Az európai nagyvállalatok európai informatikai érdekvédelmi szervezetét, az EuroCIO-t is maga mögé állította a francia nagyvállalati informatikai vezetőket tömörítő CIGREF, hogy rávegyék az Oracle-t licencelési politikájának módosítására. A francia szervezet jelentős lobbierőt képvisel: jelenleg mintegy 140 vállalat – köztük például az Axa, az Auchan, a Danone, a Groupama, a Reanult vagy az Air France és a Sanofi – képviselteti magát benne informatikai vezetőjén keresztül.

Az utolsó csepp a pohárban az volt, hogy az Oracle válasz nélkül hagyta azt a levelet, melyben a CIGREF idén februárban kérte: keressenek valamilyen, az ügyfelek számára is elfogadható – és átlátható, követhető – megoldást arra a közel egy évtizede húzódó problémára, amely a VMware virtualizációs eszközeinek és az Oracle termékeinek eltérő licencelési szabályaiból ered. A CIGREF végül közleményben [PDF] adott hangot elégedetlenségének.

A CIGREF által megfogalmazott problémák közel sem egyediek. Maga a szervezet hivatkozik egy tavaly készített felmérésre, mely szerint meglehetősen nagy számban vannak olyan vállalatok, melyek keresik a lehetőséget az Oracle kiváltására. (A versenytársak persze szívesen adnak alternatív ajánlatokat, de az egészen más kérdés, hogy ezek mennyire reális lehetőségek.)

A felmérés egyik legdurvább állítása – legalábbis az Oracle szempontjából –, hogy a válaszadók fele már dolgozik egy olyan kilépési stratégián, amellyel megszabadulna az Oracle-függőségétől. A válaszadók 60 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a jelenleg használt termékeket és szolgáltatásokat inkább egy másik szállítótól szerezné be.

Sokan gondolkodnak a lelépésen...

A miértre is elég egyértelmű a válasz, ugyanis a felmérésben megkérdezettek négyötöde túlságosan merevnek ítéli az Oracle-szerződéseket, háromnegyedüknek pedig az a véleménye, hogy az Oracle licencmodelljei nem biztosítanak a felhasználóknak elegendő rugalmasságot. Információink szerint ezz a véleményt néhány hazai nagyvállalat is olya mértékben osztja, hogy már dolgozik rendszereinek migrációján.

A probléma azonban közel sem Oracle-specifikus – mondta lapunknak, az IPR-Insights licencelési szakértője, Repkényi Balázs, akinek egyik szakterülete az Oracle licencek. A végfelhasználó szervezetek lényegében minden gyártóval szemben fogalmaznak meg hasonló kifogásokat. Az egy másik kérdés – teszi hozzá a szakértő –, hogy egymáshoz képest milyen mértékű az egyes gyártókkal kapcsolatos elégedetlenség, sajnos azonban erre a CIGREF sajtóközleménye nem tér ki. A legtöbb nagy gyártót rugalmatlannak lehet tartani, de nincs olyan objektív összehasonlító adat, amely alapján az egyes gyártók licencelési politikáját, annak rugalmasságát egymáshoz lehetne mérni.

A francia CIO-szervezet mindenesetre próbál nyomást gyakorolni a szoftvergyártóra, ezért belengette a legnagyobb fegyverét: szervezetten fogja tanácsokkal segíteni azon tagvállalatait, melyek az Oracle-rendszerekből történő kilépést tervezik.

Rövid kitérő. 2012-ben az SAP lincelésével és árpolitikájával kapcsolatban is megfogalmazódtak felhasználói kritikák egy a nagy-britanniai és írországi SAP felhasználói közösség körében készített felmérés nyomán. Akkor Jim Hagemann Snabe társ-vezérigazgató úgy reagált, hogy érzékelik a felhasználók elégedetlenségét, és dolgoznak is azon, hogy normalizálódjon a helyzet, de szerinte nem egyszerű a dolog, hiszen bonyolult termékekről, modulok százairól van szó. A német vállalat komolyan vette ügyfelei véleményét, és 2014-ben két fordulóban egyszerűsítette a licenckonstrukcióit. Az EuroCIO ezekhez a tárgyalásokhoz is nagy segítséget nyújtott a tagszervezeteinek.

Nem rontanak ajtóstól a házba

A CIGREF közleményéből azonban az is kiolvasható, hogy nem eszik olyan forrón a kását. Nyilvánvaló ugyanis, hogy egy nagy szervezetnél, melynek IT-rendszereibe mélyen beágyazódtak az idők folyamán az Oracle eszközei, és azokhoz esetleg kiegészítőket is fejlesztettek, igencsak költséges és kockázatos lenne a váltás. Ez még akkor is így van, ha lennének is alternatív – és jobb konstrukcióban licencelhető – termékek a piacon.

Valószínűleg a francia szervezetet is ez mozgatta, amikor úgy fogalmazott közleményében, hogy továbbra is a párbeszédet sürgetik az Oracle-lel, mert az mindkét fél számára előnyös lesz.

De mi is a probléma lényege?

Nagyon leegyszerűsítve az, hogy míg a VMware értelmezése szerint csak azokat a vSphere virtuális gépeket kell figyelembe venni például egy Oracle Database Enterprise Edition licencelésénél, melyeken az adatbázis valóban fut, az Oracle szerint a teljes klaszterre kell fizetni licencdíjat, mert az ügyfélnek megvan az a lehetősége, hogy akár az összes csatlakoztatott szerveren és magon futtassa az adatbázist.

