A kétkamarás francia parlament alsóháza a múlt héten fogadta el egy januárban benyújtott törvényjavaslat hetedik cikkelyét, amelyik engedélyezi a rögzített és drónokra szerelt megfigyelőkamerák felvételeinek automatikus elemzését a 2024-es párizsi olimpián és paralimpiai játékokon. Ebben "kísérleti jelleggel", 2025. június 30-ig a sport-, szabadidős vagy kulturális események biztosítása érdekében adnak lehetőséget a technológia alkalmazásra, ha a rendezvények méretüknél vagy körülményeiknél fogva különösen ki vannak téve a cselekmények kockázatának.

A tervezetet korábban több tucat civil társadalmi csoport is nyílt levélben bírálta arrra hivatkozva, hogy ha a felhasznált algoritmusok célja konkrét gyanús események észlelése a nyilvános terekben, akkor azok szükségszerűen rögzítik és elemzik majd az ott tartózkodó egyének fiziológiai jellemzőit és viselkedését, például testhelyzetüket, járásukat, mozgásukat, gesztusaikat vagy megjelenésüket. Az EU általános adatvédelmi rendelete alapján ez egyedi (biometrikus) azonosításnak számít, és Franciaország lenne az első tagország, amelyik legalizálja az automatizált megfigyelést.

Nincs olyan, hogy időleges bevezetés

A jogvédők szerint ez nemzetközi emberi jogi szabályokat sértene a szükségesség és az arányosság mérlegelésének figyelmen kívül hagyásával. Bár a tevek meghatározott időtartamra szólnak, az ellenzők felhívják rá a figyelmet, hogy az ilyen technológiai bevezetések jellemzően a határidők leteltével sem tűnnek el: erre a 2012-es londoni olimpiára vagy a 2018-as oroszországi labdarúgó-világbajnokságra vonatkozó biztonsági intézkedéseket hozzák fel példaként, amelyek élettartama jóval túlmutatott a hivatkozott sporteseményeken.

A The Register beszámolója az Amnesty International mesterséges intelligencia szabályozásával foglalkozó tanácsadóját idézi, aki úgy látja, hogy Franciaország az emberi jogok globális bajnokaként hirdeti magát, de az olimpia idejére megvalósított, MI-vezérelt tömeges megfigyelés a magánélethez, a tiltakozáshoz, a gyülekezéshez és a véleménynyilvánítás szabadságához való jogok elleni "általános támadáshoz" vezet, miután aránytalan mértékben célozza meg a marginalizált csoportokat. Az érdekképviseletek ezért lobbiznak folyamatosan az EU-nál, hogy szigorúbb korlátozásokat vezessenek be az MI-lapú döntéshozatalra vonatkozóan.