadottsága és az értéke egy európai diplomának. Kínában például most komoly a szándék arra, hogy a legújabb technológiák befogadásához a hallgatók külföldön szerezzenek diplomát. A Rektori Konferencia a brazil vonalat erősítené, de nagyon érdekes lehet, Vietnam, India, sőt Észak-Afrika is. Utóbbinak már múltja is van, Algériában több ezer magyarul beszélő szakember van ma is, aki a korábbi években nálunk szerezte a diplomáját.

Bitport: Magyarország is csatlakozik az Európai Unió Grand Coalition for Digital Jobs nevű kezdeményezéséhez, aminek a célja, hogy a kormányok, oktatási intézmények és a piaci szereplők összefogásával enyhítse az IT-piacot sújtó munkaerőhiányt. Magyarországon egyébként ön mennyire tartja valósnak a műszaki szakemberhiányt?

P. L.:Tizenöt éve könnyebben találtak a cégek megfelelő szakembereket, mint ma. Ha egy vállalatnak már lassan a középiskolában kell keresnie a jövendő munkaerőt, akkor tényleg valós a probléma. A szokásos éves vezérigazgatói jelentés is arra mutat rá, hogy a további fejlődés gátja, hogy nincs elegendő műszaki szakember Magyarországon.

Bitport: Az említett uniós kezdeményezés hazai fő lobbistája az infokom vállalkozások szakmai szervezete, az IVSZ. Az elképzelés jó néhány pontját érintettük már, de nem foglalkoztunk a munkaerőpiacon elismert, naprakész minősítési rendszerrel. Hogyan valósul ez meg Magyarországon?

P. L.: Már ma is működik a megfelelő minősítés a Magyar Akkreditációs Felsőoktatási Bizottság keretén belül. Ősztől pedig várhatóan Magyarország is részt vesz az Európai Képzési Keretrendszerben, aminek a célja, hogy a különböző országokban lévő képzési szinteket azonos módon lehessen tartalmilag kezelni. Az elmúlt egy évben fejlesztettük ki ennek a magyarországi rendszerét a Magyar Képzési Keretrendszert, amely nyolc fokozatot határoz meg a hazai képzések során megszerezhető diplomákra vonatkozóan.

Ha már egyébként az IVSZ-t említette, a szervezet abban is segíthetne, hogy végre legyen informatikai cég is a duális képzésben, ebben ugyanis egyelőre csak autóipari és gépipari vállalatok vesznek részt. Pedig az informatikusok oktatásához nagyon jól illeszkedik a duális képzés.

(Cikkünk nyitóképe MTI Fotó: Kovács Attila)