A Magyar Európai Üzleti Tanács (HEBC), amely az Európai Gyáriparosok Kerekasztala (ERT) kezdeményezésére alakult európai iparvállalatok - köztük egyebek mellett a British Telecom, az Electrolux, az Ericsson, a Philips és az SAP - itteni leánycégeinek a vezetői tömöríti. A tagvállalatok összesített nettó árbevétele közel 3 500 milliárd forint, az általuk foglalkozatottak száma meghaladja a 60 ezret. A szervezet 1998-as megalakulása óta évente ad ki befektetői szemléletű jelentést Magyarországról, ezekben az utóbbi években egyre nagyobb szerephez jutott az infokommunikáció. 

Központosított finanszírozás ■ Az idei jelentés ennek kapcsán kiemeli, hogy Magyarország innovációs képessége nagy érték, sok vállalat ezért hozza Magyarországra kutató-fejlesztő központját. A legfejlettebb ipari országok technológiai stratégiája nagy hangsúlyt fektet az az innovatív vállalatok megsegítésére, ösztönzi a K+F tevékenységet folytató vállalatok és az egyetemek közötti együttműködést. 

A szervezet tagjai ennek kapcsán azt a reményüket fejezik ki, hogy az innovációs járulék újfajta, központosított elosztásával az országban ténylegesen a valós innovációs tevékenységet fogják fenntartani és finanszírozni. Ha nem így lesz csorbul a jövő, miközben a lemorzsolódó tudás hiánya csak évek múlva lesz érezhető. Erre mutatott rá felszólalásában Jakab Roland, az Ericsson Magyarország alelnöke is, megjegyezvén: „ az innováció ösztönzését célzó politika kulcsfontosságú a fenntartható gazdasági növekedésben.”

Periférián az IT-beruházások ■ Miközben nyilvánvaló, hogy az ország gazdasági sikere az informatikai rendszerektől, a széles sávú hálózatok minőségétől is nagymértékben függ, a téma kormányzati szinten nem kap kellő figyelmet – érvelnek tovább a HEBC tagjai. Pedig az IT segítségével jelentősen egyszerűsíthető a közigazgatás, az államigazgatás, gyorsítható a döntéshozatal, átláthatóvá, ellenőrizhetővé, és visszakereshetővé válnak a folyamatok. 

A dokumentum szerint csupán az e-ügyintézés terén történt eddig érdemi előrelépés. Pedig a másfél-két éve meghirdetett Digitális Megújulás Cselekvési Terv a HEBC-tagok szerint jól határozza meg, hogy az egyes részterületeken milyen átalakítások és fejlesztések szükségesek. A kormányzaton belül azonban megszűnt a terület egységes képviselete az informatikáért felelős államtitkárság felszámolásával, így a terv megvalósítása azóta lelassult, országos szintű informatikai infrastrukturális beruházások maradnak el. Ennek apropóján Ablonczy Balázs, az SAP Hungary ügyvezetője kiemelte: "Versenyképességi kérdés, hogy ne sokat költsünk, hanem ésszerűen és jó helyre."

További kritikaként megfogalmazódott, hogy miközben jelentős uniós források is támogatják az infokommunikációs (ICT) területet, ezeket azonban Magyarország nem aknázza ki kellőképpen. Nem haladunk kellő ütemben a technológia változásával sem. Már nem az információhoz való hozzáférés megléte a kérdés, hanem az előnyök, amelyekre ezáltal lehet szert tenni. Magyarországon, ez sajnos még távoli jövő, mert a digitális írástudás is rendkívül gyenge lábakon áll – fogalmaz a dokumentum. 

Leköröz a régió ■ A lemaradás pénzben is kifejezhető. Erre példaként az egészségügyet említi a jelentés. A teljeskörű e-egészségügyi rendszer késedelmes hazai bevezetése súlyos veszteségeket okoz. Mint arról egy budapesti szakmai fórum kapcsán korábban a Bitport is beszámolt a probléma pedig már égetően aktuális, hiszen a magyar egészségügynek csak a képalkotó diagnosztikai tevékenysége évente mintegy 38 ezer terabájtnyi adatot generál, a betegek évente 145 millió vényt váltanak be, és bár a rendszer rengeteg adatot őriz, ezek összekapcsolása egyelőre nem megoldott. 

Akkor a szakértők egy csehországi projektet hoztak fel pozitív példaként. Egy cseh onkológiai intézet, a cseh nemzeti kutatóprogram részeként, rádiófrekvenciás (RFID) azonosítási rendszert vezetett be a gyógyszerek, terápiák előkészítésére és nyomon követésére. A beszámoló szerint a betegellátás folyamatai átláthatóbbá váltak, a betegbiztonság jelentősen javult.

A HEBC országjelentése a hasonló adottságokkal és problémákkal rendelkező Horvátország gyakorlatát említi, ahol már az ezredfordulón elindult az e-egészségügyi projekt, amely mára eredményeket produkáló, működő rendszerré vált.