Japánban tavaly 865 ezer gyerek született, ami negatív rekordnak számít az amúgy is gyors ütemben elöregedő és a termékenységi rátáját tekintve a globális sereghajtók között számon tartott országban. A 2017-ben még 128 milliós népesség a prognózisok szerint az évszázad végére 53 millióra csökkenhet, ha nem sikerül idejében megfordítani a kedvezőtlen trendet; míg 1960-ban a japán nők átlagosan 2,001 (praktikusan kettő) gyereket szültek, addig ez az arány 2018-ra 1,42-re csökkent.

A kormányzati célkitűzés szerint azt legalább 1,8-ra kellene visszatornázni 2025-re, hogy elkerüljék a demográfiai katasztrófát, ami egyre reménytelenebb vállalkozásnak tűnik. Nem csak a házasságkötések száma, de a házasulandók átlagéletkora is egyre emelkedik: a fiatalokra egyre nagyobb terheket ró az idősebb rokonok gondozása, ami értelemszerűen azt az időt is kitolja, amikor ők maguk belevágnának a saját családjuk megalapításba.

Nem meglepő, hogy a mindenkori japán kormány nemzeti krízisnek minősíti a helyzetet, és újabbnál újabb intézkedésekkel igyekszik gyerekvállalásra ösztönözni az állampolgárokat, mint amilyen például a bölcsődei rendszer látványos fejlesztése, Ezzel együtt sokan arra havják fel a figyelmet, hogy a hagyományos japán munkaszemléletből fakadó instabilitás és az anyákkal szembeni aránytalan elvárások megszüntetése nélkül nem lesz remény a folyamat megfordítására.

Azt nem tisztünk eldönteni, hogy mi állítaná meg tényegesen a japán népességfogyást, a kormány azonban tényleg változatos eszközöket vet be a küzdelemben: a legutóbbi hírek szerint a mesterséges intelligenciát is segítségül hívnák, hogy mindenki könnyebben találja meg a számára ideális párt, ezáltal pedig elháruljon egy fontos akadály a gyerekvállalás elől. Erre a célra a következő évben 2 milliárd jent (nagyjából 5,7 milliárd forintot) fordítanának a központi költségvetésből.

Ez most jobb lesz, mint ami eddig volt

Ezt a forrást a helyi kormányzatok használhatnák fel MI-alapú partnerkereső szolgáltatások beindítására vagy a már meglévő készségek fejlesztésére. A beszámolók szerint már sok helyen működik az önkormányzatok által üzemeltetett, emberi munkaerőre alapuló társkereső (a Japan Times szerint az ország 47 prefektúrájának nagyjából fele üzemeltet valamilyen partnerkereső lehetőséget), néhol pedig mesterséges intelligenciát is alkalmaznak. Ezek a rendszerek azonban meglehetősen primitívek, és csak olyan paraméterek alapján keresik az egyezéseket, mint az életkor vagy a jövedelem, sőt azon belül is csak a pontos egyezésre adnak találatokat.

A mostani kezdeményezés a szofisztikáltabb megoldások bevezetését célozza az ügyfelek által kitöltött, standardizált űrlapok adatainak elemzésére, olyan tényezőket is figyelembe véve, mint a távlati célok, a szabadidős tevékenységek, az értékrend vagy akár a politikai nézetek hasonlósága. Ezek a fejlesztések azonban igen költségesek, így a helyi média szerint a most bejelentett támogatásokkal adnák meg a kezdő lökést az eredményesebb MI-algoritmusok használatba állításához.

A hírügynökségi beszámolók alapján a program sürgős beindítását a koronavírus-járvány nyomán tartották szükségesnek, az ugyanis még nehezebbé tette a közösségi programokat és az ismerkedést a fiatalok számára. Bár azt a Japan Times-nak nyilatkozó kormánytisztviselő is elismerte, hogy a technológia ilyen irányú bevetése szokatlannak tekinthető, az MI-algoritmusokra épülő megoldásoktól azt remélik, hogy sikerül az eddiginél szélesebb körben felhasználható és hatékonyabb eszközöket biztosítaniuk a potenciális udvarlók felkutatásához.