Ebből egészen brutális különbségek adódnak a költségekben, mint azt egy cikkében az UpperEdge tanácsadó cég levezette. A cikk példáiban Sun UltraSPARC T2+ szervereket vettek alapul.

Ha a VMware interpretációját fogadja el valaki, akkor egy négy, egyenként 8 magot tartalmazó szerverből álló klaszternél, melyben három node be is van kapcsolva, és 6 magot rendelnek hozzá azokhoz a VM-ekhez, melyek az adatbázist futtatják, lényegében ötszörös különbség van a VMware és az Oracle számításábanc (lásd az ábrát).

Az UpperEdge cikkében tárgyalt egyik eset összefoglaló ábrája

Míg az VMware szerint csupán a ténylegesen az adatbázis futtatásához rendelt magok után kell fizetni, az Oracle a teljes klaszter minden bekapcsolt node-jára felszámít díjat. Így egy évre a teljes költség egy olyan klaszterben, amelyben négy Sun UltraSPARC T2+ van, kb 170 ezer dollár jön ki a Vmware számítása szerint, addig az Oracle szerint ez közel 930 ezer dollár. Öt évre pedig 300-ezerrel szemben közel 1,6 millió dollár áll (lásd az ábrát)

Sokba kerülhet a virtualizáció

Szintén az UpperEdge szedte össze az Oracle által végzett auditokhoz vezető legfontosabb kockázatokat. Mint írják, ezek az auditok nem véletlenszerűek, azaz itt nem arról van szó, hogy a szoftvergyártó szúrópróbaszerűen megszondázza felhasználóit. Az UpperEdge munkatársa, Erwann Couesbot szerint ugyanis a vállalat oda nyúl, ahova érdemes, azaz ahol nagy valószínűséggel busásnak megtérül az auditba fektetett energia. Ebben ugyan sok "támpontot" nyújt az Oracle License Management Services szolgáltatása, de azon túl is vannak fontos körülmények, melyek kiválthatják az auditot.

Növeli az audit kockázatát például, ha a hardverkörnyezet frissült – bár erről az Oracle akkor tudhat, ha a cég tőle vásárolt hardvert, vagy ő maga közölte az Oracle-lel a vásárlás tényét. Emellett audit várható, ha cégegyesülés, felvásárlás történt, ha szignifikánsan nőtt a dolgozók létszáma, ha bevételének a növekedése meghaladta a 10 százalékot, vagy ha a vállalat egy az Oracle-konkurens terméket vezetett be.

Az UpperEdge tapasztalatai szerint emellett ilyen kockázati tényező az is, ha egy vállalat VMware vSphere 6 virtualizációt használ. Mivel egy klaszteren belül szabadon lehet mozgatni a Database-t futtató VM-eket, ezért az Oracle előszeretettel vizsgálja azokat a szervezeteket, ahol gyaníthatóan használnak vSphere-t.

Ez utóbbit egyébként Repkényi Balázs is megerősíti: mint mondta, az Oracle esetében a virtualizációs környezetek licencelése közismert probléma, amely tapasztalatuk szerint is a gyártói auditok egyik legfontosabb témája. Ő ezt arra vezeti vissza, hogy a szoftverfelhasználási szerződések sok esetben használnak általános meghatározásokat, amelyek a ténylegesen kialakított megoldásnak megfeleltetve értelmezési kérdéseket vetnek fel.

Az infrastruktúra tervezésénél sok minden eldől

A problémakört egyébként általánosabban is meg lehet vizsgálni Repkényi szerint. „A különböző szoftvergyártók eltérő licencelési rendszerei más és más infrastrukturális kialakítást kívánnak az optimális licencelési megoldáshoz. Emiatt nincs egyetlen ideális, közös megoldás az összes gyártó szoftvereinek futtatására. Mindegyik licencelési rendszerhez léteznek ideális, elfogadható, illetve aránytalan költségű infrastruktúrák. Az eredmény nagyrészt azon múlik, hogy milyen szempontokat helyezünk a középpontba. Tapasztalatink szerint a virtuális infrastruktúrák kialakításánál a műszaki jellemzők (üzemeltethetőség, futási teljesítmény, hardverkihasználás stb.) mellett a szoftverlicencelés sok helyen félretett vagy utólag jelentkező szempont, így egy audit során gyakran okoz meglepetéseket, vagy az igazságérzetünket bántó megállapításokat. Ezzel szemben számos ügyfelünk inkább úgy alakítja ki környezeteit, hogy a szoftvergazdálkodási és infrastrukturális szempontok együttesen érvényesüljenek” – mondja.

Konkrétan az Oracle-lel kapcsolatban is az a hazai piacon a tapasztalatuk, hogy a gyártó x86-os virtualizációval kapcsolatos álláspontja eredményesen kezelhető. Ehhez azonban valóban előre kell gondolkodni. Az IPR-Insights például arra törekszik, mondta Repkényi, hogy ne csak a problémák rendezésében kérjék ügyfeleik a segítségüket, hanem már a következő infrastruktúra tervezésénél is, hiszen ott lehet meghozni azokat a döntéseket, melyek végső soron a kisebb teljes költség alacsonyan tartását, a megfelelőség folyamatos biztosítását és ezáltal az audit kiadások megelőzését eredményezheti.

Összességében tehát az a megoldás, ha mindezzel számolva a vállalat felkészülten fogadja az Oracle auditorait, mert ha ők hiányt találnak – mert az adott cég rosszul értelmezte a virtualizációs környezetre vonatkozó szabályokat –, valószínűleg fizetnie kell, és a fentiek fényében nem is keveset.