A világ hetedik legnagyobb tengeri szállítmányozási vállalata, a dél-koreai Hanjin Shipping augusztus legvégén menekült csődvédelembe, miután képtelen volt kigazdálkodni a folyamatos működéshez szükséges pénzügyi forrásokat. Az eset már rövid távon is hatalmas gondot okoz a világkereskedelemben, ám hosszabb távon pont egy ilyen sokkhatás segítheti az iparág szükségszerű modernizálását.

Nehezen mozdulnak

Jól érzékelteti a szegmens nagyságát, hogy bár a Hanjin csupán a teljes piac 3 százalékát birtokolja, a bejelentés pillanatában 14 milliárd dollárnyi áru sorsa vált egy csapásra bizonytalanná. Ekkora értékben voltak úton ugyanis az adott időben termékek a cég tengereken lévő hajóin. Mivel pénz hiányában a kikötők nem fogadták a konténereket, a flotta nagy része csak utasításra várva rostokolt egy helyben, vagy éppen visszafordult Dél-Korea legnagyobb kikötőjébe, ahol viszont egy idő után már képtelenek voltak fogadni az új érkezőket. Azóta sikerült némi forrást felhajtani, így a cég megkezdhette a kirakodást, de a sötét felleg ettől még sem felettük, sem általában a tengeri szállítmányozó vállalkozások felett nem oszlott el.

A probléma gyökere évtizedes múltra nyúlik vissza. A kétezres évek elején a globalizáció erősödésének és a fejlődő régiók látványos felfutásának köszönhetően hatalmas fellendülést mutatott a világkereskedelem, és így a szállítmányozási szektor is. Az évezred első évtizedének elején évente 10 százalékkal bővült a piaci torta. 2005-től ugyan ez a nyaktörő növekedés kicsit mérséklődőtt, de arra még bőven elég volt, hogy mindenki őrült módjára kezdjen kontérneket és hajókat gyártani. A 2009-es gazdasági válság azonban teljesen szétzúzta a rózsaszín jövőképet, a nemzetközi kereskedelem pedig még mostanra sem tudott annyira talpra állni, hogy munkával lássa el a felduzzasztott flottákat.

A szállítmányozási piac azonban nem csupán a fentiek miatt van nehéz helyzetben, hanem amiatt is, hogy jellemzően a múltban ragadt a szereplők mentalitása, ezért rendkívül bonyolult, nehézkes és némileg átláthatatlan feladatra vállalkozik az, aki áruját tengeren kívánja célba juttatni. 

Segíthet a technológia, ha akarják...

Egy átlagos szállítási ajánlat nagyjából húsz különböző szolgáltatásból, díjtételből áll össze, ami még a közüzemi számlák összetettségén nevelkedett szem számára is bántóan bonyolultnak tűnik. Ezen a nehezen átlátható rendszeren próbál fogást találni például a Xeneta. A startup egy globális adatbázist igyekszik kiépíteni és fenntartani, amellyel a megrendelők könnyen és azonnal össze tudnák vetni a különböző szállítmányozók ajánlatait.

A céget amúgy két iparági veterán alapította, akik azután kezdtek bele a vállalkozásba, hogy tengeri szállítmányozással foglalkozó egykori munkaadójuknál képtelenek voltak átnyomni az átláthatóbb árazást szorgalmazó ötletüket. A homályos működéssel ugyanis sok szereplőnek nincs problémája, hiszen így az ügyfeleknek nehezebb kiigazodni a sok versenytárs között. A transzparencia számukra egyenlő az árak és így a profit csökkenésével. Ha viszont elterjed az újfajta megközelítés, a "géprombolóknak" sem lesz más lehetőségük, mint beállni a sorba.

Mások a teljes folyamatot kívánják követhetőbbé tenni. Ilyen a Flexport megoldása is, ahol az ügyfél egy online felületen keresztül valós időben képes kezelni minden úton lévő szállítmányát. A cég szakértői a logisztikai feladatok és a vámügyintézés területén nyújtott segítséggel teszik teljessé a szolgáltatást.

A hongkongi Freightos a megrendelők mellett a szállítmányozó cégeknek, sőt a kereskedőknek is kínál megoldásokat, amelyekkel automatizálni tudják a logisztikával kapcsolatos papírmunkát, feladatokat - legyen szó légi, vízi, szárazföldi vagy vasúti szállításról.

És a többiek

Minden bizonnyal első körben a hagyományos megoldások digitalizálása, a szenzorokban rejlő lehetőségek kiaknázása tud majd leginkább segíteni a stagnálásban ragadt iparágon, ám a szállítmányozás területén is kezdenek feltűnni a drasztikusabb, felforgató megoldások.

Vannak már próbálkozások a terület Uberhez hasonló megreformálására, de talán ennél is izgalmasabb a Natilus víziója. A frissiben alakult vállalkozás egy Boeing 777-hez hasonló méretű drónrepülővel végezne légi szállítást. A cég számításai szerint 90 tonnányi áruval számolva a megoldásuk feleannyiba kerülne, mint a hagyományos szállítórepülős változat. Ugyan ez még mindig duplája lenne a tengeri út költségeinek, ellenben alig több mint egy nappal kellene számolni a hajó háromhetes menetidejéhez képest a példának megadott Sanghaj és Los Angeles közötti távon.