Ha van az életnek olyan szegmense, ahol jelentős marketingértéke van a kézi munkának és a személyességnek, az alkotói rögtönzésnek és az egyedi, meglepő megoldásoknak, az a gasztronómia, azon belül is a fine dining. A szektor mégis nagyon gyorsan felfedezte magának a mesterséges intelligenciát, habár sokan látják a veszélyét is, hogy épp a szegmens hajtóerejét, az egyediséget veszélyezteti.

Persze vannak területek, ahol könnyen belátható, hogy hozzáad a bizniszhez. A FoodDocs például egy olyan MI-alapú élelmiszer-biztonsági alkalmazás, amely azt ígéri, hogy mintegy 20 százalékkal csökkenti a feladat időigényét. És azt azért többé-kevésbé mindenki tudja, még ha csak filmekből is (Ételművész, vagy ételszagúbb kivitelezésben: Forráspont), hogy a konyhában az élelmiszerbiztonság mellett minden másodperc is számít.

És a kreatív területek? Új receptek, a menü vagy az itallap összeállítása? Bár a modern gasztronómiától egyáltalán nem áll távol a technológia (kezdődött talán a konzerviparral, aztán jöttek a különböző csodagépek, majd valamikor a 80-as években a molekuláris gasztronómia), alapvetően a konyha az emberi kreativitás terepe maradt. Máig.

Mostanság ugyanis már egy jó étterem indításához sem kell Michelin-csillagos séf vagy egy Master Sommelier. A mesterséges intelligencia pár paraméter alapján lazán összerak egy ütős menüt a legkülönfélébb italpárosításokkal. Egy amerikai startupper, Nikhil Abraham már azt is kitalálta, hogyan lehet automatizálni a teljes konyhai folyamatot MI-vel, hogy még szakképzett személyzetre se legyen szükség. Ez lett a CloudChef. De akár a ChatGPT-t is megkérhetjük, hogy rakjon össze egy ételreceptet mondjuk Heston Blumenthal stílusában. Simán megcsinálja, elkészítéséhez megadja a pontos lépéseket, a szükséges eszközöket, sőt ha szépen kérjük, bort is ajánl az elkészült ételhez, ahogy mondjuk a The Fat Duckban szokás.

Az MI belépését a konyhába egyesek lehetőségnek, mások veszélynek látják. A Manhattanben 1986 óta folyamatosan működő háromcsillagos Le Bernardin séfje, Eric Ripert például azt mondta a The Gurdiannek, hogy nem szeretné viszontlátni magát (és receptjeit) valami MI-vezérelte helyen, ezért megelőző intézkedéseket tett, hogy még a lehetőségét is korlátozza ennek (az idő majd eldönti, mennyire voltak a lépése hatékonyak, de gyaníthatóan kevéssé).

Más viszont inkább a békés egymás mellett élés taktikájában hisz abból kiindulva, hogy az ételreceptek szerzői jogi védelme eleve problémás. Egy étel ugyanis számtalan formában készülhet a világ éttermeiben. Szakértők szerint legfeljebb az eredetét lehet megnevezni. Mondjuk: boros marharagu Keith Floyd-módra... És akkor meg miért ne használnák fel azt az elképesztő tudást, ami a generatív MI-modellekben felhalmozódott?

Bort készít a ChatGPT

Hasonlóan érdekes terület a borkészítés, amely az ételkészítéshez hasonlóan izgalmas kevercse emberi szakértelemnek, ízlésnek – és technológiának. A borkészítéshez kapcsolódó fejlesztések szintén szerteágazóak: gépi látás segít az ültetvények állapotának felmérésében, MI-alapú prediktív algoritmusokkal próbálják előrejelezni a mikrokörnyezet időjárásának alakulását, a pincében algoritmus segíthet az erjesztési folyamat finomhangolásában, hogy a bor színe, aromatikája, sav-, alkohol- és cukortartalma a borász elvárásainak és a megcélzott piac (szintén MI-vel azonosított) fogyasztói igényeinek megfelelően alakuljon, de vannak MI-alapú megoldások készletkezelésre, a logisztika menedzselésére, a marketing automatizálására stb.

De a generatív mesterséges intelligenciára is gyorsan rátaláltak a borászok. Tavasszal készíttették el a ChatGPT-vel az első borát – és meglepő módon nem "az olcsón sokat és jót" elvét követő ausztrálok voltak az úttörők, hanem franciák!
Ebben az esetben az MI egy házasítást készített, majd pedig minden mást is kitalált, ami a bor piacra viteléhez kellett.

