Az Android egyik hatalmas előnye, hogy nem kell atomerőmű szintű hardver a futtatásához, nincsenek Google által támasztott alapszintű hardverkövetelmények. Okostelefonoknál működőképes is ez az elmélet, többek között a ZTE is bizonyította mindezt a kifejezetten olcsó, ám mégis használható Blade formájában. A kínai gyártó 2010-ben több mint 90 millió okostelefont forgalmazott, bejött tehát a "belépő szintű Droid" formula - logikus lépés volt tehát ugyanezt megpróbálni a tabletek terén is.

Visszafogott megjelenés ■ A kicsomagoláskor egy teljesen átlagos kinézetű, 7 hüvelykes kijelzővel szerelt készülék bukkan elő: a 11x19,2 centis jószág vastagsága (1,26 cm) kissé bumfordibbá teszi legújabb versenytársainál. Magát a kijelzőt kissé furcsán pozicionálták: semmilyen hardveres gomb vagy egyéb külső elem nem indokolja, hogy vízszintesen tartva a képernyő nincs középen, némelyest "jobbra tart".


Ettől eltekintve egy hagyományos, kissé kopottas szín- és formavilág jellemzi a V9-et, felül ujjnyomvadász csillogó fekete műanyag, a hátlap szintén plasztik, amely kissé mattabb ugyan, mégis foltosodik rendesen. A frontoldalon a kijelző alatt a szokásos három droid-gombot (főképernyő, menü, vissza) találjuk, felül a videótelefonálást segítő kis kamera és egy fénymérő figyel. A karima jobb oldalán a bekapcsoló- és hangerőgombok, alul a microUSB csatlakozó, felül pedig egy audio jack helyezkedik el, a hátlapon pedig minden cicoma nélkül a 3 megapixeles kamera néz a világba, sajnos vaku nélkül.

Ez még önmagában rendben is van, hiszen a ZTE Blade is egyfajta kis szürke verébnek tűnhet, amely azonban mégsem tűnik gagyinak. A V9 is hasonló érzést kelt, akár még üzleti modellnek is elnevezhették volna a marketingesek, ha a szürke-fekete átlagosságnak vonzó nevet akartak volna adni. A bekapcsolás után azonban már gyorsan észrevehetjük, hogy egy olcsó(nak szánt) modellel van dolgunk.


Szép nagy a mobilod, nagymama ■ Szerencsére a kezdeti 2.1-es Android helyett a tesztpéldányon már a 2.3.3-as változatot találtuk - igaz, még ez sem a tabletekre szabott Honeycomb, de legalább a maga kategóriájából a legfrissebb. A Honeycomb tabletes fícsöreinek hiányában viszont könnyen a legelső androidos tabletek hibáját érezhetjük a V9-en is, egyfajta nagyra nőtt telefon képzetét sugallja az eszköz működés közben - még telefonálhatunk is vele, hiszen SIM kártyás tabletről van szó, de furcsállnám, ha valaki szívesen hallózna az utcán egy teljes fejet eltakaró készülékbe.

Maga az operációs rendszer teljesen az alapra lett véve, nincs extra felhasználói felület, Sense vagy TouchWiz. Persze ettől még minden tökéletesen működik, csak nagy képernyőn kissé puritán az összkép.

Az izzadó processzor esete ■ A Qualcomm 1 gigahertzes MSM8255 processzora már kissé erősebb, mint az első generációs chip 600 megahertze, ennek ellenére azért többször észleltünk lassú reagálást az ujjmozdulatokra, vagy épp akadozást az izmosabb alkalmazások futtatásakor. A 7 hüvelykes, 1024x600 képpontos kijelző lekezeléséhez ez a chip alapvetően elég, de az erőforrásigényes alkalmazások és műveletek néha kifognak rajta, amiben az 512 megabájtnyi RAM sem javít sokat.


Alapfelszereltség terén pedig nem lenne nagy probléma a V9-cel, hiszen 3G, WiFi és Bluetooth is rendelkezésre áll, az akkuteljesítmény nagyjából a többi mostanság kapható 7 hüvelykes modelléhez hasonló (tehát durván használva, sokat WiFizve egy nap, kímélősen maximum kettő). A kiépítéstől függően 512MB / 4GB / 8GB-os tárhely hagyományosan 32 gigabájtig bővíthető microSD kártyával, az előlapi kamera segítségével pedig akár videótelefonként is használhatjuk a tabletet. A hátoldali kamera 3 megapixele, valamint a vaku hiánya viszont csak zajos pillanatképekre elég: ha valaki eddig tartott a tabletek fotós képességeitől, nem ezzel a készülékkel győzi majd meg magát.


Nagyjából belépő szint ■ Mindezek leírva elég súlyos ítéletnek hangzanak, ám a Blade telefon esetében is volt pár súlyos megjegyzésünk, mégis meghajoltunk a kiváló ár-érték arány előtt. Ez esetben még nem tudjuk a végleges árat, hiszen a készülék hivatalosan még nem érkezett be magyar forgalmazókhoz. Elődje, a 600 megahertzes V9 a Telenornál 72 ezer forintért kapható, ezért jó kérdés, mennyiért lesz elérhető a Light Tab 2: ha ugyanerre az árszintre le tudják szorítani, a cimkén található összeg talán még feledtetni tudja a belépő szint kényelmetlenségeit.