San Francisco és Los Angeles között gyakran feltűnt pár Toyota Prius, amiről a legtöbben csak annyit vehettek észre, hogy a tetejétől a "talpáig" kamerák és érzékelők borítják. Az viszont csak közelről derülhetett volna ki, hogy a volán mögött a sofőr nem vezet, csak megfigyel.
Az "önvezető autó" nem más, mint a Google egyik kísérleti fejlesztése, amelyen a vállalat már 4-5 éve dolgozik, ám a hivatalos bejelentéssel mostanáig vártak. Az emberi irányítást akár teljesen nélkülözni tudó rendszer természetesen nem napokon belül veszi át az uralmat az utakon, de már gyakorlatilag tökéletesen működik.

Érzékelők mindenhol A Google módszerét használó autó többféle különböző módon észleli a környezetet. Legfontosabb érzékelője a tetőn elhelyezkedő "minitorony", amelyben többek között egy gyorsan forgó kamera-rendszer található: az innen érkező adatok alapján a gépkocsi 100 méteres környezetéről három dimenziós, valós időben változó térkép készül, amelyet kiegészítenek a lökhárítón és a kerekeken elhelyezett további érzékelők által közvetített információk.

A szélvédő mögötti kamerák afféle "sofőr-szimulátorok", ezek figyelik a jármű környezetében haladó autókat, a felbukkanó gyalogosokat, kerékpárosokat és egyéb objektumokat. Végezetül GPS alapú technológia segít abban, hogy az autó elnavigáljon a célig, ráadásul a valós idejű forgalomfigyelés adataival kiegészülve az is automatikusan szabályozódik, milyen vezetési stílust alkalmazzon a "robot", tartson-e nagyobb követési távolságot, vagy épp vezethet dinamikusabban is.

A robot dolga a szolgálat A tesztek során a "robotosított" járművek közel 1600 kilométert tettek meg teljesen automatikusan és összesen több mint 220 ezer kilométeren át vizsgálták különféle funkcióikat csupán részleges emberi beavatkozás mellett. A tapasztalatok hihetetlenül pozitívak: a rendszer nem hogy megközelítené, de jóval túl is haladja az emberi sofőrök képességeit. Eleve ott a folyamatos, 360 fokos látószög, a több szenzorból érkező adatok összessége és a kimutathatatlanul gyors reakcióidő - nem csoda, ha a kísérletek során csupán egyetlen kisebb baleset történt, és azt is a tesztautót követő, emberi sofőr által vezetett autó okozta.


Az autóba épített intelligencia képes leolvasni a közlekedési táblákat, betartja a sebességhatárokat, megáll a piros lámpáknál, tehát minden szinten reagál a környezetre, de természetesen nem hagyja figyelmen kívül azt sem, hogy egy bármikor aktiválható emberi sofőr is ül az autóban: folyamatos információkkal látja el a vezetőt, például hangosan kimondja az aktualitásokat (például közli, ha az autó gyalogos átkelőhöz közeledik).

Kevesebb baleset, több környezettudatosság A projekt vezetője Sebastian Thrun, a Stanford Mesterséges Intelligencia Kutatóintézet igazgatója, aki emellett a Google mérnöke is, többek között a Street View szolgáltatás megalkotásáért felel. A szakember 2005-ben egy diákokból álló csapat vezetőjeként megnyerte a Pentagon kétmillió dolláros díját: akkor az volt a feladat, hogy egy járművet emberi beavatkozás nélkül juttassanak el a sivatagon át egy közel 232 kilométerre levő célállomásra.


Thrun szerint innen jött az ötlet, hogy a projektet a hétköznapi autózásra is alkalmazni lehet, hiszen ezzel a módszerrel erősen redukálni lehetne a közúti balesetek számát, de a környezet megóvásában is fontos szerepe lehet a technológiának. A kimutatások szerint az emberi sofőrök által vezetett autók jóval több káros anyagot termelnek, hiszen az emberek nem gépi pontossággal adagolják a gázt, vagy épp váltanak sebességet. Egy automatizált autó eleve "light" kiszerelésben készülhetne a mostanában használtakhoz képest, így a felhasznált anyagok tekintetében is környezetbarát lenne a technológia, és a kibocsátott káros anyagok szempontjából is előnyösebb egy robotsofőr által vezetett autó.

Még sokat kell aludni A szakember szerint ez a projekt is azt mutatja, hogy a Google hajlandó olyan fejlesztésekbe fektetni, amelyek nem a közeljövőben térülnek meg. Mind Sebastian Thrun, mind pedig más szakértők egyetértenek abban, hogy a technológia elterjedése 8-10 év múlva kezdődhet meg igazán.

Addig egyrészt szükség van a kapcsolódó szabványok megalkotására, a sofőrök "továbbképzésére", és a kapcsolódó szabályozások (például a KRESZ) módosítására. Érdekes kérdés például az is, ha egy robot által vezetett autó balesetet okoz: ki lenne ilyenkor a felelős, a sofőr, az autógyár, vagy épp a Google? Ahogy ezek a kérdések tisztázódnak, a Google minden valószínűség szerint valami olyan módot találna a technológia licencelésére, mint ahogy jelenleg teszi például az Android esetében.

Egyelőre nem tűnik sokkolóan okosnak a Gemini mesterséges intelligencia

Ahogy az lenni szokott, a Google közzétette, a felhasználók pedig azonnal rászálltak az új technológiára, amit sikerült is buta hibákra késztetniük.
 
Ez a kkv-k problémája világszerte. A megoldásszállítók pedig rendszer a széttagoltságra, a sok egyedi igényre, és az ebből eredő magas fejlesztési és támogatási költségekre panaszkodnak.

a melléklet támogatója a Yettel

Minden vállalatnak számolnia kell az életciklusuk végéhez érő technológiák licencelési keresztkockázataival. Rogányi Dániel és Vincze-Berecz Tibor (IPR-Insights) írása.

Miért ne becsüljük le a kisbetűs jelszavakat? 1. rész

Miért ne becsüljük le a kisbetűs jelszavakat? 2. rész

Miért ne becsüljük le a kisbetűs jelszavakat? 3. rész

A felmérésekből egyre inkább kiderül, hogy az alkalmazottak megtartása vagy távozása sokszor azon múlik, amit a szervezetük nem csinál, nem pedig azon, amiben egymásra licitál a többi munkáltatóval.

Ezért fontos számszerűsíteni a biztonsági kockázatokat

Ön sem informatikus, de munkája során az információtechnológia is gyakran befolyásolja döntéseit? Ön is informatikus, de pénzügyi és gazdasági szempontból kell igazolnia a projektek hasznosságát? Mi közérthető módon, üzleti szemmel dolgozzuk fel az infokommunikációs híreket, trendeket, megoldásokat. A Bitport tizennegyedik éve közvetít sikeresen az informatikai piac és a technológiát hasznosító döntéshozók között.
© 2010-2023 Bitport.hu Média Kft. Minden jog fenntartva.