Az erőforrások és a szaktudás hiánya lassítja a személyre szabott, interaktív oktatást támogató, új technológia bevezetését. Az oktatási intézmények háromnegyedében még mindig az a legfőbb probléma, hogy legyen hálózat vagy laptop. A válaszadók 54 százaléka a diákok digitális felkészültségét kiválónak vagy jónak értékelte, viszont abban szinte teljes volt az egyetértés – a válaszadók 88 százaléka mondta ezt –, hogy az elkövetkező egy év nagyon fontos feladata a tanárok digitális kompetenciájának fejlesztése. Így összegezhető a Fujitsu megbízásából végzett nemzetközi kutatás, a The Road to Digital Learning eredménye.

Bár a kutatási körbe vont hét országból mindössze két európai van – Nagy-Britannia és Németország –, az eredmények a tendenciák szintjén tanulságosak a magyar helyzetre is. A felmérést emellett Ausztráliában, az Egyesült Államokban, Hongkongban, Indonéziában és Thaiföldön végezték el magáén és állami fenntartású oktatási intézményekben, nagyjából egyenlő megoszlásban az alap- (31 százalék) és a középfokú (34 százalék) iskolákban, valamint a főiskolákon, egyetemeken (35 százalék).

Ambiciózus tervek – hiányos erőforrások

Pedig elképzelésekben nincs hiány. Az oktatási intézmények többségének ambiciózus elképzelései vannak arról, hogy lehetne a digitális megoldásokkal személyre szabottabb, interaktívabb és együttműködőbb oktatást folytatni. A megvalósítást azonban több tényező lassítja. A feladat komplexitása önmagában is komoly kihívás, amit nehezít, hogy az intézményekben gyakran elavult IT-rendszerek működnek, és az erőforrások is szűkösek. A kutatás szerint az iskolák többségének még hosszú utat kell megtennie, hogy olyan fejlett technológiákba tudjon beruházni, mint a felhőalapú oktatási alkalmazások vagy a virtuális és a kiterjesztett valóság megoldások. Az intézmények többsége azonban már eljutott annak felismeréséig, hogy először a megfelelő alapokat kell lefektetniük, és meg kell szüntetniük a szakemberhiányt.

Az ma már sehol sem kérdés, hogy a technológia fontos szerepet játszik a gyermekek oktatásában és az egyenlő esélyek biztosításában. A válaszadók 94 százaléka mondta, hogy a személyre szabott oktatás fontos vagy nagyon fontos. 84 százalékuk pedig saját feladatának is tartja, hogy felkészítse diákjait a digitális jövőre.

De ez nem csak saját felismerésük. Az oktatási intézményekre egyre erősebb nyomást gyakorolnak a szülők és a diákok elvárásai és a versenyképesség megőrzésének kihívása. Az intézmények 77 százaléka szeretne öt évben belül digitális kiválóságközponttá válni, ami éles ellentétben áll a jelenlegi realitásokkal: az általános és középiskolák 87 százaléka semmilyen eszközt sem biztosít a diákjainak, és ha még biztosít is, általában három tanuló osztozik egy eszközön.

A tanároknak idegen, ami a diákoknak természetes

Komoly hiányosságok vannak a felkészültség terén is: a válaszadók 51 százaléka elismeri, hogy nehezen követi a technológiai változásokat. Miközben a diákok mind jobban boldogulnak a digitális világban, a tanárok jellemzően kevésbé jól képzettek technikailag. Ezt mutatja, hogy a válaszadók 54 százaléka kiválónak vagy jónak értékelte diákjai digitális hozzáértését, míg a tanárok digitális kompetenciáit a nagy többség (88 százalék) az elkövetkezp egy év prioritásának jelölte meg. A kutatók szerint az oktatási intézmény még csak most készíti fel oktatóikat a digitális oktatási módszerek és megoldások, valamint az őket támogató technológiák, például a számítási felhő használatára.
 

