Az ENSZ július végén tette közzé 2018-as e-kormányzati felmérésének eredményeit (UN E-Government Survey 2018), amely a bevezető alapján az elektronikus közszolgáltatások szerepét vizsgálta a fenntartható és rugalmas társadalmak felépítésében. A kutatás a nemzetközi szervezet kereken száz tagállamára terjed ki (értsd: száz tagországban voltak képesek időben és hiánytalanul elküldeni a válaszokat a felmérésben szereplő kérdésekre), a dokumentum pedig összességében pozitív trendet vázol az e-kormányzati rendszerek fejlődésével kapcsolatban a legelső, 2001-es ilyen irányú vizsgálattól az idei eredményekig.

A friss kutatás egyik legfőbb és érdekes megállapítása, hogy általában pozitív korreláció mutatható ki az államok bevételei és a felmérés alapján megállapított általános értékszám (E-Government Development Index - EGDI) között. Ami talán meglepő, hogy ez nem minden esetben igaz: huszonkét átlag fölötti nemzeti jövedelemmel rendelkező ország ért el a világátlag alatti EGDI-értéket, míg az átlag alatti jövedelemmel rendelkezők közül tízen is a mezőny első felében végeztek. A fenti szabály csak a legszegényebb országok esetében érvényesül kivételek nélkül, ezek ugyanis mind jelentős lemaradásban vannak.

Mindenki fejlődik, de a különbségek nem mindig csökkennek

A fent említett pozitív kicsengés abból fakad, hogy az online szolgáltatások fejlődése ebben az évben először volt általános az összes jövedelmi csoportban, ami most már globális trendet jelez az e-gov rendszerek fejlődésében. Az ENSZ összesen 193 tagállamában egébként kivétel nélkül működik valamilyen nemzeti portál az alapvető feladatok elvégzését lehetővé tevő háttérrendszerrel, ennek elemei között pedig 140 országban találhatók tranzakciós szolgáltatások is. Itt jellemzően a közüzemi díjak és az adók befizetésére, esetleg az új üzleti vállalkozások regisztrációjára kell gondolni.

Az egyes régiók összehasonlításában most is Európa vezet. Amerika és Ázsia lassabban fejlődik, bár a fejlődés itt is látványos: a 47 ázsiai országból 31, míg a 35 amerikai országból 15 ért el a világátlagnak számító 0.55-ös EGDI-értéknél jobb eredményt, miközben az elit mezőnyhöz már nem csak észak-amerikai (USA, Kanada) országok, de egy dél-amerikai állam (Uruguay) is felzárkózott. A legjobban teljesítők közé egyébként az idén is jellemzően európai nemzetek csatlakoztak.

Magyarország EGDI-értéke ezúttal 0,7262, ami az összes ország közül a 45. helyre, a négy fejlettségi kategóriából pedig a második közepére sorol minket, miközben az ENSZ kutatásában a magas jövedemű államok között tartanak nyilván. Ezzel 2016 óta egyetlen helyet sikerült javítani a listán. Összehasolnításképpen: az aktuális éllovas Dánia EGDI-értéke 0.9150. A globális rangsorban éppen Brazília és Barbados között állunk, az Európai Unión belül pedig a 22. helyre soroltak a 28 tagállam között.

Az EGDI-index természetesen olyan tényezőkből alakul ki, amelyek önmagukban is érdekesek, és esetenként eltérnek az összesített fejlettségi mutatótól. Ilyen érték például az állampolgárok bevonódását kifejező mérőszám (E-Participation Index - EPI), amely az online információ hozzáférhetőségét és a publikus online konzultáció lehetőségeit súlyozza, illetve értékeli a lakosság elektronikus csatornákon keresztül történő, közvetlen bevonását is a döntéshozatali folyamatokba.

Ezen a területen Magyarország az általános fejlettségi szintjénél rosszabbul teljesít, 0,7079-es értékkel csak a 69. helyen áll a nemzetközi összehasonlításban. A magyar EPI-érték ezzel elmarad az európai átlagtól és a magas jövedelmű országok átlagától is.

Az ENSZ kutatásának módszereit, más mérőszámait és eredményeit PDF formában, angol nyelven itt érdemes átböngészni.