Idén az Egyesült Államok ad otthont a világ egyik legnépszerűbb sporteseményének, a labdarúgó-világbajnokságnak. A házigazdáknál több évtizede szélesedik a sportág ismertsége, és egy tavaly év végi felmérés szerint népszerűségben már lenyomta a baseballt is, azaz a foci az amerikai futball és a kosárlabda mögött az USA harmadik legkedveltebb sportága lett. Éppen ezért különösen fájó lehet az amerikaiaknak, hogy nemzeti csapatuk ereje nem összemérhető a terület felé irányuló közérdeklődéssel. (A házigazdák a fogadóirodáknál jellemzően nem szerepelnek a 10 legesélyesebb csapat között.)

Globális megfigyelés

Ha a jelenlegi helyzeten már nem is segíthet, a jövő nemzeti tizenegyét viszont erősítheti az az idén indult kezdeményezés, amelyről az amerikai labdarúgó szövetség ügyvezetője beszélt múlt héten egy a Fortune magazin által rendezett konferencián. A tavaly még a Deloitte-ot irányító Dan Helfrich első körben felvázolta, mennyire nehéz feladat a tehetséges fiatalok beazonosítása, mivel az amerikai labdarúgó-válogatottba való bekerülés feltétele az állampolgárság és a szülői származás – nem pedig a születési hely. Ennek megfelelően a játékosmegfigyelőknek nemcsak az amúgy is hatalmas Egyesült Államokat kell(ene) lefedni, hanem gyakorlatilag az egész világot.

Mindez azonban a lehetetlenből a megvalósítható kategóriába került két fontos fejleménynek köszönhetően. Az egyik, hogy ma már minden gond nélkül elérhetők videófelvételek szerte a világból nem csupán felnőtt, de fiatal korosztályos csapatok találkozóiról is. A másik pedig természetesen a mesterséges intelligencia, amely az utóbbi években rohamléptekben fejlődött.

Az "amerikai MLSZ" terve pedig az, hogy posztokra lebontva kerestet az algoritmussal potenciális tehetségeket az évente termelődő több millió óriányi felvétel elemzésével. Az MI egy jobbszélső esetében így más képességeket, attribútumokat, mozgássorokat keres, mint mondjuk egy középső védőnél. Az eredmény pedig a remények szerint egy olyan lista lesz, amely a legkíválóbb fiatal játékosok nevét tartalmazza függetlenül attól, hogy éppen milyen országban és milyen ligában játszanak.

Azért még szükség van a rutinrókákra

Helfrich azonban igyekezett megnyugtatni a hallgatóságot, miszerint egyáltalán nem céljuk a folyamat "embertelenítése". A rutinos megfigyelők éleslátására továbbra is támaszkodnak, mert még számos olyan eleme van a kiválasztásnak, amelyeket lehetetlen kellő minőségben algoritmusokkal lefedni.

Ilyenre példa a játékos és a csapattársak közötti kapcsolat feltérképezése. A szövetségvezető szerint olyasmire is nagyon figyelnek mondjuk, hogy milyen hangnemben szól egy játékos a csapattársához, amikor az hibázik. De azt is vizsgálják, milyen a hozzáállása, mit sugároz a testbeszéde az adott játékosnak a különböző mérkőzéshelyzetekben, például ha a csapata előnyre tesz szert, vagy éppen hátrányba kerül. Ezeket pedig (egyelőre?) csak a rutinos emberi szemek tudják kiértékelni.