Az Anthropic vállalati termékekért felelős vezetője, Scott White februárban, az Opus 4.6 megjelenésekor jelentette ki, hogy a startupnál teljes mértékben átállnak vibe kódolásra. Májusban egy az Anthropic oldalán megjelent elemzés szerint a cég fejlesztőcsapata jelenleg negyedévente átlagosan nyolcszor annyi kódot képes leszállítani, mint 2021 és 2025 közötti időszakban, és az éles kódbázisba beemelt kód 80 százalékát maga a Claude állítja elő. Az Anthropic szerint csak számítási kapacitás kérdése, hogy megszülessenek azok az MI-rendszerek – a tanulmány szóhasználatával: rekurzív önfejlesztő rendszerek –, melyek képesek önállóan megtervezni és kifejleszteni saját utódjukat.

Kihívás mindenkinek

Valószínűleg sok vállalat CTO-ja elgondolkodott az Anthropic állításain. Ez ugyanis már nem valamiféle lokális kutatási kuriózum, hanem egy új, agresszív versenyhelyzet, írja a VentureBeat. Ha valóban megvan a rekurzív önfejlesztő MI szent grálja, mi akadályozna meg bármely vállalatot abban, hogy belső szoftverfejlesztésének jelentős részét MI-ágensekre bízza?

Az áttérés azonban nem triviális. Eleve kérdés, hogy a cégnek milyen az MI-érettsége. Az Anthropic is évek alatt jutott el a jelenlegi szintre. 2021–2023 között a mérnökök kézzel írták a kódot és a dokumentációt. 2023–2025 között már léteztek olyan chatbot asszisztensek, amik rövid kódrészleteket generáltak, de a kimeneteket manuálisan kellett bemásolni a kódbázisba.

2025–2026 a kódoló ügynökök korszaka, amikor az erre képzett MI-ágensek önállóan írnak és szerkesztenek teljes állományokat. És ez át is vezet a jelenbe, amikor is az ágensek önállóan futtatják a kódot, éles környezetekben is elvégzik a hibakeresést, sőt munkafolyamatokat delegálnak speciális "alágenseknek".

Az MI-eszközök hatékonysága ebben elképesztően megnőtt. A Claude például ott tartott májusban, hogy 76 százalékos valószínűséggel oldott meg olyan összetett mérnöki problémákat, melyeknél kezdetben nem voltak világos specifikációk.

Megismételhető-e az Anthropic menetelése?

Ha egy vállalat le akarja másolni az Anthropic módszerét, először is felejtse el a "fejlesztőasszisztens" modellt, hogy felépíthessen egy "automatizált gyár" architektúrát, véli a VetureBeat. Ez a termékmenedzsmentre, a működésre és a fejlesztői munkafolyamatokra is hatással lesz. Az Anthropic maga is ad egyfajta képet erről. Egy ilyen környezetben a mérnökök nem kódot generálnak, hanem célokat határoznak meg, és az eredményeket ellenőrzik (code review). Azaz a fejlesztőből system architect lesz, mert az embereké az ötlet, amit a modellek villámgyorsan megvalósítanak, tesztelnek és kiértékelnek.

Persze a több kód együtt jár a több ellenőrzéssel, ami a szállítás szűk keresztmetszetévé teheti a kódellenőrzést. Ezért az Anthropic MI-alapú kódellenőrzőket telepített CI/CD folyamataiba. Az ebből kinövő Claude Code Review egyesítésük előtt külön elemez minden egyes pull requestet, hogy van-e benne architektúrahiba, biztonsági rés vagy regressziós hiba.

A módszerrel gyorsulhat a technikai adósságok csökkentése (pl. a régi kódok karbantartása). Erre az MI-ügynökök kiválóan alkalmasak. Az Anthropic példája erre egy olyan Claude-ügynök, amellyel gyorsan és több nagyságrenddel lehetett csökkenteni bizonyos típusú API-hibákat. (A legacy kód karbantartása egy magyar startupnak, a Kodesage-nek is van piacképes MI-alapú megoldása, amelyben befektetők is láttak 6,6 millió dollárnyi fantáziát.)

Az előnyöknek megkérik az árát

Azzal azonban számolni kell, hogy a túlnyomórészt MI írta kódbázissal elérhető nyereség nincs ingyen – és ezt az árat nem csak a felhasznált tokenekben kell megfizetni. Bár az MI írta kód minősége az Anthropic szerint nagyjából azt hozza, amit ma egy átlagos fejlesztő. Számos governance-probémát hozhat a rendszerbe, amire a jogi és biztonsági csapatoknak kell megoldást találnia. Előbbieknek többek között a nyílt forráskódú elemek által generált licencelési problémák kezelése, utóbbiaknak pedig az autonóm ügynökök megfelelőséggel és a biztonsággal kapcsolatos ügyei okozhatnak fejtörést.

Emellett fel kell készülni olyan szervezeti hatásokra is, melyeket a szakértők finoman úgy összegeznek, hogy megváltozik a mérnöki csapatok kulturális dinamikáját. Az MI hatékony ugyan, de a csapatkohéziót egyértelműen rombolja. A munkatársak lényegesen kevesebbet kommunikálnak egymással, helyette inkább az ügynökeikkel társalognak. Az emberek közötti kommunikációban fontos szerepet kapnak az apró segítségek mint egyfajta ajándékok, melyek a kapó felet arra serkentik, hogy szükség esetén viszonozza őket. Az ilyen apró viszonosságok javítják egy csapat együttműködési képességét. A Claude azonban nem kér ajándékot...