A kockázati tőke drága, csak akkor szabad ilyen forrást használni, ha a vállalkozás bőségesen kitermeli az árát – mondja Oszkó Péter, az első exiten is túljutott PortFolion Zrt. elnök-vezérigazgatója.

Az OTP Csoport 2010-ben alapított kockázati tőkealap-kezelőjének, a PortFolion Zrt.-nek a vezetőjeként Oszkó Péter munkatársaival az OTP Kockázati Tőke Alap I. mintegy 6,8 milliárd forintos tőkéjének igyekszik megtérülő befektetést találni. Az alapban, amely átlagosan 5 éves időtartamú befektetésekkel számol, az OTP Bank, 44, míg az Új Magyarország Kockázati Tőke (JEREMIE) Programnak 56 százalék a tulajdonhányada.

A hazai startupok forráslehetőségeit bemutató sorozatunkban a startup kultúrában szerzett tapasztalatiról és a befektetői elvárásokról is kérdeztük Oszkó Pétert.

Mikortól eredeztethetjük a startupok és a kockázati tőke egymásra találását Magyarországon?

Oszkó Péter: A legutóbbi globális válság idejére esik a startup ökoszisztémának az életre kelése, aminek számos oka van. Az egyik, hogy a válság előtt-pénzbőség következtében – sok helyen lehetett csinálni jó üzletet Magyarországon. Pusztán ingatlanbefektetésekkel vagy a hagyományos kereskedelmi és gyártótevékenységekkel is mindenki megtalálhatta a számítását, ha vállalkozni akart.

A befektetők is alapvetően ezek felé a szektorok felé fordultak. Már amiatt is – és ez a másik ok –, mert nem találták elég vonzónak a kockázati tőke típusú befektetésekre az országot. Hiányzott ugyanis a szervezett infrastruktúrája annak, hogy az egyetemekről kikerülő tehetségek önálló vállalkozást tudjanak indítani és befektetőt találjanak.

Mi volt a válságnak a hozadéka?

O.P.: A válság két dolgot csinált, egyrészt összeroppantotta a hagyományos üzleti modelleket. Azokból ma már nagyon nehéz stabil profitot termelni, ha pedig mégis sikerül valakinek, arra hajlamos az állam szemet vetni. Aki tehát még akar és mer is vállalkozni Magyarországon, annak szinte egyetlen lehetősége, hogy teljesen újszerű dolgokba fog. Lehetőleg olyanba, aminek nem csak itthon van piaca, hanem a világban bárhol.

Oszkó Péter (fotó: ahkungarn.hu)

Másrészt megváltoztatta a befektetői hozzáállást is, ma már az ingatlan, de más hagyományos szektorok sem kecsegtetnek nagy hozamokkal. Megnövekedtek a kockázatok, a befektetők is belátták, hogy át kell állniuk a kockázatosabb oldalra, ahol még vannak működő kezdeményezések.

Ezekre a folyamatokra épült Brüsszel kezdeményezése a Jeremie program is.

O.P.: Így van, a mozgósítható forrásokat az unió is inkább az üzletszerű befektetések felé kezdte terelni. Ez motiválta a befektetőket a kockázati tőkealapok létrehozatalára. Az uniós program volt az óriási adrenalin injekció a hazai startup ökoszisztéma elindulásához. Nagy kérdés, hogy a későbbiekben képes lesz-e megállni a saját lábán. Látok erre esélyt, de ez még rengeteg munkát igényel.

Az is kérdés, hogy ha egy életképes szervezet folyamatosan kap az adrenalinból, el tudja-e ezt elviselni. A magyar piacon az állam újabb és újabb programokat próbál indítani, aminek már piactorzító hatása is lehet. Félő, hogy olyan mennyiségű pénz ömlik a piacra, ami nehezíti a jól működő alapok helyzetét, és felhígítja a startupok közegét is, ami után több lehet a kudarc, mint a siker.

Mégis sokkal inkább azt hallani a startupoktól, hogy a befektetők félnek kockáztatni, és túl kemény feltételeket szabnak.

O.P.: Ezzel a megállapítással nem értek teljesen egyet. Persze én is ismerek olyan piaci szereplőt ma Magyarországon, amely már szinte vállalhatatlan feltételeket diktál, de ez nem igaz az egész piacra. Ismerek olyat, aki úgy fektet be, hogy rögtön elkér a vállalkozótól 80 százalékot, amit szerintem nem szabad vállalni. Van olyan is, aki a befektetett összeg 5 százalékát menedzsmentdíjként visszakéri. Elismerem, nagy a szórás a tőkealapok között is, de meg lehet találni a nemzetközi gyakorlat szerint eljáró kockázati befektetőket is.

