A mesterséges intelligencia egyik ígérete, hogy csökkentheti a munkaterhelést, így mindenkinek több ideje jut rá, hogy az érdekesebb, kreatívabb, nagyobb hozzáadott értékű feladatokra koncentráljon. Ez a legtöbb munkakört tekintve eleve nehezen értelmezhető dolog, egy új kutatás azonban azt is feltárta, hogy az MI-eszközök éppenséggel nem csökkentik, hanem közvetett és közvetlen módon egyre fokozzák az alkalmazottak terhelését. A Harvard Business Review oldalán megjelent cikkből kiderül, hogy a kutatók 8 hónapon keresztül figyeltek meg egy 200 alkalmazottat foglalkoztató technológiai vállalatot, ahol azt tapasztalták, hogy a mesterséges intelligencia valójában fokozta a munka mennyiségét.

Megfigyeléseik alapján az alkalmazottak gyorsabban dolgoztak, szélesebb körű feladatokat vállaltak, és gyakran külön kérés nélkül is órákkal hosszabbították meg a napi munkaidejüket. Ez már elsőre is csak a vállalat vezetői és befektetői részéről tűnik sikernek, ám valójában ők sem feltétlenül járnak jól a produktivitás ilyen jellegű felfutásával: a munkaterhelés növekedése kognitív fáradtsághoz, kiégéshez és a döntéshozatal gyengüléséhez vezethet, a termelékenységnövekedés pedig hamar alacsonyabb minőségű munkához, fluktuációhoz és más problémákhoz vezethet. Más szóval, az MI-eszközöket használó alkalmazottak több feladatot vállaltak, mint amennyit fenntartható módon el tudtak volna végezni.

Ész nélkül ez sem fog működni

A kutatók szerint ebből az következik, hogy az érintett vállalatoknál érdemes lenne bevezetni olyan normákat és szabványokat a mesterséges intelligencia használatával kapcsolatban, amelyek kiterjednek többek között a tervezett szünetekre vagy a munkafeladatok szekvenálására. A tanulmányban szereplő techvállalat ugyanis biztosította a mesterségesintelligencia-eszközöket az alkalmazottainak, de azok használata önkéntes volt. A lelkesen kísérletezésből azonban az lett, hogy sokan vállaltak magukra olyan feladatokat, amelyeket normális esetben kiszerveztek volna, vagy amelyek elvégzése akár új alkalmazottak felvételét is indokolta volna. Ezzel ráadásul még nem is volt vége a problémáknak.

Az MI bevezetése ugyanis szélesebb körben visszahatott a munkahelyi folyamatokra. A mérnökök például több időt töltöttek a munkatársaik által továbbadott, MI-vel generált kód javítgatásával, és a figyelmük is megoszlott ahelyett, hogy az adott feladatokra koncentráltak volna. Mások pedig azt vették észre, hogy a mesterséges intelligencia lassan beszivárgott a megbeszélésekbe, az ebédszünetekbe és a szabadidejükbe is: a határok elmosódásáról szólva egyes alkalmazottak arról számoltak be, hogy feltöltődniük is kevésbé sikerül. Bár az MI valóban felgyorsított bizonyos feladatokat, ezzel megnövelte az elvárásokat is, így munkavállalók még inkább kénytelenek voltak a mesterséges intelligenciára támaszkodni.

A cikkben olvasható megállapítások jól illeszkednek azoknak a tapasztalatoknak a sorába, amelyek alapján a mesterséges intelligencia ebben a formájában nem fogja felrobbantani az általános termelékenységet. Bár az MI kifejezetten hasznosnak bizonyulhat majd különféle területeken, a produktivitás növekedésének ma már exponenciálisnak kellene lennie, hogy a technológia akár csak megközelítse a korábban jelzett globális gazdasági hozzájárulását. Az eddigi befektetések volumene mellett pedig minden olyan eredmény kudarcnak fog tűnni, ami nem forgatja fel teljesen a világot, így az sem véletlen, hogy az MI-lufi kipukkanását egyre többen kezelik szükségszerűségként, és már csak a várható időpontokról vitatkoznak.