2010 tagadhatatlanul a közösségi oldalak és megosztósite-ok körüli felfokozott érdeklődésről szól. Itt a Bitporton is rendszeresen foglalkozunk a témával kapcsolatos hírekkel, lehetőségekkel. Ugyanakkor az aranylázhoz hasonlító csodavárást néha nem árt kicsit lecsillapítani, nehogy az a téves következtetés legyen az emberek fejében, hogy a cégnek „fent kell lennie a Facebookon”, és onnantól kezdve meg van oldva a vállalati marketing és pr. Sőt, az is valós veszély, hogy a webkettes lehetőségek annyira rabul ejtik a munkatársakat, hogy egyvalamit felejtenek el: a valódi, tényleges bevételt hozó feladataikat.

Virtuális teendők tengerében | Érdekes módon hétfőn két, hasonló tartalmú bejegyzésbe is botlottunk a témával kapcsolatban. Az egyik a Social Media Today oldalán jelent meg, és arról szól, mennyire könnyű belefeledkezni a posztolás, kommentelés, twittelés, re-twittelés bűvös misztériumába. A dolog azért veszélyes, mert ha ezt munkavállalóként tesszük, könnyen abba a hibába eshetünk, hogy igazolni látjuk az ilyen tevékenységekre szánt egyre több és több időt. Elvégre frissült a céges blog, amire felhívtuk a Facebook-követők figyelmét is, majd utánanéztünk, hogy ki osztotta meg a tegnapi Twitter-bejegyzést, mi több, gondosan elemeztük azt a harminc találatot, amit a cég honlapja regisztrált a közösségi oldalak irányából az elmúlt hét során.

Itt azonban érdemes megállni, és átgondolni, mi mindent nem csináltunk meg ezalatt, amivel feltehetően több hasznot hozunk, komolyabb értéket tudtunk volna teremteni a vállalat számára. De már az is elég nagy baj, ha hagyjuk, hogy mindennapi feladataink végzése közben folyamatosan megzavarjanak a valós időben érkező figyelmeztetések. Valóban félbe kell hagyni egy levél írását, mert utána kell nézni, ki volt az, aki megemlített minket egy Twitter-üzenetben?

Egy kis hazai | A másik írás hazai vonatkozású. Dobó Mátyás, avagy Doransky, a többek között közösségimédia-megjelenéssel foglalkozó Peer Applications Kft. ügyvezetője blogbejegyzésében arról értekezik, hogy önmagában a céges jelenlét Facebookon, Twitteren, vagy úgy általában a netes közegben semmit nem ér. Bármilyen csatorna működtetését a csatornában rejlő növekedési potenciál és a csatorna növekedéséből a cég számára szerezhető profit igazolja – írja.

Doransky, aki a májusi CIO'10 konferencián is hasonló témában ad majd elő, egyfajta ébresztőt fúj a hazai cégeknek, hogy alaposan gondolják át, mit és hogyan szeretnének ezzel az új csatornával kezdeni. Véleménye szerint azzal sincs semmi baj, ha valaki úgy határoz, erre a vonatra nem száll fel, és más, hagyományosabb eszközök segítségével termel profitot. Azoknak viszont, akik jelen akarnak lenni, teljes perspektívaváltást javasol, hiszen tapasztalata szerint alig akad jó példa a hazai mezőnyben.

Tény, hogy Doransky hazabeszél, hiszen pontosan ilyen szolgáltatást nyújt saját cége is. Ennek ellenére az általánosságok szintjén maradó okfejtéssel nehéz lenne vitatkozni. Az ugyanis közgazdasági alaptétel, hogy az üzleti döntések legfontosabb fokmérője a befektetett erőforrások rövid és hosszabb távon várható megtérülése. Tehát ne hagyjuk elaltatni magunkat a divatos hívószavakkal, és azzal, hogy van ilyen vagy olyan internetes jelenléte a vállalatunknak. Inkább nézzük meg, mekkora ráfordítással milyen megtérülést hozhatunk ki a közösségi csatornákból. Ha jól csináljuk, az eredmény szinte biztosan pozitív lesz, mert a közösségi médiában rejlő potenciál valóban hatalmas.