Mi kerekedne ki abból, ha összeterelhetnénk a világ néhány kimagasló, ám egymáshoz képest évszázados eltéréssel alkotó képzőművészét, és rávennénk őket egy közös szobor készítésére?

A rendkívül elméletinek tűnő kérdésre egy svéd vállalat munkatársai egészen konkrét választ adtak azzal, hogy számítógépes algoritmus segítségével előállítottak valamit, ami magán viseli a kiindulásként meghatározott öt művész stílusjegyeit. Így jött létre az Impossible Statue, azaz a lehetetlen szobor.
 

A mérnöki feladatokra, tervezésre, gyártásra specializálódott Sandvik Group a projekt megvalósításához egy szintén svéd MI-tanácsadó iroda, a The AI Framework szakembereit is bevonta. Utóbbiak feladata volt egy olyan digitális (mű)alkotás előállítása, amely ötvözi Michelangelo és Rodin klasszikus szobrainak eleganciáját olyan eltérő stílusú alkotók munkásságával, mint például Augusta Savage, Käthe Kollwitz és Takamura Kotaro.

A mesterséges intelligencia által előállított első eredmények ugyan csak durva vázlatokat és sziluetteket eredményeztek, de ahogy a csapat finomított a beállításokon és az algoritmusnak adott utasításokon, úgy kezdett testet ölteni egy valóban értékelhető produktum. 3D-s tervezés és optimalizálás után ebből született meg az az embermagasságú, rozsdamentes acélből készült alak, amely egy földgömböt tartva lefelé fordított tenyerében a készítők szerint "a művészet és a technológia erejét és egységét szimbolizálja".

Direkt nehezített terep

A munka természetesen nem csupán egy l'art pour l'art-jellegű kísérletnek tekinthető, hiszen a Sandvik ezzel igyekszik megvillantani, milyen komoly technológiai képességek birtokában van, amelyeket nyilván az ügyfelek igényeire szabva is képes kamatoztatni (például szerszámgyártás során).

Ennek fényében érthető, hogy a sokkal könnyebben megmunkálható bronz vagy alumínium helyett az ilyen bonyolult formákra nehezen alakítható rozsdamentes acélt választották alapanyagként. A mérnöki trükköknek hála pedig sikerült elérni, hogy a hagyományos megoldásokkal eredetileg 8 tonnát igénylő szoborhoz végül mindössze 2,5 tonna acél is elegendőnek bizonyult, miközben lényegében nem keletkezett hulladékanyag.