Aki a PortFolionhoz fordul, milyen feltételekre számíthat?

O.P.: Mi csak kisebbségi jogokat kérünk, ami 25-49 százalék között mozog. Nem szeretünk 25 százalék alá menni, mert akkor tényleg semmi jogosítványa nincs a befektetőnek. A fölé pedig azért nem akarunk menni, mert akkor nem lenne megfelelően inspirálva az alapító tulajdonos.

Olyan befektetéseket viszont alapból visszautasítunk, amiből az látszik, hogy az alapító tulajdonosok a befektetett összegnek mondjuk a felét egy éven belül fizetésként kivennék a cégből. Az alapító tulajdonos majd abból keressen pénzt, amit a befektetésünkkel közösen elérünk, és ne abból, amit mi teszünk be a cégbe.

Mekkorák a hozamelvárásaik?

O.P.: Nincsenek általános számaink, ezek az adott cégtől függenek. Ahol kisebbek a kockázatok ott az elvárások is kisebbek.

A startup világ alapvetően a fiatalokkal számol, miközben sok az állástalan középkorú mérnök, informatikus. Számukra is lehet kiút a kockázati tőke?

O.P.: Igen, azt gondolom számukra éppen ez lehet a kiút. Ugyanakkor csak azért, mert valaki jól képzett mérnök, attól még nagyon sokat kell tanulnia ahhoz, hogy jó vállalkozó is lehessen. A Szilícium-völgyben, a Stanford Egyetemen nemcsak technológiai képzést kapnak a hallgatók, hanem alapfokú vállalkozói ismereteket is szerezhetnek, és találnak olyan menedzsereket, vállalkozókat, akikkel gyorsan össze tudnak állni. Ez nálunk még csak alakulófélben van. Nálunk még meg van a kettősség: valaki vagy jó mérnök, biotechnológus, dizájner, de nagyon keveset ért az üzlethez; vagy jó menedzser. A két világ itthon csak lassan talál egymásra. Egyelőre ezt a kérdést az oktatási rendszerünk sem igyekszik megoldani, nincsenek még vállalkozói generációk sem.

Az üzlet és szakma egymásra találásban is segíthetnek az alapok?

O.P.: Mi ennek a kettősségnek egyfajta olvasztó tégelye vagyunk, ismerjük a nagyvállalati, illetve a menedzservilágot, és ismerjük a fejlesztők, technológusok világát is. Mi magunk is próbálunk összerakni befektetésre alkalmas csapatokat. A legtöbb cégünknél, ahol befektettünk, az alapítókkal együttműködve alakítottuk át a menedzsmentet. Olyan szakembereket hoztunk be, akik segítik a csapatokat az üzletszerű működésre való átállásban.

Azt mondják, nagy a verseny az alapok között, önök mivel versengenek?

O.P.: Van egy nagyon markáns megkülönböztető jegyünk, ami óriási versenyelőnyt ad a piacon. Mi ugyanis már csináltunk exitet, szálltunk már ki befektetésből. Ráadásul úgy, hogy a velünk megállapodó alapító tulajdonosok is jelentős vagyonra tehettek szert, vagyis tudunk hozamot is realizálni.

O.P.: Nem szeretem a foci hasonlatokat, de mi vagyunk azok, akik a meccsen már rúgtunk gólt, mindenki cselezget, meg dekázgat a pályán a labdával. A Jeremie alapok közül egyelőre csak mi tudjuk ezt elmondani magunkról.

Ennél még előrébb is igyekszünk gondolkodni. Mi az, amire a vállalkozónak tényleg szüksége van? Egyrészt arra, hogy a befektetés ne egy-két évre adjon biztonságot, hanem akár hosszú távon is. Ezért arra jutottunk, hogy olyan együttműködést kell kialakítanunk akár több alapkezelő között is, amely egyedülálló ajánlatot tud tenni a startup cégeknek. Ezért szövetkezett a közelmúltban amolyan inkubátor házként a PortFolion, a Day One Capital és a Bonitas. A kínálatunkban meg van az összes szint a néhány milliós befektetéstől az egymilliárdosig. A teljes folyamatot végig tudjuk így kísérni, és különböző szintű befektetésekkel finanszírozni. Ez a három alap nagyjából 25 milliárd forint értékű tőkét kezel.

