A hongkongi metróhálózat a maga tucatnyi vonalával az egyik legleterheltebb, egyben legjobban működő rendszer. A 99,9 százalékos járatérkezési pontosságot többek között a megfelelő sorrendben és ütemben végzett javítási, karbantartási munkáknak is köszönheti az üzemeltetést végző MTR. A feladatkiosztás azonban egy ideje már nem mérnöki meetingeken dől el, hiszen egy speciális algoritmus számolja ki a munkák optimális menetét.

Mindenre kiterjedő figyelem

Habár a karbantartásról döntő mesterséges intelligencia semmiképpen nem képes emberi szintű gondolkodásra, a gondosan paraméterezett teendők és lehetőségek között olyan egyensúlyt tud találni, amelyre korábban a rendszeresen összehívott, hosszúra és kaotikusra sikeredett mérnöki egyeztetéseken egy magasan képzett szakembercsapat sem volt képes. Egy átlagos héten körülbelül 10 ezer munkásnak kell 2600 feladatot elvégeznie. Ezek kiosztásáról, ütemezéséről állít fel egy minden szempontból hatékony menetrendet az algoritmus. Tapasztalatok szerint ezzel a módszerrel nem csak a nagyjából két napot elrabló egyeztetéseket spórolja meg a cég, de az éjszaka esedékes javítási munkákra is átlagosan fél órával több jut a gépi kiosztásnak köszönhetően.

Az algoritmus egy szimulátorként működik: a számítógép a különböző döntési lehetőségeket egyesével végigfuttatja, majd az eredmények birtokában dönt a legjobb felállásról. A kiosztás során többek között a brigádok lehetséges együttműködésétől kezdve az erőforrásmegosztásban rejlő lehetőségekig számtalan tényezőt vesz figyelembe a gép. A rendszer a metró működtetésében fontos területek szakembereinek tudását is tartalmazza, hiszen a programozók a mérnökök döntéshozatali szempontjait is integrálták a mesterséges intelligencia arzenáljába.

A munkaelosztást végző alkalmazás pontosan tisztában van a feladatokhoz kötődő hatósági szabályozással. Például ha egy bizonyos területen csak meghatározott zajszint alatt lehet dolgozni, erről is tájékoztatja a csapatot. 

Azért (még) az ember az úr

Az előkészített javítási menetrend nem lép automatikusan életbe, hiszen ehhez szükséges az emberi jóváhagyás is. A rendszer teljesen rugalmas, bármikor felül lehet írni kézzel, ha például egy nem várt meghibásodás lép fel. Ilyenkor az algoritmus pillanatok alatt újraszámolja a feladatokat és a kevésbé fontos munkákat egyszerűen hátrébb sorolja a teendők között. Rugalmasság ide, emberi felügyelet oda, a fejlesztést végző programozó szerint a legnehezebb feladatnak az bizonyult, hogy a munkatársakkal elfogadtassák, hogy egy ennyire kényes, emberi biztonságot érintő területen ekkora teret kap a gépi mechanizmus.

A hongkongi mellett Peikingben, Melbourne-ben és Londonban is hálózatot üzemeltető MTR a tervek szerint fokozatosan kiterjeszti ezt a megoldást a többi helyszínre is. Első körben a legesélyesebb város Peking. Mindeközben Budapesten reménykedünk, hogy lehetőleg egy szerelvény sem ég le a 3-as metró vonalán, amelyen valószínűleg már a számítógépes tervezés sem tudna sokat segíteni.