Már pár hónapja keringenek olyan belső eredmények, amelyeket az androidos készülékek teljesítményét mérő Quadrant tesztalkalmazás generált az LG Optimus 3D készüléken. Az eddigi legnagyobb pontszámot, csaknem 3000-et ért el az új okostelefon, amely a versenytársak eredményeit hihetetlen mértékben üti felül (a Samsung Galaxy SII 2000 pontot ért el, összehasonlításként pedig az első generációs Galaxy 800, a HTC Desire pedig 500 ponton végzett).

Egy ilyen tesztet persze sok minden torzíthat, és a tényleges használat közben érezhető sebesség is több egyéb kritériumtól függ, ezért kíváncsiak voltunk, milyen érzés a valóságban használni az Optimus 3D-t.


Tér + erő ■ Amikor az okostelefonokhoz szokott felhasználó először megfogja az Optimus 3D-t, még nem feltétlenül tűnik fel, milyen különleges a készülék. Egy viszonylag nagydarab készülékházat tapogathatunk, amelynek hátulján a két kamera azért már előre jelezheti, hogy valami különlegességre is felkészülhetünk.

Az Android 2.2 fölött futó LG-féle kezelőfelület legújabb változata még mindig kétdimenziósan köszön ránk, az azonban máris megállapítható, hogy a telefon villámgyors, minden ujjmozdulatra azonnal reagál, az alkalmazások mindennemű késlekedés nélkül nyílnak meg, a képernyőket pedig pizzasütőket megszégyenítve sem tudjuk olyan gyorsan pörgetni, hogy akadást vehessünk észre. Nem is csoda, a 3D-hez ugyanis kell a digitális izom, és a készülék ezen a téren brutális testépítéssel készült.

Ha járni tudna, Terminátor lenne ■ Az Optimus 3D agya a Texas Instruments OMAP4, a kétmagos processzor mellé pedig 512 megabájt RAM került, ráadásul a telefonok világában elsőként kétcsatornás változatban. Egy ilyen motorral nem izzad a telefon akkor sem, ha a 4,3 hüvelykes, 800x480 képpontos kijelzőt 3D módba kapcsoljuk: a dedikált gombra megnyíló háromdimenziós menü látványos és gyors is egyben - és ez még csak a kezdet.


A szemüveg nélküli 3D manapság még furcsa állatfaj. Egyrészt mindenképpen üdvös, hogy a technológiai újítások egyre inkább száműznék a szemüvegeket, ám a szabad szemmel is nézhető 3D panelek még sokak számára idegenek lehetnek. Tévéknél már valamelyest lehetővé teszi a viszonylag nagy méretű panel, hogy egy helyben ülve úgy nézzünk végig egy filmet, hogy nem zavarja szemünket a fejünk elmozdulásakor érezhető furcsa effekt. Egy ehhez képest apró kijelzőnél, amely ráadásul egy kezünkben tartott, tehát nem épp stabil készüléken kapott helyet, néhol még érdekesen hathat a nyolcvanas évek "kacsintós" kártyanaptáraihoz hasonló effekt. Ennek ellenére a látvány már most is impresszív, még pár éve is legfeljebb fantasztikus filmekbe száműztük volna a megvalósítás lehetőségét.

Megérkezett a Z tengely ■ Már most is több látványos háromdimenziós tartalmat érhetünk el az Optimus 3D-ben keresgélve, legelsőként a speciális, 3D menüt. Itt egy térbeli körben lapozhatunk az elérhető lehetőségek között, amelyek között nagy piros pont írható jóvá az újszerű használatot részletesen bemutató 3D Guide menüpontért. A készülék hátlapján található két, egyenként 5 megapixeles kamerával magunk is készíthetünk 3D fotókat és videókat, akár 1080p felbontásban.

A térbeli nézetet több játék is sikeresen demonstrálja, és külön elérést kapunk a YouTube 3D csatornájához is, ahol kifejezetten háromdimenziós tartalmakat láthatunk. A telefont függőleges állásba fordítva egyébként a megjelenítés azonnal visszavált kétdimenziósra, ilyenkor a képek, videók mellett egy kis 3D ikon jelzi, melyeket érdemes horizontális állásban nézni az extra élményért. Minden ilyen tartalomnál, és a 3D menünél is lehetőségünk van egy csúszka segítségével a lehető legjobban szem(ély)re szabni a térérzetet.


Nagy képernyőn ■ Természetesen itt is megtaláljuk a HDMI csatlakozót, amelynek segítségével akár 3D televízióra is köthetjük a telefont: a rövid teszt alatt az is kiderült, hogy a tévé automatikusan felismeri, hogy 3D-s eszköz a tartalomforrás, és késleltetés, akadás nélkül jeleníti meg a telefonról lejátszott filmeket, képeket vagy játékokat.

Bár az intenzív használattól enyhe melegedést lehetett érezni az Optimus 3D hátlapján, a telefon láthatóan könnyedén kezelte a multitasking használatot még akkor is, ha több háromdimenziós alkalmazás futott egyszerre. Az előzetes információk szerint ráadásul érezhetően nem meríti jobban az akkumulátort, ha gyakran használjuk a térbeli extrákat.


Összefoglalva a rövid próbálgatás tapasztalatait egyértelműen látszik, hogy a mobil eszközök terén is elindult a 3D forradalma. És bár még az egész technológián van mit reszelni, már így is megvannak azok a területek, amelyek látványosságukkal, újszerűségükkel igazolják a fejlesztések létjogosultságát.

Az persze más kérdés, mikor járkál majd mindenki 3D-s telefonnal az utcán, hiszen minden bizonnyal a nyár elején Magyarországon is debütáló Optimus 3D ára sem lesz éppen zsebbarát. Ennek ellenére, ha a rövid tesztet követően az egyszeri felhasználó szívesen csempészné ki farzsebében a telefont az épületből, az mindenképp azt jelenti, hogy "van benne valami". Ráadásul három dimenzióban van benne valami.