Annak idején hosszú percekig is türelmesen vártuk egy-egy weboldal betöltődését, ám a sávszélesség növekedésével vagy az útválasztó algoritmusok fejlődésével folyamatosan felgyorsult a világháló. A Forrester kutatása szerint 2006-ban a felhasználók elvárása már 4 másodperc körül volt, ami 2009-re 2 másodpercre csökkent, sőt 3 másodperces várakozás után legnagyobb részük elhagyta a site-okat. Az online kereskedelemben azóta tekinthető nem hivatalos szabványnak, hogy semmilyen funkció vagy oldalletöltés nem lépheti át a 2 másodperces határt.




A jelek szerint azonban már ez a szabály is a múlté, mivel az új mértékegység maga a szempillantás, illetve annak is a töredéke. A Google szakemberei szerint szerint az internetezők részben elfordulnak tőle, és kimutathatóan ritkábban veszik igénybe az adott online szolgáltatást, ha az legalább 250 ezredmásodperccel lassabb valamelyik versenytársánál. A Google adatait a Microsoft egyik kutatója is megerősítette, aki a The New York Times-nak nyilatkozva a másodperc negyed részét nevezte az új bűvös számnak.

Nem várunk ■ Összehasonlításképpen: egy pislogás ideje nagyjából 400 ezredmásodpercre tehető. A weblapok átlagos betöltési ideje ma is 6 másodperc körül van világszerte – ami a fejlett internetes piacokon ennek nagyjából a fele –, a mobilosok pedig 9 másodpercet várakoznak, ám a 250 milliszekundumos szabályt olykor-olykor még a Google keresője is megérzi. A Google vagy a Bing egyébként egészen kivételes sebességgel működik, általában egyetlen másodpercen belül lehozzák a találatokat, de még ők is folyamatos versenyben vannak az ember-számítógép interakció állandóan gyorsuló elvárásaival.


Természetesen ezek az elvárások ugyanúgy differenciáltak, mint a weboldalak profilfüggő teljesítménye. Egy videó betöltődésére például mindenki tovább hajlandó várni, mint egy keresés lefuttatására. A léc azonban ott is egyre magasabbra kerül: jelenleg már ötből négy internetező simán továbbáll, ha a szóban forgó videófolyam egyszer is megakad. Ez a tendencia a jövőben főleg a mobil net szempontjából jelent majd kihívásokat (és persze lehetőségeket), mivel a kapcsolódó infrastruktúra ebben a pillanatban még nemigen képes lépést tartani az exponenciálisan növekvő igényekkel.