A fejlett világ korábbi ipari központjai az elmúlt évtizedekben sokfelé zuhantak recesszióba. Maga a rozsdaövezet (rust belt) elnevezés a 80-as évekből származik, amikor az Egyesült Államok észak-keleti és közép-nyugati vidékein szembeszökővé vált a gazdasági visszaesés, az ennek nyomán tapasztalható demográfiai hanyatlás és várospusztulás, de idehaza Budapesten és az ország korábban erősen iparosított területein is bőven akadnak hasonló területek.

A visszafordíthatatlannak látszó bomlás azonban helyenként megállt, sőt az utóbbi időben a visszájára is fordult, ennek okát pedig sokan elsősorban az információtechnológia fejlődésében látják. A transzformációra egy nemrég megjelent könyv az agyövezet (brain belt) kifejezést alkalmazza, utalva rá, hogy helyenként a szétrozsdásodott iparterületek is már innovációs csomópontként kezdenek működni. Sőt annak ellenére, hogy a világ még mindig a Szilícium-völgyre figyel, az amerikai és európai "vakfoltokban" folyamatosan épül az az infrastruktúra és innovációs ökoszisztéma, amely a következő technológiai forradalom hajtóereje lehet.

Mégiscsak jó helyen vannak

A The Smartest Places on Earth szerzői több mint 80 ilyen agyövezetet azonosítottak világszerte, amelyek közül csak egy a Szilícium-völgy. Bár néhány kézenfekvő helyszín Ázsiában található, mint amilyen Szöul, Szingapúr vagy Szincsu, az agyövezetek túlnyomó többsége az USA-ban vagy Európában fekszik, közülük pedig jó néhány az emlegetett rozsdaövezetekben fejlődik.

Látványos példa az ohiói Akron, amelynek gumiipara 50-60 éve még 50 ezer embernek adott munkát, azonban a 80-as évekre a városban működő négy nagyvállalat közül már három elköltözött, megszüntetve a munkahelyek jelentős részét. A még mindig meglévő ipari kultúra alapjaira azonban az utóbbi időben polimertechnológiában utazó vállakozások épültek rá. A város saját statisztikája szerint már 400 ilyen cégről van szó, amelyek ezidáig 35 ezer új állást hoztak létre.

Hasonló folyamatok tapasztalhatók Európában is, mondjuk Eindhovenben vagy Malmöben. A rozsdaövezetek egyik vonzereje minden esetben az, hogy általában közel vannak valamilyen felsőoktatási (és ezáltal kutatási) csomóponthoz, és amúgy is otthont adnak néhány régóta működő technológiai vállalatnak. Ez a fizikailag is jól meghatározható csoportosulás ideális annak az erőforrás-megosztásra épülő új ökoszisztémának a szempontjából, amely lassan leváltja a régi, központosított működést.

Ma már szükségszerűség, hogy az agilis vállalkozások megosztják egymással tudásukat, kutatásaikat, hálózataikat és sokszor létesítményeiket is – más szóval úgy tűnik, hogy lejárt a garázsban világcéget alapító zsenik és az autokratikus, szigorú szervezeti felépítésben működő társaságok ideje. Az innováció egyre inkább az együttműködésen alapul, mivel a cégek nem rendelkeznek elég forrással, idővel és kapacitással, hogy egymagukban is elég gyorsan sikeresek legyenek. Ezzel szemben a stratégiai együttműködések jelentősen csökkentik a fejlesztések költségeit, és lerövidítik a termékek piacosításána idejét.

Az okos az új olcsó

Mindemellett globális trend, hogy az olcsó munkaerő egyre inkább kezdi elveszíteni a prioritását, a piac súlypontja egyre inkább az innováción keresztül hozzáadott értékekre helyeződik át. Ez egyben azt is jelenti, hogy az ázsiai gyártóipar úthengere sokat veszített a lendületéből. Az innovációs hálózatok olyan megoldásokat hoznak létre, amelyek esetében az egész több mint a részek összege, így üzletileg is csábítóbbak az olcsó munkaerőre épülő modelleknél – még ha ez idehaza, a lelkes összeszerelő-üzemesedés közepette nem is feltétlenül nyilvánvaló.

Az innovációs csomópontok létrejöttében az egyes szereplők fizikai közelsége igen fontosnak látszik: a már említett Eindhoven technológiai kampuszában például 150 cég működik úgy, hogy nincsenek messzebb egymástól 5 percnyi sétánál. Ez azt is jelenti, hogy a 150 technológiai vállalkozás munkatársai gyakran érintkeznek egymással, hálózatokat építenek és napi szintű eszmecserét folytatnak. Tulajdonképpen ugyanarról a koncepcióról van szó, amit a Google vagy a Facebook is felfedezett és megvalósított.

Manapság az a nagy kérdés, hogy a gyártótevékenyég visszatér-e a fejlett országok rozsdaövezeteibe. Ez alatt semmiképpen sem az évtizedekkel korábban ismert gyártóipar újbóli megjelenésére kell gondolni, azonban a meglévő ipari kultúrára elvileg könnyen ráépülhetnek az olyan vadonatúj dolgok, mint a robotika vagy a 3D nyomtatás. A változás kulcsának persze – az elhatározás és a vízió mellett – minden rozsdaövezet esetében a képzett munkaerőt tekintik, ezért azok a régiók óriási versenyelőnyben lesznek másokkal szemben, amelyek képesek lesznek magasan képzett munkaerőt biztosítani a különféle feladatok elvégzésére.

A sikeres vállalatok és országok nem csak Kínából hoznak be termékeket, de jelentős mértékben exportálnak is Kínába, mert korábban nem azt az utat választották, hogy mindent a lehető legolcsóbban kell megoldani; ez The Smartest Places on Earth szerzői szerint a munkavállalók megbecsülével együtt a jövő sikeres iparának a feltétele, és remélhetőleg a korábban jól menő, de hosszú ideje recesszióba zuhant ipari térségek felemelkedésének is a záloga lehet.