Mostantól gyakorlatilag bárkitől kaphatnak a Gmailt használók levelet, mert egy új szolgáltatás lehetővé teszi, hogy a Google+ fiókkal rendelkezőket anélkül elérjük elektronikus levélben, hogy tudnánk a címüket. A változtatással elegendő lesz a küldőnek saját figyelemmel kísért körébe tennie a címzettet (ehhez ugye nincs szükség a másik fél hozzájárulására), és már mehet is a levél a postaládába. Az új rendszer mentségére legyen mondva, hogy a fogadó fél köreiben nem szereplő féltől jövő üzenetek legalább nem a beérkező levelek mappában, hanem az elkülönített Social kategóriában landolnak. Sőt, újabb levelet már csak akkor küldhet a másik fél, ha felvettük őt saját köreinkbe, vagy válaszoltunk a levelére - ezzel mintegy megerősítve fogadókészségünket.

A rendkívül liberálisra vett levélküldési megoldást természetesen azonnal tűz alá vették felhasználók, jogvédők, médiamunkások. A kritikusokat az sem nyugtatja meg, hogy a felhasználók számára biztosított lesz egy új beállítási menüpont (lásd lent), amellyel be lehet állítani, milyen tág merítésből fogad el Google+-on keresztül küldött leveleket az illető. Szerintük (és mellesleg szerintünk is) az lett volna a helyes hozzáállás, hogy az új funkció alapból kikapcsolt állapotban marad a felhasználóknak, és az ő külön preferenciájuk szerint lehetett volna azt egyenként bővíteni.

Ez a fajta, úgynevezett opt-in megoldás persze azzal járt volna, hogy sokkal kisebb kört lehet elérni ezzel a funkcióval. Ez pedig természetesen homlokegyenest ellentétes a Google törekvéseivel, nevezetesen azzal, hogy a Google+-ból pezsgő, aktív hálózatot teremtsen, ahol megéri időt tölteni, ahol rengeteg ember és hozzájuk köthető interakciós lehetőség vár a tagokra. 

Erőszakkal is, ha jólesik...

Nos, a Google+ jelenleg minden, csak nem az, aminek két és fél éves működés után minden bizonnyal a cég azt látni szeretné. Bár a különböző fórumokon megnyilvánuló vezetők egyre hatalmasabb számokkal dobálóznak az aktív felhasználók táboráról beszélve (jelenleg 540 milliónál járunk), emögött nincs más, mint a vállalat kisebb-nagyobb trükkjei, hogy ezt a számot minél nagyobbra fújja. Például egy új Gmail fiók készítése ma már nem képzelhető el Google+-feliratkozás nélkül. A legutóbbi, talán legnagyobb visszhangot kiváltó eset pedig a YouTube "elfoglalása" volt. 2013 őszén ugyanis a vállalat bevezette a kötelező Google+ bejelentkezést, amennyiben valaki kommentálni akart egy-egy videót. Az akciót elsöprő felháborodási hullám követte, a visszavonást követelő petíciót pár nap alatt több mint 200 ezeren írták alá. A döntésen viszont ez sem változtatott, a Google szerzett néhány fekete pontot a felhasználók egy tekintélyes méretű csoportjánál, viszont a Google+ gazdagabb lett egy újabb adag "aktív" taggal.

A probléma csak annyi, hogy ahogy a korábbi elkeseredett összakapcsolási kísérletek sem pezsdítették fel a valódi aktivitást a Google+-on, úgy vélhetően a mostani szabad levelezgetés lehetősége sem szakítja át a gátakat. Arra viszont kiváló, hogy újabb rossz pontok kerüljenek a cég virtuális üzenőfüzetébe.