Egy fejvadász, vagy egy vállalat munkaügyi döntéshozója egy évtizede még csak azokra az információkra támaszkodhatott, amelyeket az állásra jelentkezők megosztottak. Ha az illető szép öltönyben, egy jól összeállított önéletrajzzal érkezett és még illedelmesen is köszönt, a személyes impresszió máris félig "eladta" az illetőt. Azóta viszont eltelt pár év, és a körültekintő személyzetisek új fegyvert kaptak.

Ja, hogy az a fotó? ■ Manapság azonban már különösebben kutatni sem kell esetleges extra adatok után az interneten, hiszen a közösségi oldalakon szinte mindenki fent van valamilyen formában. Az óvatlanok saját profiljukat is tárva-nyitva hagyják mindenki előtt, a nagy nyíltság viszont együtt jár a rég elfeledett részeg fotókkal, előző főnököket ócsároló bejegyzésekkel. Még az sincs teljesen levédve, aki a saját maga által megosztott információkat kellőképp megszűri, hiszen mindig akad pár jótét ismerős, akinek a fotói között ott állunk alsóneműben és nyakkendőben egy gyerekmedencében, kezünkben egy üres whiskysüveggel.

A közösségi médiával kapcsolatos trendeket figyelő Reppler friss kutatásában 300 fejvadászt és személyzeti vezetőt kérdezett meg arról, milyen módon építi be a közösségi médiát a jelentkezők leinformálásának folyamatába. Úgy tűnik, a legtöbben a "vizsgáztatás" valamelyik szakaszában már mindenképpen megnézik, milyen képet mutat magáról a pályázó a valóságban (vagy legalábbis annak közösségi leképezésében). Ne csodálkozzon tehát senki, ha egy interjú második körében hirtelen arra kérdeznek rá, vajon a következő munkahelyen is ugyanazt tervezi-e a fénymásolóval, mint az előzőben...