Mivel kalkulálnak ma a pénzpiaci szereplők, amikor az IT-fejlesztéseiket tervezik? Elsősorban azzal, hogy az IT-büdzsé jelentős részét a törvényi előírások teljesítésére kell költeniük, és minden – értékesítés támogatása, IT-rendszerek modernizálása, digitalizáció, innovatív adattárházi megoldások – csak ez után jöhet.

A probléma nem új, tavaly, a VISZ Infotéren tartott panelbeszélgetésén, ahol többségében banki szakemberek ültek a pódiumon, két olyan tétel is megfogalmazódott, amely a Pénzügyi IT konferencia visszatérő szólama volt. Egyik az, hogy azok az emberek, akiknek az lenne a dolguk, hogy a CAPEX-ből új termékeket hozzanak létre, ahelyett inkább a gyors jogszabály-változások lekövetését végzik teljes munkaidőben, ami improduktív, és üzletileg nem kifizetődő. A másik pedig, hogy a törvényhozókat a megvalósíthatóság aspektusa nem érdekli sem a költségek, sem a határidő tekintetében.

Kinek kell tudnia, hogy mit akar az ügyfél?

Persze ez így túl egyszerű lenne. Ugyanis – mint azt Heiszmann Gábor, a CIB Bank informatikai ügyvezető igazgatója egy amerikai felmérésre hivatkozva megfogalmazta –, hogy a bankok sincsenek teljesen tisztában azzal, hogy az ügyfeleik egyáltalán mire is kíváncsiak. Így pedig elég nehéz előrelépni.

Másrészt a magyar bankpiacon zajlik egyfajta konszolidációs folyamat is – hívta fel a figyelmet Harmati László, az Erste Bank vezérigazgató-helyettese –, ami szintén erősen meghatározza az IT-fejlesztések riányát.

A szállítók látni vélik a jövőt. Kalmár Ákos, a T-Systems nagyvállalati ágazatigazgatója például az önkiszolgáló és papírmentes bankról rajzolt fel víziót, amely a különböző csatornák közötti maximális és rugalmas átjárást is biztosítja.

Kurtisz Krisztián, az Uniqua Biztosító igazgatósági tagja, azonban felhívta a figyelmet arra, hogy a pénzügyi paicok hagyományos szereplőire nagy veszélyt jelenthetnek a nagy online szolgáltatók, mint a Google, a PayPal vagy akár az Apple is. Mert hiába nem nyújtanak teljes szolgáltatást, a legjövedelmezőbbekre csapnak le, és a mögöttük lévő hatalmas ügyfélbázissal lehalászhatják a piacot.

Az MFB ügyvezető igazgatója, Pap Gyula szerint a szabályzókon is múlik, hogy a pénzintézetek hogyan tudnak reagálni a kihívásokra. Fontos lenne szerinte, hogy a törvények életszerűek legyenek.

Konzervatív-e a felhasználó?

Az új banki termékek – online fizetési formák, mobil bank stb. – újra és újra felvetődik, hogy kin múlik ennek a sikere: a pénzintézeten vagy a fogyasztón. Az erről szóló panelbeszélgetésen Forrai Péter, az OTP Bank ügyvezető igazgatója azzal példálózott, hogy a 90-es évek közepén a Westel készített egy felmérést, hogy mennyire vevők a mobilhasználók a rövid szöveges üzenetre. Akkor az derült ki, hogy semennyire. Ma pedig az egyik alapvető kommunikációs forma.

A közönség szavazata szerint egyébként nagyjából 2020 után várható áttörés Magyarországon az új generációs fizetési technológiák terén. Lemák Gábor, a Magyar Mobiltárca Szövetség főtitkára, ugyanakkor úgy vélte: azok itt vannak. Az viszont valóban probléma, hogy mintegy félmillió ember van Magyarországon, akik azokat használják is több-kevesebb rendszerességgel. Lemák szerint egyébként probléma, hogy miközben közel húsz különböző mobil fizetési applikációból választhat az arra nyitott felhasználó, hiányoznak a use case-ek.

Bartha Lajos, az MNB pénzügyi infrastruktúráért felelős igazgatója, ehhez egy érdekes adalékkal szolgált: Magyarországon jelenleg a tranzakciók 85 százaléka készpénzes, és a maradék 15 százalékon osztozik az összes elektronikus megoldás, a bankkártyás fizetés is! Ugyanakkor a volumen növekszik a bankkártya javára.

Forrai Péter szerint ezen alapvető probléma, hogy túl sokszínű és gyorsan változó a piac. Mire a felhasználók megszoknának egy lehetőséget, máris jön a másik. Ráadásul közülük sok rövid életűnek is bizonyul. Lemák ehhez annyit tett hozzá, hogy sok megoldáshoz nincs is megfelelő business case.