Az emberszerű robotokat elsősorban olyan manuális feladatokon tesztelik, mint amilyen a tárgyak hordozása, a veszélyes környezetben való mintavételezés vagy az idősek támogatása. A kreatív fizikai tevékenység, mint amilyen mondjuk a hangszerek megszólaltatása, azonban még jórészt feltáratlan: ezért voltak érdekesek a Malmöi szimfonikus zenekarával csellózó vagy egy kínai fesztiválon billentyűző robotok, vagy legújabban a Robot Drummer néven bemutatott humanoid, ami egy megerősítéses tanulási algoritmus támogatásával sajátította el fokozatosan az emberszerű viselkedést, beleértve a dobosok által gyakran végzett mozdulatokat is.

A Tech Xplore riportja szerint a Robot Drummer ötletét is az a felvetés adta, hogy a humanoid robotok egyre jobban teljesítenek a hétköznapinak mondott feladatok széles skáláján, miközben ritkán vesznek részt kreatív és expresszív dolgokban. A tudósok ebben a tekintetben tökéletes terepnek tartották a dobolást, mivel ritmikus, fizikai tevékenységről van szó, ami gyors koordinációt igényel a végtagok között. A cél egy olyan robot kifejlesztése volt, ami az embereket megközelítő képességekkel dobol végig teljes zeneszámokat, pontosan játszva a valódi dalokat egy valódi dobfelszerelésen, időzített események láncolataként ábrázolva a zenét.

Műszakilag már ígéretesnek látják

A gép az általuk "ritmikus érintkezési láncnak" nevezett folyamat során, egy szimulált környezetben gyakorol és fejlődik, amelyben képes megtanulni a dinamikus váltásokat, a karok keresztezését és a dobfelszerelés optimális használat a ritmushoz alkalmazkodó mozgással. A rendszer kiértékelését a kutatók egy szimulált G1 Unitree roboton végezték különböző műfajokban a jazztől a rockon át a metálig, és állítólag úgy találták, hogy az hatékonyan sajátított el összetett ritmikákat, több mint 90 százalékos pontossággal játszva az egyes számokat. Ez a közzétett felvételek alapján azonban nem feltétlenül jelent értékelhető előadói teljesítményt:

Bár a külső hallgatóságot a Robot Drummernek egyelőre nem sikerült lenyűgöznie, a tudósok a gép annyira ígéretes, hogy hosszú távon utat nyithat a robot előadók színpadi alkalmazásának is. Ugyan a kommentelők felhívják rá a figyelmet, hogy ebben az esetben még a 100 százalékos pontosságnak sem lenne sok köze a kreativitáshoz, a kutatók a következő lépésben már "valódi hardverbe" helyeznék a rendszerüket, és megtanítanák improvizálni is. Ez az egyik hozzászóló szerint olyan vállalkozás, mintha egy robot szakácsot arra is meg akarnának tanítani, hogy megállapítsa, finom-e az étel – vagyis automatizálni próbálnák az emberi tényezőt.

Természetesen ha ez mégis sikerül, akkor a Robot Drummer és a hasonló rendszerek értékesek lehetnek a szórakoztatóiparnak, sőt általában alkalmasak lennének a valós környezetben is bevethetők robotika fejlesztések bemutatására. Ezt tenné lehetővé az "adaptív játékstílus" megvalósítása, amikor a robot már nem valamilyen fix kottát követ, hanem menet közben állítja az időzítését, úgy reagálva a zenére, mint egy emberi dobos. Arról azonban megoszlanak a vélemények, hogy az ilyesmi egyáltalán lehetséges-e, mivel a sikert nem benchmarkokkal, hanem az emberi hallgatósággal mérik majd – hacsak ki nem fejlesztik addigra a robot közönséget is.