A magyar iskolákban is ritka, hogy az okostelefonokat használják a tanuláshoz

Mindezt tetézi az intézmények gyenge infrastruktúrája. A gyenge hálózatok, az elavult hardverek és szoftverek mellett komoly kihívás az eszközök, az infrastruktúra és az alkalmazások megfelelő kombinációjának megtalálása is. Csupán a válaszadók 46 százaléka gondolja úgy, hogy a lehető legjobb eszközökkel támogatja a digitális oktatási célokat. A diákok eszközei gyakran meghibásodnak vagy megsérülnek, de problémákat okoz a beépített biztonsági funkciók hiánya vagy korlátozottsága is.

A válaszadók 97 százalékának prioritás a hozzáférés és a biztonság egyensúlyának megteremtése. 90 százalékuk szerint felül kell vizsgálnia vagy javítania kell eszközei és rendszerei megbízhatóságát és hibatűrését.

Ehhez azonban pénz is kellene, aminek hiánya a válaszadók 54 százalékát gátolja a fejlesztésekben. A költségvetés nagy része még ma is az alapok kiépítésére megy el: 87 százalékuk például azt tervezi, hogy vezeték nélküli hálózatot épít ki a következő 1 évben.

Ezt adja alapból a digitális háttér

Az oktatatás digitalizálásának egyik nagyon fontos hozadéka, hogy sokkal rugalmasabbá teszi a személyre szabottabb tanítást. A tanulás üteme egyénekre szabható, a tananyagokhoz való hozzáférés (bárhonnan, bármikor) egyszerűbbé válik. Az előrehaladásról gyorsan és folyamatosan lehet visszajelzést adni, miközben a diákok, a tanárok és a szülők közötti együttműködés is gördülékenyebbé válhat. Ash Merchant, a Fujitsu oktatási igazgatója, szerint ennek megteremtésében kulcsszerepe van a csatlakozásnak, az egyszerűségnek és a biztonságnak.

A kutatás Közép-Európára nem terjedt ki. A hazai oktatás digitalizálásáért folytatott küzdelemről jó képet ad a Nádori Gergely és Prievara Tibor által vitt Tanárblog. Nádoriék is átvették a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium földrajz szakos tanárának, Havassy Adrásnak a diákjai körében végzett kutatását arról, hogy ők hogyan is viszonyulnak a digitalizációhoz.

Elitiskola tipikus problémákkal

A Rákóczi Gimnázium persze semmiképpen sem tekinthető átlagos magyar iskolának. A kérdőívet kitöltő gyerekek saját eszközei legalábbis ezt sugallják: mindössze a diákok 0,4 százaléka (253 diákból egy) nyilatkozta azt, hogy nincs okostelefonja, 3,1 százalékuk pedig azt, hogy van, de nem használja (például mert elromlott). Ráadásul a diákok több mint 40 százalékának van iPhone-ja (bár erre a kérdésre kevesebben válaszoltak).

Havassyt gyakorló tanárként elsősorban az érdekelte, hogy a diákok szerint mire lehet használni a tanulásban az okostelefont. A diákok legtöbbje az azonnali visszajelzést és a jó ismétlési és gyakorlási lehetőséget említette. A legkevesebben a „motivál az otthoni tanulásra” lehetőséget választották. Havassy a felmérést a korábbi években is elvégezte, és ebből kiderült, hogy az azonnali visszajelzés előnye felértékelődőtt.

Az egyébként Havassy minikutatásából is kiderül, hogy elég komoly problémát okoz a legáltalánosabb digitális eszközök, az okostelefon beépítése a tanulási folyamatba. (A felmérés eredményinek összesítő grafikonjait az Infogramon lehet megnézni.) A diákok jelentős számban válaszolták azt, hogy más (értsd: nem a Havassy által tartott) órákon nem használják a telefonjukat. A Fujitsu felmérése is hasnoló jelenséget sugall: míg az általános iskolákban a tanárok általában felkészültebbek a diákoknál, a középiskolában már elolvad az oktatók előnye, sőt egyre nagyobb előnyre tesznek szert.