Egy fiatal oxfordi fizikus kutató, Nikita Gourianov amellett érvel a Financial Times oldalán, hogy a világ túlságosan sokat vár a kvantum-számítástechnikától. Szóval buborék keletkezett, ami mögött egyelőre nincs valós teljesítmény. Gourianov nem kívülálló: kvantumfizikával foglalkozik. Úgy látja, a kvantum-számítástechnikával foglalkozó cégekbe befektetők rossz döntéseket hoztak. Vagy a kapzsiságuk, vagy a technológia teljes félreértése miatt.

Valójában nincs még kvantumszámítógép

A kvantum-számítástechnikától sokan várják, hogy olyan hatással lesz a technikai fejlődésünkre, mint a teljesen autonóm általános mesterséges intelligencia. Csak idő kérdése, mondják a hívők, hogy mikor jelenik meg a kvantum laptop stb. Ennek megfelelően az elmúlt időkben dollármilliárdok ömlöttek az ágazatba. Több cég is elérte a tőzsdeérettséget: tavaly az IonQ és a Rigetti lépett ki a Nasdaqra, idén pedig a D-Wave is tőzsdei cég lett, igaz, kicsit más módon.

A három cég együttesen kb. 3 milliárd dollárt ér, miközben összesen idén várhatóan 32 milliós bevételt produkálnak kb. 150 millió dollárnyi veszteség mellett. Ráadásul ezeknek a bevételeknek csak nagyon távoli köze van a kvantum-számítástechnikához: tudniillik nagyrészt a tanácsadói tevékenységgel keresik meg, azaz arra okítják a vállalatokat, hogy miért jó nekik a kvantumszámítógép. Ami ugye nincs, szemben a hagyományossal, ami viszont van dögivel.

És hogy miért nincs? Mert nem sikerült még olyan gépet építeni, ami képes lett volna tényleges feldolgozásra, azaz megvalósította volna gyakorlatban azt, ami egyébként elméletileg lehetségesnek tűnik.

De van más probléma is: nem látszik, hogy a kvantumszámítógépes rendszerekkel milyen, üzletileg is értelmezhető, hasznos problémákat lehet majd megoldani. Eddig egyetlen olyan feladatot találtak, ami biztosan nagy dobás lenne: az ún. Shor-algoritmus – ami a jelenlegi titkosító algoritmusokat azonnal lenullázná.

A pénzzel együtt a hitelesség is elapad...

A kutató szerint nagy mázlija a kavntumbiznisznek, hogy Peter Shor amerikai matematikus előállt ezzel az algoritmussal, mert olyan pénzáramlást indított el a kvantumszámítógépes rendszereket fejlesztő cégek felé, amit korában az alapítók álmukban sem gondolhattak. Hiszen felmerült, hogy itt valami forradalmian új keletkezik a titkosításban. (Arról bölcsen hallgatott mindenki, állítja Gourianov, hogy léteznek olyan kriptográfiai sémák is, melyek talán nem érzékenyek a kvantumszámítógépes rendszerekre.) Egyelőre nincs bizonyíték arra sem, hogy a kvantum-számítógép felgyorsítaná a kvantumkémiai számításokat, a gyógyszertervezést stb.

De akkor miért ömlik a pénz ezekhez a cégekhez? Lényegében a hájp miatt, véli Gourianov. És ebben a fizikusok is ludasak, akik lelkesen hajtották, hajtják felfelé ezt a hájpot. Ez, párosulva a 2010-es évek tőkebőségével, meghozta a gyümölcsét – legalábbis a qubit-kergető cégeknek. Mivel gyorsan nőtt a tőke, és egyre több kutatót vonzott be az ágazat, ez újabb tőkét vonzott, és így tovább... Elkezdett tehát gömbölyödni egy szép, színes és méretes héliumos lufi. A kutató fizikusok és mérnökök mellett pedig megjelentek a bizniszmenek, akik evangelistaként hirdették az igét, és adták el azt, ami még a kanyarban sincs. Így jött létre egy klasszikus közgazdasági buborék, állítja Gourianov.

Egyes kutatók ezzel megalkudtak, hiszen például kvantumfizikával foglalkozó kutatóként óriási lehetőséghez jutottak. Miért ne használnák ki ezt a soha visszatérő lehetőséget? – érvelnek.  De ezzel a tudomány jó hírét is kockára teszik. Mert a buborék előbb-utóbb ki fog pukkanni, amiért sokan a fizikusokat okolják majd, a közvélemény előtt is.