Az online videós és játékos platformok a mesterségesintelligencia-alapú megoldások elterjedésével együtt néhány év alatt új magasságokba emelték az internetes sávszélesség-igényeket, ennek eredményeként pedig már olyan becslésekről olvasni, amelyek szerint a globális netes adatforgalom másodpercenként 1 petabit körül mozog. Ennek nyomán már azt jósolják, hogy a hagyományos optikai kábelek hamarosan elérik kapcitásuk korlátait – kivéve, ha nem is a kábeleken, hanem a járulékos átviteli technológián lenne érdemes változtatni, hogy a hálózat lépést tarthasson a növekvő forgalommal.

Idén nyáron a japán Nemzeti Információs és Kommunikációs Technológiai Intézet (NICT) kutatói már a sokadik rekordot állították be az általánosan használt infrastruktúrával is kompatibilis optikai kábelen, amelyen önmagában sikerült meghaladniuk a másodpercenként 1 petabites átviteli sebességet. A fejlődés ütemét jelzi, hogy egy évvel korábban ugyanott 319 terabit per szekundumot jegyeztek, tíz évvel korábban pedig még a másodpercenként 186 gigabites sebesség is elég volt a csúcsdöntéshez. Az új eredmény is néhány hónap alatt leszorult az első helyről, miután a Dán Műszaki Egyetem tudósai 1,84 petabit/másodpercet jelentettek egy hagyományos, fotonikus csippel kombinált optikai kábelen.

Bár a direkt összehasonlításnak nincs sok értelme, mégis érdemes hangsúlyozni, hogy ez az érték egyetlen kábelen keresztül felel meg majdnem a teljes globális sávszélesség duplájának. A tudósok az adatfolyamot az optikai szálak számának megfelelően osztották fel, azokon belül pedig több száz kisebb folyamot hozak létre az optikai spektrum különböző színfrekvenciái szerint, és egy "masszívan párhuzamos tér- és hullámhossz-átviteli protokollt" építettek ki az egymástól 7,9 kilométerre lévő végpontok között.

Az elmélet csak elméletileg olyan, mint a gyakorlat

Ahogy a beszámolók megjegyzik, ilyen elképesztően magas sebesség mérésére nem is léteznek megfelelő eszközök egyetlen kapcsolaton keresztül, így a tudósok egyszerűen összeadták a kis adatfolyamokhoz rendelt sávszélességeket. Az általuk használt komponenseket magában foglaló eszköz mértete állítólag egy gyufásdobozra hajaz, vagyis akkora, mint amekkorák a jelenleg használt egyszínű transzmitterek. A dolog azért érdekes, mert ha a fenti sebességet nagyobb távolságokon is fenn lehetne tartani, akkor az internetszolgáltatók a hálózati fejlesztéseket anélkül lennének képesek megvalósítani, hogy hozzá kellene nyúlniuk magához a kábeles infrastruktúrához.

Természetesen annak egyéb feltételei is lennének, hogy az otthoni számítógépek egyetlen gombnyomásra letöltsék az egész internetet, így bőven ráérünk felkészülni a kutatók eredményeinek gyakorlati megtapasztalására. Ahogy az akkumulátoros technológiában elért áttörésekről is még mindig a naponta többször töltőre helyezett okostelefonokon olvasgatunk, úgy a kommunikációs protokollok sebességét is számtalan egyéb dolog határozza meg, kezdve akár a PC-s RAM-ok kapacitásával vagy a tömegével forgalmazott, nem éppen csúcstechnológiát képviselő routerekkel.