Néhány éve még csak sci-fi forgatókönyvekben szereplő ötletet jegyeztetett be szabadalomként az Amazon. A védeni kívánt eljárás lényege, hogy a fogyasztói viselkedésből nyert adatok alapján a cég megtippeli, hogy egy-egy területen miből mennyit fognak rendelni az elkövetkező 1-2 napban és ez alapján tölti fel a közelben lévő elosztó központot. A robothelikopterek után tehát újabb jövőbemutató ötlettel kacérkodik a világ legnagyobb online boltja.

Mikorra? Tegnapra!

A jósláshoz kellően sok adat áll az Amazon rendelkezésére: a vásárlók korábbi rendelései, a lefuttatott keresések, a megtekintett termékek, a kívánságlisták és a bevásárló kosárba tett, de még meg nem vásárolt termékek mind-mind triviális információs források. De a kurzor mozgásának követésével feltérképezhető a webshop látogatóinak részletes "útja" egy-egy oldalon. Ha a kurzor sokáig pihen a vásárlás gombon, az például jelezheti, hogy már nagyon kevés ösztönzés hiányzik a tényleges megrendeléshez.

A valóság egyre közelebb jár ehhez a paródiához

A szabadalmi leírásból kiderül, hogy (még) azért nem arról van szó, hogy az Amazon bevezeti a vicces videón látható tegnapi szállítási opciót. Nem fog megjelenni a postás mondjuk egy virágtartóval, csak azért, mert előző este beraktuk a webshopos kosarunkba. A rendszer lényege a minél pontosabb – tömeges – előrejelzés, amivel a szállítási idő minimálisra csökkenthető. Ez elsősorban nem a költségcsökkentésről szól, hiszen a hibaszázalék aligha szorítható nullára, ellenben egy jól működő szisztéma komoly versenyelőnyt jelenthet a várakozást általában rosszul tűrő online vásárlók szemében.

Prekogok helyett üzleti analitika

Lássuk, miként működhet ez a modell a gyakorlatban! Az Amazon boszorkánykonyhájában az információk birtokában analitikai szoftverek segítségével eldöntik, milyen termékeket szállítsanak egy adott régió elosztó központjába, amelyekkel a környékről időközben befutó keresletet minél pontosabban le lehet fedni. Az utazó áru így nem egy konkrét címre indul, hanem a megadott körzetbe. Oda megérkezve (illetve akár már út közben is) ellenőrzik, hogy van-e olyan friss megrendelés, amit teljesíteni lehet ezzel a termékkel. Ha van, akkor értelemszerűen indul is a csomag, és akár 1-2 órán belül a címzettnél lehet.

Az érdekesebb eset viszont az, amikor mégsem sikerül párosítani egy vevőt az előre postázott csomaggal. Ekkor a cég rendszere költségelemzéssel felbecsüli, mennyibe kerülne egy másik, ígéretesebbnek tűnő elosztó központba átirányítani vagy a kiinduló állomásra visszaküldeni a rosszul megtippelt terméket. Ennek a számnak a birtokában az Amazon különleges kedvezménnyel kereshet meg egy potenciális érdeklődőként megjelölt helyi ügyfelet, amelynek összege részben vagy akár egészében a továbbszállítás extra költségének felel meg. Például ha egy 20 dolláros termék további utaztatása 7 dollárba kerülne, akkor az Amazon felajánlhatja 15-ért valakinek, aki aznap tett egy ilyet a kívánságlistájára. Sőt, a beadványban szerepel az a mondat is, miszerint bizonyos esetekben teljesen ingyen is elajándékozhatnak egy-egy ilyen tévesen megtippelt csomagot, amivel a vásárlói hűséget, a cégbe vetett bizalmat igyekeznének növelni.

Ez persze nem azt jelenti, hogy nagyképernyős okostévéket szór majd szét az Amazon, de azt talán igen, hogy egy-egy szépen költő ügyfélhez olykor egy kisebb értékű ajándékkal csönget be a postás.