A hollandiai telekom szolgáltatók részéről a T-Mobile, a Vodafone és a KPN, a bankok oldaláról pedig a Rabobank, az ABN Amro és az ING fejezte ki együttműködési szándékát a near field communications (NFC) szabványra épülő infrastruktúra kialakításáról. A 2012-es határidővel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy az érintés nélküli mobilos fizetésre egyelőre nem áll rendelkezésre megfelelő telefon, leszámítva a Nokia korábbi próbálkozásait, és leolvasó készülékek sem akadnak minden bokorban. Ezzel szemben a finnek a jövő évtől összes okostelefonjukat ellátják majd az NFC technológiával, más készülékgyártók háza tájáról is rebesgetik az NFC-képes eszközök piacra dobását.

Szabványtalanság | A hollandiai kezdeményezés egyelőre kivételes esetnek számít. Ahogy a Gartner piackutató is megállapítja: a pénzintézetek még mindig bizalmatlanok az NFC technológiával szemben, ami pedig komoly üzleti lehetőségeket tartogat számukra. Ezen a módon ugyanis sokkal könnyebben érhetnék el mindazokat, akik nehezen férnek hozzá a hagyományos banki infrastruktúrához. A telekom-szolgáltatókkal társulva meglovagolhatnák azok márkaismertségét és területi lefedettségét, illetve felhasználhatnák a nagyobb viszonteladók és online kereskedők tapasztalatait a vásárlási és fizetési szokásokat illetően.

A bankok, a mobilszolgáltatók és a készülékgyártók kölcsönös bizalmatlanságának egyik forrása az a kérdés, hogy a fizetési funkció milyen elemhez kötődjön: a SIM-hez, egy speciális microSD kártyával magához a telefonhoz, vagy pedig egy olyan komponenshez, ami a bank kezébe helyezi az ellenőrzést. Erre jelenleg semmilyen szabvány nem létezik. Az amerikaiak az utóbbi megoldást erőltetik, az említett Nokia telefonok magához a készülékhez kötik a biztonsági elemet, míg a hollandok újabban a SIM-et választották. (Ez egyben azt is jelenti, hogy az ügyfeleknek az NFC mellett egyvezetékes átviteli protokoll (SWP) támogatással rendelkező telefonokra lesz szükségük).

Ők legalább megpróbálják | Felhasználói szempontból a SIM jó választásnak tűnik, amennyiben a legtöbben ahhoz kötik saját "telekommunikációs identitásukat", és a szolgáltatóváltás sem tűnik leküzdhetetlen problémának. A holland kísérletben résztvevő cégeknek az jelenthet gondot, hogy megoldják a teljes banki rendszerek szabványosítását és a hálózatok közti kompatibilitást, ami nem tűnik kis feladatnak. Mégis, a szóban forgó mobilszolgáltatók ebben az esetben nem hagyják valamilyen harmadik félre a megvalósítást, ahogy azt hagyományosan tenni szokták, a csengőhangoktól kezdve az okostelefon-alkalmazásokig. Így a kezdeményezés nemcsak a mobil fizetés szempontjából ígérkezik érdekesnek, de azért is, mert a három telkó végre saját maga áll neki annak, amihez – elméletileg – ő ért a legjobban...