Milyen szempontok szerint dönt egy technológiai befektető, amikor a határokon is átlépve akar újabb üzleti egységeket létesíteni? Nyilván figyelembe veszi az egyes régiókban meglévő ipari kultúrát és a képzett munkaerőt, a pénzügyi és szabályozási környezetet, az innovációra való nyitottságot. Valószínűleg az sem árt, ha a lakosság nagy része már használ mobil eszközöket és hozzáfér az internethez, sőt jól jön egy élhető nagyváros is, ha valaki tehetséges szakembereket próbál magához csábítani.

A The Economist Intelligence Unit ilyen és hasonló szempontok alapján, összesen 91 elemet vizsgálva készítette el idei, 82 országra kiterjedő felmérését. Az eredmények alapján egyrészt a különböző államok felkészültségét értékelték a technológiai változásokra, másrészt az indexben szereplő mutatókkal egy általános rangsort állítottak fel a következő öt évre nézve, hogy a techvállalatok mennyire találhatnak vonzónak egy-egy helyszínt az új befektetések szempontjából.

A középmezőny legközepén tanyázunk

Az élen ezúttal hármas holtverseny alakult ki Szingapúr, Ausztrália és Svédország között. Utóbbi kettő már a 2013-2017 közötti időszakban is az első háromban volt, Szingapúr pedig a finnek helyét vette át a 2018-2022-es periódusra vonatkozó listán. A fejlődő országok közé sorolt államok közül Ázsiában Kína és Malajzia, Kelet-Európában Ukrajna és Bulgária, Latin-Amerikában pedig Costa Rica érte el a legjobb osztályzatot.

Az EIU felelős igazgatója a VentureBeat oldalain mutatta be a friss kutatás eredményeit. A cikkből egyebek mellett kiderül, hogy nem hagyták figyelmen kívül, ha a digitális gazdaság egyes részterületein bizonyos régiók különösen erősen vagy gyengén teljesítenek. Ilyen Hollandia, amely az e-kereskedelem szempontjából biztosítja a lehető legjobb környezetet, Nagy-Britannia e-kormányzati szolgáltatásait az EIU példaértékűnek nevezi, Tajvan pedig a kiberbiztonság területén világelső.

Máshol olyan szélsőségek tapasztalhatók, mint mondjuk Hongkongban az okostelefon-előfizetések száma, vagy Dél-Koreában és Izraelben a kormányzati K+F költések aránya a GDP-hez viszonyítva: ez az utóbbi két országban a 4 százalékot is jóval meghaladja, miközben az USA-ban 2,8, Kínában 2,1, az EU-ban átlagosan 2 százalék – ez a KSH adatai szerint Magyarországon 2009-ben haladta meg először az 1 százalékot, és 2020-as célként határozták meg az 1,8 százalék elérését, amikor az uniós átlag már 3 százalék körül lehet.
 

Magyarország az EIU Technological Readiness Ranking 2018-2022-es listáján a 39. helyen áll, holtversenyben Bulgáriával és Ukrajnával. A 6,625-ös értékszámot összefüggésbe helyezi, hogy a lista első tíz helyezettje ért el 9 pontos vagy jobb értéket; a csehek és a lengyelek 7,47-et kaptak, Szlovénia 7,19-en áll, míg Románia és Horvátország neve mellett például 5,78-as eredmény áll.

A kutatásban arra is felhívják a figyelmet, hogy az egyes részterületeken az eddigi trendek értelmében olyan gyors változásokra lehet számítani, ami az ötéves intervallumon belül is a legtöbb ország esetében a pontszám emelkedését eredményezi majd. Az Egyesült Államokban az internetes kapcsolatok minősége javul, Kínában pedig az új szabadalmak számának alakulását tekintve a Sencsen-Hongkong régió és Peking válik egyre dinamikusabban fejlődő innovációs klaszterré.

Az e-kormányzat kiépülése, bár üzleti szempontból nem tűnik meghatározónak, több más gazdasági mutatóval is összefügg – az EIU szerint ez különösen igaz a magas növekedés mellett magas kockázatokat is tartogató országokban. A magas színvonalú online kormányzati szolgáltatások ugyanis növelik a transzparenciát; a hivatalokkal való interakciók számának csökkenése felgyorsítja a döntéshozatali folyamatokat; végül az elektronikus kormányzati szolgáltatások minősége a kutatás szerint negatív korrelációs összefüggést mutat a korrupcióval is.

A kutatás publikus változata regisztrációhoz kötve, PDF formában tölthető le a The Economist Intelligence Unit oldaláról.