A közlekedési lámpák elvileg hatékonyan és elfogulatlanul szabályozzák a közlekedésben az elsőbbséget. Időnként azonban éppen a lámpákon múlik, hogy kisebb-nagyobb dugók alakulnak ki olyan keresztmetszetekben, ahol ez egyébként elkerülhető lenne. Hasonló a helyzet a lámpa nélküli kereszteződésekkel is (táblákkal vagy táblák nélkül), ahol esetenként nem ártana, ha egy intelligens rendszer az aktuális helyzethez alkalmazkodva átvenné az irányítást.

A pittsburgh-i Carnegie Mellon Egyetem munkatársai erre a problémára kerestek és találtak alternatívát egy olyan virtuális irányítási technológia kidolgozásával, amellyel érezhetően lerövidítenék az utazáskor az járművekben eltöltött időt.

Gördülékenyebb lenne egy dinamikus rendszer

A megoldás arra az újabb járművekben már megtalálható, a kis hatótávolságú rádiós rendszerre épül, ami lehetővé teszi a gépek közti kommunikációt a sebesség, a haladási irány, a GPS koordináták és más adatok megosztásával. A szóban forgó adatokat a szintén a járművekbe telepített számítógépek dolgoznák fel, amelyek a kutatók által fejlesztett virtuális forgalomirányító protokollal vannak programozva – a rendszer pedig az egymásnak küdött adatok alapján, az egyes utastereken belül jelenítené meg a megszokott piros és zöld jelzéseket.

Mindezt a gyakorlatban úgy kell elképzelni, hogy egy kereszteződésben két, különböző irányból érkező jármű találkozásakor a rendszer kiválasztja az egyiket, amelyik megkapja az irányító szerepet. Ez a saját sofőrjének pirosat mutat, a másiknak pedig zöld jelzést és elsőbbséget ad. Ha a másik jármű áthaladt a kereszteződésen, az első is zöldet kap, és automatikusan átadja a kontroller funkciót az esetlegesen megérkező harmadiknak.

A kutatók a rendszert először egy olyan parkolóban tesztelték, amelynek kialakítása jól megfeleltethető volt a városi úthálózatokra jellemző viszonyoknak. A mérések összesen húsz kereszteződés leküzdésére vonatkoztatva több mint húsz százalékos (menetidőben értendő) hatékonyságjavulást mutattak a sima jobbkezes megoldásjoz képest, és a szakemberek ebben a pillanatban úgy látják, hogy a rendszerben akár a harminc százalék is benne lehet.

Elméletben oké, a gyakorlatban még kivitelezhetetlen

A dolog azonban nem ennyire egyszerű, mert az esetleges éles üzemig más természetű problémákat is meg kell oldani, hogy a virtuális közlekedési lámpák működőképesek legyenek. Ilyen probléma például, hogy a közlekedésben gyalogosok is részt vesznek, akik nyilvánvalóan nincsenek felszerelve a szükséges technológiákkal. Erre a kutatók egy okostelefonos applikáció általános használatát javasolják, ami innen nézve kicsit sem tűnik életszerűnek, különös tekintettel arra, hogy a hagyományos közlekedési lámpák éppen azoknak nyújtják a legnagyobb segítséget, akik ilyen-olyan okból a telefonos appot sem használnák.

Ugyanilyen fontos kérdés, hogy mi lesz a régebbi, technológiailag nem megfelelően felszerelt járművekkel, amelyeket a rendszer praktikusan kizárna a forgalomból. Bár a járművek közti kommunikáció lehetősége a közeljövőben már alapértelmezett lesz az új gyártású közlekedési eszközökben, arra nem érdemes alapozni, hogy a régebbi típusú, egyszerűbb modellek belátható időn belül kikopnának a használatból.

Mindezekhez képest szinte jelentéktelennek tűnik a harmadik felvetés, amely szerint az amerikai úthálózat jelentős részét már a gépjárművek megjelenése után tervezték, ezért esetükben általában egy jól áttekinthető rácsszerkezetről beszélhetünk, az európai vagy ázsai utak viszont a legritkább esetben alkotnak ennyire szabályos rendszert. Ilyen körülmények között nehezen értelmezhető az amerikai tesztek eredménye, és a virtuális közlekedési lámpák mögött álló algoritmus hatékonysága is minimum véleményes.

Ettől persze tény, hogy az automatizálás a közlekedésben és a közlekedést irányító rendszerekben is elkerülhetetlen, a különböző szintű technológiákkal felszerelt modellek megjelenése után pedig kézenfekvő, hogy a következő lépésben a technológiák összehangolása hozhatna látványos eredményeket. A virtuális közlekedési lámpák koncepciója is ebbe a koordinációs folyamatba illeszkedhet, bár a gyakorlatban nem valószínű, hogy hamar talákozunk majd vele.