Az Aubert & Mathieu nevű dél-francia, carcassonne-i borkereskedő cég borászai tesztelni akarván a ChatGPT-t, készíttettek vele egy a borvidékre jellemző cuvée-t. Megadták az algoritmusnak az alapborokat – jelen esetben grenache-t és syrah-t –, valamint a borok fontosabb paramétereit. Az MI feladata pedig az volt, hogy készítsen olyan bort, amely "tükrözi Languedoc különleges terroirját", nevezze el, döntse el, milyen palack felel meg legjobban a bornak, és adjon javaslatot az árra. A cég alapítója és jelenlegi ügyvezetője, Anthony Aubert a kísérlet után azt nyilatkozta, hogy a ChatGPT lenyűgözően jól dolgozott: nagyon jó "ízléssel" találta ki a bor egyes jellemzőit (szín, aromatika, savak, alkohol, tanninok stb.), hogy milyen legyen az összbenyomás – és a cél eléréséhez az optimális borkezelési technológiát választotta.

Az MI találta ki a nevet – végül is stílusos a "The end.", hiszen a bor jelzi-jelezheti egy korszak végét –, tervezte meg a címkét, és a marketingkampány fókuszpontjáz is megadta: a fantasztikus újításra kell helyezni a hangsúlyt a kommunikációban. Mondjuk ez utóbbi nem lehetett nagy meglepetés Aubert-éknek, hiszen mindenekelőtt az volt a kísérlet célja, hogy róluk és a a borukról "beszéljen a város".

Az eredmény egyébként – Aubert-ék elmondása alapján – egy gyümölcsös hangsúlyú, harmonikus cuvée lett, amelyben a grenache és a syrah aránya 60-40 százalék. A ChatGPT szerint a borhoz leginkább a burgundi stílusú palack illik, és az 50-100 eurós ársávban kellene értékesíteni. Aubert-ék ebben nem hallgattak rá: a védett földrajzi jelzésű Pays d'Oc bort végül 30 euróra (kb. 11 300 forint) árazták be, és bár messze ez lett a legdrágább boruk, értékesítési problémáik valószínűsíthetően nem lesznek, mert mindössze 600 palack készült belőle.

A testre szabott étel-ital

A gasztroszakma üzleti oldalán ülők (kereskedők, étterem-tulajdonosok, befektetők) leginkább abban reménykedik, hogy MI-vel olcsóbban, jobban és személyre szabottabban lehet majd kiszolgálni a közönségigényeket. MI-vel olcsóbb lesz például az éttermeket üzemeltetni. MI-vel pillanatok alatt megvan a bocsánatkérő levél a dugós bor vagy a túlsütött steak miatt. Vagy: az érkező vendéget nem az ajtónállónak kell kifaggatnia finoman és rafináltan a fogyasztási prefereinciáiról, mert belépéskor az MI azonnal jelenti a személyzetnek, hogy a vendég imádja köretként a hagymás babot, és akármit is eszik, a sommelier semmiképpen se ajánljon számára vörösbort, mert a szagát sem állhatja, ellenben odavan a chardonnay-ért, és még a créme brulée-hez is csont száraz grand cru Chablis-t iszik.

A borászok előtt pedig új utak nyílnak: végre nem lesznek saját ízlésük foglyai, és akár évente követhetik majd a divatokat, mert az MI komolyabb piackutatások nélkül is megmondja, milyen bor lesz jövőre menő, sőt azt is megmondja, hogy évjárattól függetlenül hogyan, milyen technológiai támogatással lehet azt előállítani.

Persze marad egy fontos kérdés: hova lesz így az egyediség? Az emberek nem feltétlenül azért mennek el egy étterembe, vagy vesznek dél-francia, észak-olasz, német és magyar bort is, hogy mindenhol maximálisan rájuk szabott élményt kapjanak. Sokkal inkább a meglepetésért, az egyedi élményekért, a terroirért, azért, hogy új utakat találjanak, megismerjék, hogy a borász vagy a séf mit gondol egy fajtáról, egy ételről – vigasztalják magukat azok, akik előtt felrémlett, hogy a mesterséges intelligencia térnyerése akár szakmájuk jelentőségét is csökkentheti.

A túlságosan technicizált rendszer természetesen már megszülte az ellentettjét. Ahogy annak idején a fast food (McDonald's) életre hívta a slow food mozgalmat, a laboratóriumi eljárásokat alkalmazó molekuláris gasztronómia elutasítói a nyílt tűzön és parázson sütés és füstölés felé fordultak, a gépesített és élemiszervegyészeti módszerekre épülő borkészítés ellenében pedig megszületett a natúrbor mozgalom.

De valószínűleg utóbbi irányzatok egyre inkább egy szűk réteg kiváltságai lesznek. A hasonló élményekre vágyó tömegeknek pedig majd keni az MI az egyen zsíros kenyeret, vízkultúrán nevelt és robotok gondozta lila hagymával, és le lehet öblíteni egy ChatGPT keverte rozé hosszúlépéssel. Egyébként is: az MI nem csak készíti, hanem kóstolja és értékeli is a borokat. Mi szükség van még ránk, emberekre? Legfeljebb hogy legyen, aki elfogyasztja. Bár végül is intravénásan is magunkhoz vehetnénk a napi italadagot, és akkor még az "színe-illata-zamata" problémával sem kellene foglalkozni...