Ha intézményesül a távmunka, nő a házasodási és gyermekvállalási kedv. Azok a nők, akik távmunkáznak, kevésbé érzik tehernek a háztartási munkát, többet foglalkoznak a gyerekeikkel, és nagyobb valószínűséggel vállalnak újabb gyereket. Ez főleg a jobb módban élő és képzettebb nők esetében igaz – teszi hozzá a tanulmány. Ha egy távmunkában dolgozó nőnek javul a pénzügyi helyzete, több mint 10 százalékponttal nő annak valószínűsége is, hogy teherbe esik. Ezek a fontosabb megállapításai annak a tanulmánynak, amit egy New York-i közpolitikai kutatóintézet, az Economic Innovation Group tett közzé honlapján.

Szóval itt a megoldás a "fogy a magyar" hosszú távon egyébként valóban egyre súlyosabb problémájára (és akkor mit mondjanak a demográfiai katasztrófa felé rohanó japánok?). Ha ugyanis csökken a születési ráta, az kihat a gazdaság növekedési potenciáljára (ma már Kína is ezzel küzd, és ezért előzi India).

A tanulmány persze azt is hozzáteszi: igazából a pandémia alatt ott született több gyerek, ahol eddig is volt legalább kettő (tehát a szülők jellemzően 30-35 év fölöttiek), valamint a az anyák jobb anyagi helyzetben éltek és/vagy magasabban képzettek voltak. Szignifikánsan a felsőfokú végzettséggel rendelkezők körében mutatták ki a növekedést.

A kutatók szerint a magasabb gyermekvállalási kedv azzal is összefüggött, hogy a gyermekvállalás alternatív költségei drasztikusan csökkentek az otthoni munkavégzéssel, ami a családon belüli munkabeosztást is kiegyensúlyozottabbá tette. A nőknek nem kell feladniuk karrierjüket, és babysittert sem kell fogadni a gyerekfelügyelethez. Érdekes, hogy az egygyerekesek és a gyermeket nem nevelőkre gyerekvállalási kedvére az otthon dolgozás elenyésző a hatással volt.

Fontos megjegyezni: az elemzés amerikai adatok alapján készült. Az USA-ban átlagosa napi egy óra ingázási időt takarít meg, aki otthonról dolgozik. Ennek a felszabaduló órának nagyjából a 11 százalékát gyermekgondozásra, 16 százalékát pedig házimunkára fordították. A gyerekgondozásra fordított több idő hatott a szülők szubjektív jólétére: az embereket elégedettséggel töltötte el, hogy gyerekeikkel voltak. Ez pedig nyilván még a termelékenységüknek is jót tett. Ezt egyébként nem csak a plusz óra miatt tehették meg a szülők, hanem az időbeosztás rugalmassága miatt is, miáltal jobban össze tudták hangolni munkarendjüket személyes vagy családi szükségleteikkel.

A jövőre is pozitív hatással lehet

A kutatók szerint azok a még nem házas fiatalok, akik távmunkában dolgoznak, sokkal nagyobb valószínűséggel házasodnak meg egy éven belül, mint akik irodakukacok. Erre logikus magyarázatot találni. Egy feltételezés, hogy aki távmunkázik, mobilisabb, és könnyebben elköltözik egy lehetséges házastárs kedvéért munkahelyüktől távolabb is (ez hozhat egyfajta megoldást az ún. two-body problémára).

A sikerhez azonban az is kell, hogy némileg kiszámítható legyen a jövedelem várható növekedése. Ahogy bevezetőben már említettük, a kutatók a jövedelem (várható) növekedése és a gyermekvállalási kedv között szoros korrelációt találtak.

A tanulmány azonban figyelmeztet: nem a távmunka oldja meg a demográfiai problémákat, hiszen összességében hatását csak bizonyos szűkebb társadalmi csoportokban lehet kimutatni. De egy kis lépéssel közelebb visz ahhoz az ideálhoz, amit a munka és a családi élet jobb egyensúlyaként írnak le. Ez elégedettebb, boldogabb embereket, így jobban teljesítő alkalmazottakat eredményez. Mert mi másért is lenne fontos az egyén boldogsága?