Nálunk meg van a tudástranszfer is, saját workshopokat, üzleti tanfolyamokat szervezünk. Helyi képviselőnk van San Franciscóban, New York-ban, Londonban és Tokióban, hogy segítse a cégeink ottani piacra lépését.

A piaci egyensúlytalanságnak lehet az is az oka, hogy kevés a jó ötlet, vagy sokan inkább külföldön valósítják meg az ötletüket.

O.P.: Sajnos tény, hogy sokan elmennek Magyarországról, ráadásul éppen a jobb túlélési képességekkel rendelkezők, a vállalkozóbb szelleműek. Ha a mostani gazdasági környezet tömeges visszacsábításukra nem is alkalmas, arra igen, hogy egy startup felismerje: amit kitalált, azt Magyarországon érdemes megcsinálni. Nem az a fontos, hogy itthon éljen, hanem hogy az itteni befektetőkkel működjön együtt.

Az első siker: a Cryo-t alapító Pribenszky Csaba már a VitroLife színeiben tart előadást

Ötlet egyébként van bőven, de az kevés egy startuphoz. Kell a megfelelő egyéb tudás, a megvalósítási képesség és elkötelezettség, kitartás és így tovább. Ennek a kultúrája hiányzik még a hazai piacról. Nem mindenki alkalmas a vállalkozói létre, nagy bátorság, pofon- és kudarctűrő képesség is kell hozzá, meg persze megfelelő önismeret, hogy a vállalkozó tudja, mihez kell külső segítséget igénybe vennie.

Milyen tanácsokat tudba adni azoknak, akiknek az ötletük már megvan?

O.P.: Kockázati tőkét csak akkor szabad felvenni, ha valaki pontosan tudja, hogy a vállalkozása bőségesen kitermeli majd az árát. A kockázati tőke ugyanis drága pénz.

Azt szoktam mondani, hogy a kockázati tőke olyan, mint a Forma-1-es üzemanyag. Nem szabad arra használni, hogy valaki a városban araszoljon vele, mert drága, és mégsem jut vele messzire. De ha van pálya, ahol száguldhat, akkor megéri.

Az összes gazdasági ágat figyelembe véve tényleg a technológiai iparág a legötletgazdagabb?

O.P.: Itt a leggyorsabbak a váltások, itt lehet egy új ötlettel akár a legnagyobb cégekkel is versenyezni. Itt tényleg elsősorban a tudás és a produktum jelenti a versenyelőnyt. Az infokommunikáció mellett még ebbe a kategóriába sorolható a biotechnológia és a hagyományos ágazatokból a kreativitást ugyancsak igénylő dizájn ipar. Mi mindháromban érdekeltek vagyunk.

Beszéljünk egy kicsit a portfolióról, pontosabban először az első exitről.

O.P.: A Cryo nevű cégünk volt az első, amelyből nagy sikerrel szálltunk ki. Ez egy biotechnológiai cég, amelyet a svéd tőzsdén jegyzett VitroLife AB vásárolt meg. A magyar céget Pribenszky Csaba biotechnológus, fejlesztő alapította. Azzal indult el tudományos karrierje, hogy a mesterséges megtermékenyítés területén kérdőjelezte meg az addigi paradigmákat, vagyis azt, hogy az ivarsejteket nem érhetik komolyabb külső hatások, legkevésbé stressz. Hosszú kutatás után kidolgozott egy speciális nyomástechnológiát, ami éppen azt bizonyította, hogy azok az ivarsejtek, melyeket stressz hatás ért, jóval nagyobb arányban képesek az egészséges megtermékenyítésre, mint azok, amelyek ezt elkerülték. A technológiát jól lehetne hasznosítani az állattenyésztésben.

Csakhogy egy ekkora paradigmaváltást nem könnyű átvinni a köztudatba. Pribenszky Csaba úgy próbálta meggyőzni a piacot, hogy fejlesztőcsapatával összeállított egy speciális mikroszkóp rendszert, ami az embriófejlődést tudja nagyon pontosan figyelni és mérni. A fordulat ez után következett be a cég életében, a mikroszkóp rendszert ugyanis tömegesen kezdték el vásárolni, ráadásul új területek, a humán meddőségi klinikák is érdeklődtek iránta.

Jött a kérdés, hogyan tovább? A fejlesztőcsapat alkalmazkodó képességét dicséri, hogy eldöntötték, egyelőre a mikroszkóppal foglalkoznak, csinálnak belőle piacvezető terméket, hogy minél jobb üzleti eredményt érhessenek el vele, amit majd a másik dologba is visszaforgathatnak.

