Közeleg a "super-size" szárazföldi és tengeri szélerőművek korszaka, miután a jelentős ágazati szereplők hatalmas méretű turbinákat fejlesztettek az elmúlt években, és az ismert kialakítások mellett olyan ötleteken is dolgoznak, amelyek egészen máshogy néznek majd ki a megszokotthoz képest – írja keddi riportjában a CNBC. Ilyen lenne a Wind Catching Systems nevű norvég vállalat megoldása is: a 2017-ben alapított, Oslo mellett működő cég "többturbinás úszó szélerőművet" épít, amellyel maximalizálná az adott területen végzett energiatermelést. Ez utóbbi azt jelenti, hogy az új egységek lényegesen kevesebb helyet foglalva lesznek képesek ugyanannyi villamos energia előállítására, mint a hagyományos tengeri szélturbinák.

A Windcatcher rendszer magassága 300 méter, szélessége pedig 350 méter lehet összesen 126 darab 1 megawattos turbinával, bár ennek az iterációnak (lásd a fenti képen) a megvalósítására csak később kerülhet sor.

A cikk szerint a Wind Catching Systems fokozatosan bővítené az általa fejlesztett szerkezeteket, és először egy 40 megawatt körüli szélerőművet építene, mielőtt ráfordulna a "nagy modellre". A telepítésekhez és a karbantartásához külön felvonókkal ellátott, úszó tengeri szélturbinák egyik előnye mindenesetre az lenne, hogy sokkal mélyebb vizeken is telepíthetők a fenékhez rögzített megoldásokhoz képest, így már az Egyesült Államok és más nagy gazdaságok is ráfeküdtek az ilyen irányú kutatásokra. A norvégok 2022 júniusában jelentették be stratégiai megállapodásukat a General Motors autóipari óriással, melynek befektetési üzletágától forrásokhoz is jutottak a fenntartható technológiai alkalmazások közös fejlesztéséhez.

Madarak és ezer más probléma

A cég idén februárban azt is közölte, hogy 9,3 millió norvég korona (nagyjából 300 milliárd forintnak megfelelő) előprojekt-támogatást kapott a kormányzati tulajdonban működő Enovától egy teljes körű Windcatcher rendszer technológiájának és költségbecslésének kidolgozására. Ez kiterjedne a szélturbinák és a természet közötti kölcsönhatásra, ezen belül az erőmű madarakra gyakorolt ​​hatására is: a CNBC-nek nyilatkozva a társaság vezetője többek között olyan észlelő és elrettentő rendszerek beépítésről beszélt, amelyekkel az erőművek sokkal kevesebb ártalmat jelentenének a madárvilágra. A cikk emellett kiemeli, hogy a Windcatcher bepillantást enged mindazokba az ötletekbe, amelyek az elmúlt évek fejlődését jellemzik szélenergia területén.

Ide tartozik a Vortex Bladeless lapátok nélküli rendszere, a Kitemill földhöz rögzített, sárkányszerű konstrukciója vagy a SeaTwirl függőleges tengelyű úszó turbinája. A riportból ugyanakkor az is kiderül, hogy a jelenleg használt szárazföldi és tengeri, háromlapátos és vízszintes tengelyű turbinák dominanciája minden bizonnyal még sokáig meghatározó marad a "versenyképes projektekben". A tengeren lebegő szélerőművek fejlesztőinek még számos kihívást kell legyőzniük, elsősorban abból a zord környezetből adódóan, amelyben a turbináknak működniük kell. A Wind Catching Systems mindenesetre így is optimista, és azt tervezi, hogy az akadályok leküzdésével nemsokára betörhet majd a technológiai fősodorba.