Felpörgött Amerikában a kiborglények fejlesztése. A Scientific American közölt cikket arról, hogy a Kaliforniai Műszaki Egyetem (Caltech – California Institute of Technology) és a Stanford Egyetem közös projektjében medúzákat alakítanak kiborglényekké, hogy segítségükkel jobban feltérképezhessék az óceánok mélyrétegeit.

Már csak az irányítást kell megoldani

A kutatások első fázisában sikerült apró mikroelektronikai protézissel a medúzákat rávenni arra, hogy az átlagos úszási sebességüknek akár háromszorosával is haladjanak a vízben. A kísérletben fülesmedúzára szereltek protézist. Ezt úgy egyensúlyozták ki parafával és rozsdamentes acéllal, hogy ne változzon az állat testére ható felhajtóerő. Az elektronikából a medúza oldalára vezettek elektródákat, és azokon keresztül stimulálták a mozgatóizmokat.

A kísérlet sikerült: amikor az állatok megkapták az impulzusokat, természetes sebességük közel háromszorosával voltak képesek haladni a kísérleti medencében. A Caltech kutatója, John Dabiri azt mondta az amerikai tudományos folyóiratnak, hogy a mikroelektornikai protézis viszonylag egyszerű módosításaival hamarosan meg tudják oldani azt is, hogy a fülesmedúzák úszási irányát is képesek legyenek pontosan irányítani.

A kísérlet nem öncélú: a kutatók arra kerestek hatékony megoldást, hogy alaposabban feltérképezhessék az óceánok mélyét. Tekintve, hogy azok összes vízmennyisége több mint 1,3 milliárd köbkilométer, amit hagyományos eszközökkel képtelenség felmérni. Ez már csak azért is járhatatlan út, mert az ilyen eszközök építése rendkívül költséges.

A kis mikroeletronikai protézisek ehhez képest azonban filléres eszközök. A medúzáknak számos előnye van a robotokhoz képest. Mindenekelőtt az, hogy évekig élnek, és önfenntartóak. A protézishez ugyan kell akkumulátor, ám mivel annak csak az a feladata, hogy stimuláló jeleket küldjön, nagyon hosszú ideig tud működni.
 

A kiborgmedúzák segítségével a tudósok sokkal pontosabb információhoz juthatnak az óceánok állapotáról, például a hőmérsékletéről, a pH-járól vagy a sótartalmáról. Ezek az információk segítik a globális felmelegedés hatásainak vizsgálatát. Közvetlen hasznuk pedig az lehet, hogy az óceánok állapotának és folyamatainak mélyebb megismerésével az időjárás-előrejelzések pontossága is javítható – írja a tudományos lap.

Sáskaegységek a bombák ellen

Az USA haditengerészetének kutatási részlege rovarokkal kísérletezik. Pontosabban nem maga a US Navy, hanem St. Louis-i Washington Egyetem egy kutatócsapata kapott tőlük 750 ezer dollárt speciális állatkísérletekre, konkrétan arra, hogy sáskákkal ismertessenek fel robbanóanyagokat vagy olyan vegyületeket (például ammónium-nitrátot), amiket bombák gyártásához használnak – írta a OneZero. Azért sáskákat használnak, mert azoknak különösen jó a szagérzékelésük (kb. 50 ezer illatfelismerő neuronjuk van).

A kutatók mikroelektródákat ültettek sáskák agyába (ahogy az az alábbi videón is látható), majd különböző robbanószereket "szagoltattak meg" velük. Így sikerült beazonosítani olyan mintázatokat a neuronok működésében, amelyek alapján kimutatható, hogy a rovarok mikor érzékelnek robbanószerre utaló szagot.
 

Míg a kaliforniai kutatók a medúzáknál már az irányításon dolgoznak, a Washington Egyetem csapatának ezt még nem sikerült megoldania, így apró kerekes robotokban küldik a helyszínre rovarcsapatot. Azért csapatot, mert hét vagy több rovar bevetésénél ugrásszerűen nő az azonosítás pontossága. Ráadásul nagyon gyorsak: kb. 500 milliszekundum alatt felismerik a robbanásveszélyes anyagot.

Persze attól még messze vannak a kutatók, hogy élesben is bevethetők legyenek a bombaelhárító sáskaegységek, mert a műtéti beavatkozás miatt elég nehéz életben tartani hosszabb ideig a rovarokat.

Etikai kérdések is vannak

Mint a Scientific American cikke megjegyzi, az állatok élő szenzorokká alakítása felvet etikai kérdéseket is. A lapnak nyilatkozó John Dabiri erre azt mondta, hogy a kísérleteikben használt fülesmedúzának nincs központi idegrendszere és fájdalomreceptora. Ráadásul a beavatkozások után a medúzák nagyon gyorsan regenerálódtak, és visszatértek a normális életműködésükhöz. A sáskák esetében nem tudni ilyen etikai aggályról, ráadásul a mostani afrikai sáskajárás miatt amúgy sem lehetnek túl népszerűek.