Internetes tartalmait is térítéshez köti a jövőben a Neue Zürcher Zeitung - nyilatkozta az MTI-nek adott interjúban a svájci napilap főszerkesztője. Ez a lépés beillik abba a folyamatba, melyet néhány éve a különutas megoldásairól híre Rupert Murdoch kezdett igazán nagyban játszani.

Fizess, vagy kopj le! ■ A News Corp. tulajdonosa a londoni The Times és a The Sunday Times teljes online kiadását tette fizetős kapu (paywall) mögé még 2010 nyarán, ám a bevezetés nem volt éppen sikersztori. A The Times tavasszal még 2,8 millió egyedi látogatót vonzott minden hónapban, ami a fizetős rendszer beindulása után rövid idő alatt 1,6 millióra olvadt. Az oldalakon eltöltött átlagos idő a felére csökkent, a 29 millió oldalletöltésből pedig 9 millió maradt. Ennek ellenére a kiadóvállalat kitart a modell mellett, sőt ezt akarta kiterjeszteni a lehallgatási botrányok miatt azóta beszüntetett bulvárlap, a News of the World felületére is.

Online tartalmakért azonban nem csak a Murdoch-féle zéró tolerencia mentén lehet pénzt kérni, sőt sokkal járhatóbbnak tűnik az az út, amit a hivatkozott interjúban a svájci napilap főszerkesztője is kifejtett, azaz csak bizonyos, exkluzív vagy egyéb értelemben különleges anyagok, elemzések, információk lesznek fizetéshez kötve a lap online oldalán. Erre a variációra a tengerentúl már létezik életképesnek tűnő példa: a The New York Times (amelynek semmi köze a Murdoch-birodalomhoz) tavaly tavasszal tette oldalát részben fizetőssé (havi 20 anyag olvasása ingyenes maradt), és az első információk alapján bejött a számításuk.

_{A Piano Media alapítói egész Európára kiterjesztenék a rendszert}

A kapu szövetsége ■ Közép-Európában szintén tavaly tavasszal indult be az élet a fizetős tartalomszolgáltatások területén. A szlovákiai Piano Media egyfajta közvetítői, szolgáltatói szereplőként ékelődik a fogyasztók és a kiadók közé. 2010 áprilisában Szlovákia kilenc jelentős portáljának közreműködésével kezdték árulni a partnerhálózathoz csatlakozott kiadók elzárt tartalmaihoz egységes hozzáférést biztosító előfizetéseket.

A nem egészen 3 euróba kerülő havidíj fejében az olvasók egyetlen tranzakcióval az összes kiadó elkülönített anyagát megnézhetik, míg a másik oldalon a portálok üzemeltetőinek nem szükséges saját fizetős rendszert kiépíteni, hiszen készen kapják a Piano megoldását. A befolyt pénzek 40 százaléka ahhoz a kiadóhoz kerül, amelynek oldalán az olvasó előfizetett, 30 százalékot felosztanak a lapok között a böngészési adatok arányában, míg 30 százalék a Piano jutaléka marad.

A kezdeményezést az első néhány hét után teljes sikerként értékelték az üzemeltetők, hiszen a befolyt 40 ezer euró minden várakozásukat felülmúlta. Szlovákiában azóta újabb lapok és kiadók csatlakoztak a hálózathoz, miközben januárban a Piano bejelentette, hogy Szlovéniában is megkezdi működését. A hírek szerint közel tíz európai országban folynak tárgyalások a rendszer alkalmazásáról, és várhatóan még az idén további 2-3 országban elindulhat a közös fizetős rendszer.

Egyedül nem megy? ■ Magyarországon január közepétől az Élet és Irodalom hetilap kiadója döntött úgy, hogy digitális tartalmaikat ezentúl csak előfizetés ellenében lehet megtekinteni. A lap főszerkesztője a comment:com megkeresésére múlt héten azt nyilatkozta, hogy az első két hétben 250-300 előfizetőt toboroztak, amit jó eredménynek tart.

Hogy ez a viszonylag szűk rétegnek szóló ÉS esetében elég lesz-e a nyomtatott lap csökkenő bevételeinek kompenzálására, az meglehetősen kétséges, ám a szlovákiaihoz hasonló szövetségi modell alapfeltételei elvileg nálunk is adottak. Hiszen kicsi, egyedi nyelvvel bíró ország vagyunk, így a piaci szereplők összefogása olyan erőt jelenthetne, ami az amúgy ingyenességhez szokott hazai közönség egy részét valószínűleg rá tudná venni arra, hogy "behódoljon" a fizetős rendszernek.