A szellemi dolgozóknak a mesterséges intelligenciával összefüggő elbocsátását általában az a feltételezés határozza meg, hogy a technológia képessé válik az érintett munkavállalók feladatainak azonos szint ellátására, lehetővé téve a munkaerőköltségek csökkentését. Ugyanakkor egyre több forrás erősíti meg, hogy a dolog nem így működik, pontosabban így biztosan nem fog működni: érdemi nyereséget azok a szervezetek realizálnak, amelyek az MI-t az emberi munkát támogató megoldásként kezelik, amelyik vállalat azonban a létszámcsökkentésen keresztül megvalósított profitnövelést kergeti, az saját maga korlátozza a bevezetések megtérülését.
A Fortune néhány nappal ezelőtt közölt összeállítása ezzel kapcsolatban a Gartner jelentését idézi, amelyben 350 darab, legalább 1 milliárd dolláros éves bevétellel rendelkező globális céget szondáztak meg a témában. Azoknak a vállalatoknak, amelyek már teszteltek mesterséges intelligenciát vagy autonóm technológiát, 80 százaléka számolt be a munkahelyek erre alapozott megszüntetéséről, függetlenül attól, hogy a technológia valóban megtérült-e. Még érdekesebb, hogy a megtérülés semmivel sem alacsonyabb azokon a helyeken, ahol az alkalmazottak megtartása mellett próbálkoznak az MI-befektetésekkel, ami meghatározhatja azok hosszabb távú kifutását is.
Hamarosan vége az elbocsátási hullámnak?
Erre utal, hogy sok vállalkozás kifejezetten azzal a megfontolással csökkentette a létszámát, hogy így szabadítsa fel az MI-technológiára szánt forrásokat, ezzel pedig értékes intézményi tudást és alkalmazotti elköteleződést áldozott fel nyomós ok nélkül. A Fortune itt az Apollo vezető közgazdászát is idézi, aki szerint ebben az esetben is érvényes lesz az úgynevezett Jevons-hatás, amelynek értelmében az erőforrás-felhasználás technológiai hatékonyságának növelése végül növeli, nem pedig csökkenti az adott erőforrás összes felhasználását. Esetünkben ez azt jelentené, hogy végül az MI-technológia is hozzájárulhat majd a munkahelyteremtéshez, ahelyett, hogy ellene dolgozna.
Ahogy a Gartner kutatásából kiderül, a magas megtérülésről és az MI-vel indokolt leépítésekről beszámoló vállalatok köre nem igazán esik egybe, úgy tűnik tehát, hogy az értéket (a termelékenység relatív növelését) sem itt kell keresni. Igaz, a mesterséges intelligencia gyorsabb ütemben fejlődik, mint a Jevons-hatást illusztráló korábbi technológiák, így könnyebben vezethet eltérő eredményekhez, de a cikk felidézi, hogy mások mellett az Anthropic vezérigazgatója is éppen nemrégiben vonta vissza azt a tavalyi előrejelzését, amelynek alapján az MI-robotok a "belépő szintű fehérgalléros munkahelyek" akár felét is elsöpörhetik, öt év alatt ötödével növelve a munkanélküliségi rátát.
Arról, hogy a robotokra hivatkozva megszüntetett munkahelyek valószínleg már nem térnek vissza, de ennek nem az lesz az oka, hogy az MI felrobbantja a termelékenységi mutatókat, itt írtunk részletesebben »
a melléklet támogatója a ONE Solutions
Projektek O-gyűrűje. Mit tanulhat egy projektvezető a Challenger tragédiájából?