A működő, forgalomban használható repülő autó iránti igény majdnem egyidős az autózás megszületésével. Ám míg betonon, bitumenen jóval egyszerűbb megszervezni a közlekedést, a légtér zsúfoltsága miatt kivitelezhetetlen megoldásnak tűnt a levegőt is meghódítani ugyanebből a célból. Az Airbus azonban nagyon elkötelezettnek tűnik a légiközlekedés megreformálása iránt; az európai gyártó szerint, ha kivesszük az embert a képletből, sokkal egyszerűbbé válik minden. Úgy vélik, hogy már 2020-ra megjelenhetnek az első, repülni (is) képes, maximum 2 fős járművek.

Megfizethető utazás a levegőben

Vahana kódnév alatt futó fejlesztésükről adott friss hírt az Airbus A3 fejlett műszaki kutatásokkal foglalkozó laboratóriuma. Arne Stoschek, a részleg vezetője az Nvidia San Jose-ban tartott GPU Technology Conference rendezvényén számolt be arról, hol is áll most a projekt.

Az Ubertől kölcsönvett adatokkal vezette fel, miért is van szükség repülő autókra. Egy San Francisco – San Jose utazás (91 kilométeres távolság) megtétele a földön nagyjából egy és háromnegyed óráig tart, de ha az autó fel tud emelkedni a levegőbe, akkor az mind a megtett út, mind az ahhoz szükséges idő tekintetében jelentős csökkenést hoz. Ebben az esetben ugyanis csupán 69 kilométert kell repülni, amihez elég 15 perc is.

Meghökkentő, de utóbbi utazási forma egészen olcsó lehet. Az Uber becslései szerint az önvezető repülő taxi ezen az úton hozzávetőleg 43 dollárba kerülne a projekt elindulásakor, de hosszabb távon akár 20 dollár környékére is csökkenhet az utazás díja.

Nem autó, nem repülő, nem helikopter

A fentiek egyes elemeit magába foglaló új közlekedési eszköz elektromos meghajtású lesz, ismertette Stoschek. A dönthető rotoros meghajtás lehetővé teszi a függőleges fel- és leszállásokat, ezek helyszíneként kezdetben a már meglevő heliportokat használná az Airbus. A két fő szállítására tervezett Vahana nem (csak) vadonatúj technológiákra épül, hanem jelenleg is használtakat legóznak össze a mérnökök. Például olyan akkumulátorokat, amikkel közel 100 kilométeres távolság áthidalása is megoldható, akár 224 km/h-s csúcssebesség mellett. Értelemszerűen a töltéstároló technológia fejlődésével nőhet a Vahana hatótávolsága is.

Azt, hogy mennyire nem csak elképzelésekről, reményekről van szó, azzal igyekezett alátámasztani Stoschek, hogy az első, teljes repülési tesztet még az idei év vége előttre ígérte. A fejlesztést érdekes módon az gyorsíthatta fel, hogy az amerikai légiközlekedést szabályozó FAA jóval szigorúbb előírásokkal rendelkezik az ember vezette repülő szerkezetekre, mint az autonóm eszközökre. Az önvezető autók irányából pedig már rengeteg tapasztalat és tudás halmozódott fel, amik egy része a repülés során is felhasználható.

Ilyen például a jármű kiépítése. Minden egyes légitaxi szállít magával egy kamerát, rendelkezik radarral és lidar érzékelővel is. Ezeknek köszönhetően teljes mértékben, 360 fokos térben érzékeli környezetét, ami minden akadály észlelését lehetővé teszi. Ugyanakkor, egy autóval szemben a Vahana nem rendelkezik fékkel. Mesterséges intelligenciának kell kitalálnia, hogyan kerülje meg az útjába eső tárgyakat, hasonlóan egy madárhoz vagy egy nagyobb repülőhöz. Az egyes járművek pedig folyamatos kapcsolatban állnak egymással repülés közben, ezzel segítve a légiközlekedést és megelőzve az ütközéseket.

Nincs kőbe vésve, de azért van céldátum

Stoschek azt azért elismerte, hogy a jelenlegi átlagos számítási kapacitás biztosítása túl sok energiát igényel az önvezető elektromos repülők gazdaságos működtetéséhez, ahol minden megspórolt watt és gramm sokat számít. Úgy vélte azonban, hogy 2020-ra annyit fejlődik a szoftveres és hardveres környezet, hogy lehetővé válik a Vahana projekt gyakorlatba való átültetése.