Új fiú a metaverzum sztárjai között Matthew Ball. Alapvetően angyalbefektető, de megtestesíti a túlmozgásos amerikai megmondóemberek típusát: ad tanácsot (KKR, McKinsey), több-kevesebb rendszerességgel ír különböző rangos lapokban (The Economist, Bloomberg, Time Magazine, The New York Times, The Wall Street Journal stb.), és most már könyvszerző is. Mindehhez úgy néz ki, mint egy fiatalabb kiadású Larry Ellison-imitátor. Sztárságát első könyvének, a Liveright Publishingnál idén megjelent The Metaverse című könyv méretű esszéjének köszönheti.

A The Wall Street Journal egyenesen a metaverzum vezető teoretikusának nevezi, de elismerően nyilatkozott a könyvről maga a nagy Mark Zuckerberg is. Pedig Ball csupán annyit állít, hogy a metaverzum valami olyasmi, ami majd jön. Igaz, elég gyorsan közeledik, nagyjából tíz évünk van rá, hogy hozzászokjunk a bennünket egyre intenzívebben beszippantó virtuális világhoz, mondta abban az interjúban, melyet a Neue Zürcher Zeitungnak (NZZ) adott.

A valódi metaverzum protokollok és technológiák összetett hálózata, amelyek lehetővé teszik, hogy a különböző virtuális világok kommunikáljanak egymással, ahogy ez az interneten a weboldalak és az alkalmazások között ma már megvalósul. Persze ahogy korábban a mobilnetnek (ami már a 1990-es években készen volt) kellett 10-15 év a széles körű elterjedéséhez, úgy a metaverzumnak is szüksége lesz egy hosszú edukációs időszakra.

Egyelőre mindenki tanulja

Arra azonban Ballnak sincs jó válasza, hogy az idősebb generáció számára hogyan lehet ezt az új világot átélhetővé, megérthetővé tenni. "Manapság először azt próbálom elmagyarázni, hogy miről is szól az internet", mondta az NZZ-nek. Nagyjából úgy kell elképzelni a metaverzumot, mint a 2D-s internet kiterjesztését 3D-be. Szerinte ezért társult képzettársításként a metaverzumhoz a videojáték, amelyben állandó, többdimenziós kapcsolatokat lehet kialakítani.

Már most vannak az internetnek olyan elemei, melyekkel tudtunk kívül kapcsolatba kerülünk, és amelyeknek fontos szerepük lesz a majdani metaverzumban (pl. az repülőterek internetes kamerái). Az olyan platformokat, mint a Second Life vagy a Roblox, azonban egyelőre nem tekinti a metaverzum részének, hanem egyszerűen önálló platformoknak. A vállalatoknak kevés tapasztalatuk van a metaverzum alaptechnológiáinak használatában, a virtuális környezetek kialakításában, és embereik sincsenek, akik kreatívan ki tudnák aknázni ezeket a technológiákat.

De vannak szerinte konkrét technikai korlátok is: a meglévő globális internetes infrastruktúra még mindig túl lassú a metaverzumhoz, ami erősen korlátozza a felhasználók hozzáférését. De a technológiát teljes egészében támogató VR headsetek sem készültek még el (bár utóbbiakról Ball állítja, csak másodlagos eszközök lesznek, mert nem a virtuális valóság lesz a metaverzumba bevonódás kulcsa). Mégis a legfontosabb mérföldkő a teljesen kompatibilitást biztosító szabványok bevezetése lesz, mert azzal a gazdasági ösztönzők is megérkeznek a metaverzum-fejlesztésekhez.

Jön akkor is, ha nekünk nem tetszik

Ball szerint a metaverzum eljön, és ezt már nem lehet megakadályozni, mert a hozzá vezető technológiákat (pl. 3D-s szimuláció) már ma is széles körben használják. Eljövetelének még az sem akadálya, hogy az internet a szabályozási környezet miatt egyre szegmentáltabbá válik (más az USA-ban, más Európában, és nagyon más Kínában). És ha eljött, az sok mai problémát tesz még súlyosabbá: pl. a személyiséglopást, a zaklatást, azt, hogy az algoritmusok egyre jobban befolyásolják az életünket stb. Ugyanakkor metaverzum-evangelista optimista: befolyásolhatjuk a fejlődését, de ehhez nagy felhasználói és vállalati tudatosság kell. Ráadásul olyan területeket forradalmasíthat az emberi jó érdekében, mint az online oktatás, melyről a pandémia alatt bebizonyosodott, hogy nagyon alacsony a hatékonysága.

(A szerző fotójának forrása: MatthewBall.vc)