A Microsoft szoftverlicenc-követési, -támogatási szolgáltatásának angol elnevezése, a Software Assurance (SA) tartalma magyar nyelven nehezen ragadható meg. A Microsoft korai kommunikációja nyomán Magyarországon a "frissítési garancia" kifejezés terjedt el, a Product Terms, azaz a Termékfeltételek is így hivatkozik rá. Ez a szóhasználat azonban megtévesztő, mert azt sugallja, mintha az SA egyetlen hozzáadott értéke az új verzió használati jog lenne. Ennek köszönhetően a mai napig él az a szemlélet, hogy vállalatok általában az alapján döntenek, hogy vesznek-e SA-t egy adott termékhez, hogy annak várható új verzióját tervezik-e használni vagy sem egy adott időtartamon belül.

Máshol is vannak előnyei

Az SA azonban egy ennél jóval összetettebb licencelési opciót takar. Kétségtelen, hogy legismertebb az ún. új verzió használati jog és támogatási szolgáltatás, de emellett számos olyan előnyt biztosít, amelyek egy adott licenc felhasználási feltételeit változtatja meg. Az SA vásárlással kapcsolatos döntést éppen ezért nem szabad az új verzió használatának szándékára korlátozni. Bizonyos felhasználási körülmények között ugyanis az adott felhasználás licencigényét, ezáltal összköltségeit is csökkentheti, egyes felhasználási körülmények között pedig kifejezetten elengedhetetlen.

A helyzetet – és ezzel a döntést – persze bonyolítja, hogy nem minden termék kap meg minden SA előnyt. A részleteket a Termékfeltételek című dokumentum szabályozza, amelyre a mennyiségi licencszerződések mint elválaszthatatlan részükre hivatkoznak.

Cikkünkben röviden bemutatjuk az SA azon jellemzőit, melyek az új verzió használati jogon felül a legnagyobb hatással lehetnek szoftverberuházásunk értékére.

A License Mobility, azaz a Licencáthelyezhetőség

A License Mobility a magyar nyelvű termékfeltételekben "Licencáthelyezhetőség" néven szerepel. Joggal merül fel a kérdés: mi szükségünk van erre, hiszen a mennyiségi licencek nem géphez kötődnek, azokat szabadon áthelyezhetjük egyik eszközről a másikra. A magyarázat egyszerű: az áthelyezhetőség csak részben igaz. A mennyiségi licenceinket ugyanis legfeljebb 90 naponta egyszer helyezhetjük át egyik eszközről a másikra. Mint később látni fogjuk, a Windows Desktop OS esetén pedig még szigorúbb a szabályozás.

A 90 nap méltányosnak tűnik, hiszen nem valószínű, hogy háromhavonta kellene gépeket cserélnünk. De egészen más a helyzet olyan virtualizációs környezetekben, ahol a virtuális gépek (VM) több fizikai host között mozoghatnak (clusterekben). Hogy miért más, arra a Termékfeltételek definíciói között, a "Kiszolgáló"-nál találjuk a választ. A Microsoft definíciója szerint a Kiszolgáló kiszolgálószoftver futtatására alkalmas fizikai hardverrendszer.

A kulcsszó a "fizikai": a Microsoft értelmezésében a "Licencelt Kiszolgáló" minden esetben egy fizikai eszköz. Igaz ez akkor is, ha szoftverünket virtuális környezetben futtatjuk, ilyenkor a VM-et kiszolgáló fizikai szerverhez rendeljük licencünket.

Csakhogy egy virtuális szerver nem feltétlenül fut egy fizikai szerveren, hanem akár mozoghat is több szerver között. Ha szoftverünk ilyen virtuális szerveren fut, az bizony problémát okozhat. Mivel a licenc nem a VM-hez, hanem ahhoz a fizikai szerverhez kötődik, amely a VM-et futtatja, amikor a VM egyik fizikai szerverről a másikra "vándorol", a licencnek is minden egyes alkalommal át kell kerülnie az új fizikai kiszolgálóra. Ezt azonban SA nélküli licenc esetében csak 90 naponta egyszer tehetjük meg. A nagy rendelkezésre állású, jó terheléselosztású clusternél egy VM 90 napnál jóval gyakrabban is változtathatja fizikai kiszolgálóját, ráadásul a VM-ek mozgatása automatikus folyamat.

Vincze Tibor

A szerző informatikai statisztikus, gazdasági tervező. Az IPR-Insights licencelési szakértője.

 

További nehézség, hogy minden esetben a felhasználási lehetőséget kell licencelnünk, nem pedig annak gyakorlati megvalósulását. Ha tehát egy VM például három fizikai szerver között mozoghat, azt feltételezve kell licencelni a szoftvert, hogy a VM mindhárom szerveren megfordul, 90 napon belül, akár többször is. SA nélkül ez csak úgy megy, ha minden fizikai kiszolgáló részére már előre biztosítjuk a megfelelő licencet, hogy az "odavándorló" VM-et "fogadhassa". Ha például egy három fizikai szerverből álló és így működő virtuális környezetben szeretnénk Exchange Servert használni SA nélkül, az praktikusan azt jelenti, hogy kell vennünk három szerverre Exchange Server licencet, miközben az egy példányban fut a VM-ben.

Ha azonban kihasználjuk az SA License Mobility, vagyis Licencáthelyezhetőség lehetőségét sokkal jobban járunk: az ugyanis bizonyos szerver szoftverekre vonatkozóan feloldja a 90 napos áthelyezési korlátot. Innentől pedig a szoftver szabadon, időkorlátozás nélkül követheti a fizikai szerverek között mozgó VM-et. A fenti példánál maradva a három fizikai kiszolgáló között mozgó Exchange Server VM csak egy licencet igényel.

Nem minden szerver szoftverre használható

Láthatjuk tehát, hogy egy több fizikai szerveres virtualizációs környezet esetén a licencigény a többszörösére nőhet SA használata nélkül, és itt a döntési szempont már korántsem az, hogy akarjuk-e például az Exchange Server új verzióját használni vagy sem.

Ugyanakkor nem minden szerver szoftvernél érdemes a License Mobility miatt választani az SA-t! Többek között a Windows Serverre és System Center Server Managementre is más szabályok érvényesek. Ha ezeket használjuk több fizikai szervert is tartalmazó virtualizációs környezet, akkor  minden esetben a teljes fizikai kiszolgáló környezetet kell licencelnünk.

A következő részben a Windows 10-re vonatkozó speciális szabályokat mutatjuk be.