Biztató kísérletek folynak a neves amerikai egyetemen az önműködő repülő objektumokkal. Egy friss videón több nézőpontból is megcsodálhatjuk, milyen ügyesen boldogul repülőjük zárt térben.
Miközben a Google önmaguktól boldoguló autói már 300 ezer kilométert tettek meg balesetmentesen és a hagyományos autógyártók is egyre több számítógéppel vezérelt elemet igyekeznek beépíteni a járművekbe, a levegő robotizálása is jó ütemben halad. Erre szolgált jó példával az MIT napokban közzétett videója, amely egy olyan kísérleti repülést mutat be, ahol a vitorlázó eszköz teljesen magától, nagy sebességgel és hiba nélkül közlekedik zsúfolt beltéri környezetben. Ez utóbbi azért nagy szó, mert az épületek belsejében nem használható a navigációban majdhogynem megerülhetetlennek számító GPS. Ellentétben az Irán által eltérített amerikai kémrepülővel, a fejlesztők láthatóan jól elboldogulnak műholdas segítség nélkül is.
Nehéz terepen ■A kutatók eredménye azért is elismerésre méltó, mert a sok szempontból könnyebb helikopter helyett egy vitorlázó repülővel hajtották végre az emberi beavatkozás nélküli manőverezést. Mivel a szerkezet nagyon gyorsan mozog és csak limitált korrigálási lehetősége van, ezért a kutatók első körben előre megadták a járműnek a bejárandó terület térképét, azaz nem menetből kell feltérképeznie a környezetet. Ennek ellenére a pillanatnyi pozícióját, sebességét természetesen valós időben kell meghatároznia a gépnek, amihez a lézeres távolságmérőn kívül gyorsulásmérő és giroszkóp is a rendelkezésére áll.
A robotrepülő összességében 15 változó alapján tudja pontosan elhelyezni magát a térben, ami komoly számítási kapacitást igényel. A feladat gyorsítására két különböző algoritmust használnak egyszerre a pozíció meghatározására. Az egyik pontos, de időigényes, a másik lényegesen gyorsabb, de csak bizonyos szituációkban működik, így akkor "segít be", amikor a feltételek ehhez adottak.
Térkép nélkül ■ Mint az a videón is jól látszik, nagyon szűk helyeken is kiválóan bevált az első generációs önműködő vitorlázó gép rendszere, de természetesen a kutatók nem lennének kutatók, ha már most nem a következő probléma megoldásán törnék a fejüket. A projekt vezetője elmondta, hogy második lépésként megpróbálják kihagyni az előre beprogramozott térképet, hogy a gépnek repülés közben kelljen megismernie környezetét.
Sokkal fontosabb, hogy ne hárítsuk a mesterséges intelligenciára annak eldöntését, hogy mi a jó és mi a rossz. Azaz a józan (emberi) ítélőképességé a jövő!
2026-ban a vállalkozások minden eddiginél több adatot generálnak és használnak. Az előrelátó vállalatok ezért újraértékelik a megközelítésüket: mi lenne, ha a tárolás, a biztonsági mentés és az együttműködés egyetlen rendszerben kezelhető lenne?
Önmagukban a sikeres pilotprojektek nem kövezik ki a hosszútávon is jól működő AIaaS- és RPAaaS-használat útját. A szemléletváltáson kívül akad még pár dolog, amit figyelembe kell venni.
A Corvinus Egyetem és a Complexity Science Hub kutatói megmérték: a Python kódok közel harmadát ma már mesterséges intelligencia írja, és ebből a szenior fejlesztők profitálnak.
