A riválisok a kívánatosnál lényegesen hamarabb értesülhettek a Hewlett-Packard új felhő alapú szolgáltatásának indulásáról. Ez pedig egyetlen LinkedIn bejegyzésnek volt köszönhető, amelyet a HP egyik alelnöke írt jóval a hivatalos bejelentést megelőzően.

A később eltávolított poszt remekül rávilágít arra a trendre, miszerint a vállalatok belső működéséről, terveiről, piaci erejéről egyre többet lehet megtudni azzal, ha valaki rendszeresen monitorozza a kulcspozícióban lévő munkatársak közösségi jelenlétét.

Sherlock is ezt használná ■ Az internet és a közösségi média előtti időkben is bevett gyakorlat volt az üzleti riválisok titkos adatai után kutakodni. Erre a sajtóban megjelenő információk szűrését, a különböző háttérbeszélgetésekből, pletykákból származó adatokat és egyéb, hagyományos megfigyelési technikákat használtak. Ma viszont sok szempontból egyszerűsödött az élete annak, aki nem publikus vállalati információkra kíváncsi. A Facebook, a Twitter vagy éppen a már említett LinkedIn mind terített asztalnak tekinthető ebből a szempontból.

Ez annyira így van, hogy komoly szolgáltatók is létrejöttek a piaci igény kiszolgálására. A washingtoni Bellevoue például havi 4500 dollárért biztosít hozzáférést cégeknek saját fejlesztésű monitorozó rendszeréhez, amelyen keresztül folyamatosan nyomon lehet követni egy-egy iparággal kapcsolatban megjelent blogbejegyzéseket, kommenteket, közösségi médiás aktivitásokat. De az sem példa nélküli, hogy ilyen jellegű szolgáltatást maguk a közösségi oldalak kínálnak. Az elsősorban szakmai céllal használt LinkedIn-ben beállíthatják a regisztráltak, hogy automatikus figyelmeztető üzenetet kapjanak, amennyiben egy cég (például a konkurencia) új állást hirdet meg, vagy ha a vezetésben átszervezés történik.

Védekezési nehézségek ■ A rablók mindig a pandúrok előtt járnak. Ez a magvas megállapítás tulajdonképen igaz a belső adataikat védeni próbáló vállalatok, látszólag reménytelen küzdelmére is. Be lehet ugyan tiltani a munkahelyről történő posztolást, de a munkatársak szabadidejében már nehéz (vagy éppen jogellenes) szabályozni, mit írhatnak és mit nem. A tiltásnál egy fokkal jobb, ha pontosan definiálva vannak azok a területek, amelyek tabunak számítanak az internetes közlésben szenvedő kollégák számára. Ezzel nem kényszerítjük a dolgozót némaságra, de felelősségre vonható, ha a szabályzatba ütköző cselekedetet észlelünk.

Amúgy a vállalatok a közösségi médiában és más internetes forrásokban felbukkanó információkat nem csak azért gyűjthetik, hogy a konkurenciával kapcsolatban képbe kerüljenek. A Bloombergnek a témában nyilatkozó egyik netes monitorozást kínáló cég képviselője elmondta, hogy egy ügyfelük 300 saját vezető beosztású dolgozójáról kér folyamatos jelentést, mert a cég minden velük kapcsolatos információra kíváncsi, ami a neten fellelhető.


Önként és dalolva ■ Sok esetben, illetve kisebb cégméretnél nincs szükség ilyen profi szolgáltatók igénybe vételére. Ha például a konkurencia ügyvezető igazgatója munkaidőben rendszeresen szögért könyörög a Facebookon, amiből virtuális pajtát tud építeni, az elég megbízható információ arról, mennyire elkötelezett ez a vezető cége jövőjének építésében.

A saját adataikat féltő vállalatoknak azért említhető pozitív trend is: a felhasználók többsége egyre érettebb módon használja a különböző közősségi oldalakat. Azaz nem posztolnak mindent ki, csak azért, hogy éreztessék a világgal, hogy élnek, dolgoznak, éhesek vagy rossz kedvük van. Javulnak az adatvédelmi beállítási lehetőségek is, ami elősegíti azt, hogy csak a megfelelő közönség kapjon meg bizonyos információkat.

Ettől függetlenül: amíg a HP alelnöke is ilyen bakikat képes elkövetni, addig a cégeknek jó lesz fokozottan odafigyelni a kollégák internetes megnyilvánulásaira.