Bár a lyukkártyát már az 1700-as években feltalálták, a digitális adattárolás igazából alig több, mint hatvan éve kezdett igazi fejlődésbe. A hatalmas tárolóhegyektől a sérülékeny lemezeken át a felhőig egy infografika szemlélteti a megtett utat.
Ha a digitális adattárolás eredetén töprengenénk, minden bizonnyal a 20. század közepén keresgélnénk az első nyomokat, pedig a szövögép működésének automatizálására már a 18. században kifejlesztették az első lyukkártyát. Természetesen a ma ismert tárolóeszközök őseinek igazi evolúciója már valóban az 1940-es évek végén indult, az első számítógépekkel egy időben.
Olvasóink közül minden bizonnyal szinte mindenki mentett még floppy lemezekre, és többen talán még kazettákon is tárolt Commodore 64 vagy ZX Spectrum programocskákat. Még ezek a saját múltunkból is ismerős eszközök is elenyésző teljesítményt nyújtottak a mai, mindennapos használatban lévőkhöz képest kapacitás, sebesség vagy épp biztonság terén. Az alábbi infografika a legfontosabb fejlődési állomásokat örökíti meg a legmodernebb hardveres eszközökig, és ezen túl - a felhő alapú megközelítés ugyanis már teljesen hely- és kapacitásfüggetlenné teheti az eddigi eszközökhöz kötött gyakorlatot.