Mi ebben az időszakban szálltunk be befektetőként. A tőkét mellett azokat az üzleti folyamatokat is adtuk, amik a termék tömeges piacra viteléhez kellettek. Új menedzsmentet raktunk a cég élére, akik másfél év alatt úgy felfuttatták a vállalkozást, hogy az felkeltette az említett svéd cég érdeklődését, és ajánlatot tett a mikroszkópos üzlet felvásárlására. Mi pedig azt vállaltuk, hogy a nyomásgépes részt megtartjuk, a befolyt összegből pedig újra befektetünk.

A PortFolion éppen időben felkarolta Rátai Dani 3D-s modellező madarát is. Hol tart most a Leonar3do projekt?

O.P.: A Leonar3do is érdekes példa az alkalmazkodási folyamatra. Mostanra már nagyon ígéretesen áll a cég helyzete. Az a vállalkozás is egy briliáns találmánnyal indult, Rátai Dani csinált egy különlegesen precíz 3D-s modellező eszközt. A kérdés már csak az volt, hogy ezt mire is lehet használni.

A cég eredetileg úgy képzelte, hogy a nem túl egyszerűen telepíthető hardver-szoftver készletet majd sokan megveszik 200 ezer forintért. , hogy aztán a rendelkezésükre álljon egy ipari precizitású 3D-s modellező szoftver. De lássuk be ipari precizitású 3D-s modellező szoftverre ma nincs tömegkereslet.

Két dologra kellett rávenni a fejlesztőt, az egyik hogy a nagyon precíz hardver-szoftver készlettel inkább az üzleti felhasználást célozza meg. Elkészültek a fejlesztések, de idő kell az áttöréshez. Az oktatás területéről volt eddig a legtöbb külföldi érdeklődő. Az egyik amerikai egyetem fel is vette az oktatási rendszerébe a Leonar3do megoldást.

Ott merült fel először, hogy kellene hozzá tartalom is, erre azóta találtak egy amerikai partnert. A fejlesztő csapat másik feladata pedig az volt, hogy ha akarnak otthoni felhasználókat, akkor igazítsák az ő igényeikhez a terméket. Ehhez el kellett tudni engedni a készletből például a hardvert, vagyis a madarat. Az otthoni felhasználóknak idén nyárra készült el a Leopoly nevű szoftver, amellyel már van esély az eredeti vízió, a 3D for All megvalósítására is. A siker esélyét növelheti az egyre népszerűbb a 3D-s nyomtatás, amihez a Leonar3do és a Leopoly adhatja a 3D-s tartalmat.

Van olyan cégük, amiről azóta kiderült, hogy tévedés volt befektetni?

O.P.: Ahhoz még túl fiatal a portfoliónk, hogy ez kiderüljön. Olyan van, ami a vártnál lassabban növekszik, de ott is mindig inkább magunkat hibáztatom, nem a piacot. Minden cégnél lesznek eredmények, csak idő kérdése.

Közösség & HR

A gombok a műszerfalon gyorsabbak és biztonságosabbak az érintőképernyőnél

Legalábbis ezt hozta ki egy svéd autós lap tesztje, amelynek során a hagyományos megoldások egyértelműen hatékonyabbnak bizonyultak a járművekbe erőltetett touchscreen használatánál.
 
A felhő térfoglalása és a ransomware-támadások elszaporodása sok szervezetet rákényszerít, hogy újratervezze a mentési és helyreállítási infrastruktúráját.
A felmérésekből egyre inkább kiderül, hogy az alkalmazottak megtartása vagy távozása sokszor azon múlik, amit a szervezetük nem csinál, nem pedig azon, amiben egymásra licitál a többi munkáltatóval.

Ezért fontos számszerűsíteni a biztonsági kockázatokat

Az EU Tanácsa szerint összeegyeztethető a backdoor és a biztonság. Az ötlet alapjaiban hibás. Pfeiffer Szilárd fejlesztő, IT-biztonsági szakértő írása.
Ön sem informatikus, de munkája során az információtechnológia is gyakran befolyásolja döntéseit? Ön is informatikus, de pénzügyi és gazdasági szempontból kell igazolnia a projektek hasznosságát? Mi közérthető módon, üzleti szemmel dolgozzuk fel az infokommunikációs híreket, trendeket, megoldásokat. A Bitport tizenegyedik éve közvetít sikeresen az informatikai piac és a technológiát hasznosító döntéshozók között.
© 2010-2022 Bitport.hu Média Kft. Minden jog fenntartva.