A Google tegnap bejelentéseinek főbb mozzanatairól itt olvashatnak, de van egy téma, amit szánt szándékkal különválasztottunk a többitől. Miközben szinte az összes újdonságot meg lehetett előzetesen tippelni, a Google-nek mégis sikerült egy olyan dologgal előállnia, amire nem nagyon számítottunk, viszont ezzel olyan területre lép be a vállalat, ami a többi óriáscég fantáziáját is piszkálgatja már egy ideje.

Chromecast az új Nexus Q ■ A netes videók tévén történő megjelenítéséről van szó, amibe a Google-nek már egyszer beletört a bicskája. A Nexus Q szintén a netes, streamelt tartalmak továbbításáról szólt, de túlárazták, meg úgy egyébként se nagyon érdekelte a nagyközönséget, így nem is lett belőle kereskedelmi termék. Ennek pótlására, vagy továbbgondolásaként bemutatkozott viszont a mindössze 35 dollárba (alig 10 ezer forint) kerülő Chromecast, ez a HDMI portban elhelyezhető, WiFi-képes átjátszó eszköz, ami a lehető legegyszerűbben oldja meg a mobilkészülékeken, vagy éppen a PC-n nézett videók megjelenítését a tévé képernyőjén.

_{Chromecast: a Google ezzel képzeli el a tévézést}

A használat, illetve a telepítés pofonegyszerű: a Chromecast csatlakozik a tévéhez, a microUSB portján veszi fel az áramot, szükséges csatlakoztatni a helyi vezeték nélküli hálózathoz (ennek segítségével létrehozza a saját hotspotját) és máris készen áll az adatok fogadására. Ehhez csak annyira van szükség, hogy az azonos hálózathoz csatlakozó mobilon, táblagépen, notebookon vagy asztali gépen futó Chrome böngészőben megnyomjuk a megfelelő gombot, aminek következtében pár pillanat múlva már a nagy képernyőn láthatjuk azt, amit addig a kicsin követtünk figyelemmel. A műsorfolyam innentől kezdve általunk is irányítható, de a kezünkben lévő eszközzel a hangerőt is vezérelhetjük.

Platformok nem számítanak ■ A Chromecast egyik nagy erőssége, hogy platformtól függetlenül használható, hiszen nem operációs rendszertől, hanem a böngésző alkalmazásától függ. Így az Androidon kívül működik iOS, Windows, Mac OSX alól, és nem vagyunk a videókra korlátozva, hiszen zenét (a Play Music kompatibilitás is adott persze), képet és minden olyan tartalmat képes átküldeni, ami a böngészőben megjeleníthető, lejátszható.

Az első tesztek szerint zökkenőmentesen, gyorsan működik a Chromecast, egy leheletnyi lag, azaz csúszás érzékelhető a két adatfolyam között. Ez többek között azért van, mert a technológia nem megduplázza és újra kihelyezi a képet a tévére, hanem a Chromecast segítségével újra letölti (ezért kell a netkapcsolat), majd úgy tolja ki a TV képernyőjére.



A kütyü tehát már megvan, az egyszerűség is adott, már csak masszív tartalomra van szükség, ami nem merül ki a YouTube és egyéb megosztó oldalak kínálatában. Itt jön képbe a Netflix, aminek a támogatottsága már indulástól adott, sőt, az Android 4.3 frissítése feloldotta a DRM-el kapcsolatos korlátozásokat is. A Netflix alkalmazás elindítása után érzékeli, hogy „cast képes” eszköz van a hálózatban, automatikusan megjelenik a megosztás gomb és már mehet is a tartalom a képernyőre. Mindez nyilván csak a kezdet, hiszen a Google közzétette a Cast SDK-t, aminek segítségével bármelyik műsorszolgáltató, vagy set-tob-box gyártó beépítheti a funkciót a szolgáltatásai közé.


Az egyelőre csak az USA-ban kapható Chromecast 35 dollárba kerül, első körben a Play Store-ban, illetve az Amazon.com kínálatában jelent meg, de az ígéretek szerint hamarosan bővül a kör. Maga a Google is azt ígéri, hogy a közeljövőben még több szolgáltatást támogathat a Chromecast, sőt, ha kicsit elengedjük a fantáziánkat, akkor rájöhetünk, hogy ezzel a módszerrel tulajdonképpen bármilyen eszköz bármilyen tartalma (pl. játékok) átlőhető a tévére, amivel a Google talán valóban képes lesz újjáértelmezni a tévézés és a tartalomfogyasztás fogalmát.