Derrick és Harry, a projektmenedzsment Ilf-Petrovja visszatért a gyökerekhez. Első írásuk ugyanis a Vasárnapi Ebéd Projekten keresztül mutatta be a projektszemlélet buktatóit. A szerzőpáros most visszalép egyet: a projektbüdzsé tervezése és a valóság kapcsolata tárul fel a Vasárnapi Ebéd Projektet megelőző bevásárlás példáján keresztül. (Az írás eredeti változata a Derrick és Harry Blogon jelent meg.)

Kegyetlen feladat a projektbüdzsé tervezése. Merészebb projektvezetők simán megoldják két dobókockával, egy kis kávézaccal meg egy üveg borral. A megfontoltabbak azonban általában szeretnék tudni, mi is annak a projektnek a – szép idegen szóval – scope-ja (szkópja, terjedelme, mittomén hogy kell hívni hivatalosan), amire költségbecslést készítenek. Nem mindegy ugyebár, hogy a megvalósítandó rendszer három vagy hatszáztíz képernyőből áll, és hogy kell-e felhőben futtatni meg négydimenziós kijelzőt támogatnia.

Aztán hamar rájönnek, hogy a scope nem éppen egy álló célpont, még csak nem is olyan, mint a benyugtatózott vaddisznók, amiket még hat deci barackpálesz után is eltalál bármelyik államtitkár a negyedéves csapatépítő vadászaton. A scope az bizony mozog, de gyorsan ám, szinte követhetetlenül. Sőt nem csak mozog, de hízik is veszettül, markánsan szembemenve a nevezetes harmadik schobertnorbert-törvénnyel, miszerint a mozgás fogyaszt (az első kettő update).

Talán segíthet a jelenség megértésében, ha megvizsgáljuk az élet egy egészen más szegmensében végbemenő eseményt, a vasárnapi hedonizmust megelőző élelmiszer vásárlást (melynek eredménye lesz az a bizonyos vasárnapi ebéd projekt). Annak is van ugyanis jól definiált scope-ja, ami fixen rögzítve van a bevásárló listán, legalábbis elvileg. Aztán hogy mi kerül a bevásárlókocsiba, az más kérdés.

A vásárlási lista és a lottózás összefüggései

Tételezzük fel, hogy a családból Árpi bácsinak jut a kegyetlen feladat, hogy vesse bele magát valamelyik hipermarketben hullámzó tömegbe, és verekedje át magát az egymást akciós parizerért és csirkefarhátért taposó nyugdíjasokon, babakocsival cserbenhagyásosan gázoló anyukákon és üveges tekintetű, gyerekeit vonszoló apukákon.

Csakhogy Árpi bácsi kedvenc szórakozása a sarki lottózóban felesezni a haverokkal, és gyűlöli a bevásárlás minden percét. Így arra optimalizál, hogy a lehető legkevesebb időt töltse az üzletben. Semmi szín alatt nem néz rá olyan termékekre, amik nincsenek a listán: végigszáguld a végtelen sorok között leszegett fejjel, és csak a cél lebeg a szeme előtt: minél kevesebb dolgot vesz, annál hamarabb végez. És minél hamarabb végez, annál hamarabb lerhet ismét a lottózóban a haverokkal!

Néhány furcsább pontot, mint "koriander" meg "juharszirup", egyszerűen átugrik a listán. Tudja jól, hogy a töltött káposztához meg a nagyfröccshöz egyik sem nélkülözhetetlen, sőt! A vasárnapi menü többi eleme pedig számára a nice to have kategóriába esik. Otthon meg egyszerűen a jól bevált "aznemvót" szakszóval könnyen leszereli majd felesége, Irma néni megrovását, hiszen a feladat nagy részét azért teljesítette.

Az eredmény: kissé hiányos, de a lényeget tartalmazó termékhalmaz az előirányzott összeg 92 százalékáért, egy dohogó Irma néni, egy kis késéssel megkezdett, de még teljes értékű lottózós délután Árpi bácsinak, és végül, de nem utolsósorban egy mindenkit nagyjából kielégítő vasárnapi ebéd kilátásai.

Sajnos Irma néni nem szeret lottózóba járni

Na de mi a helyzet, ha Irma néni nem bíz semmit a véletlenre, és maga megy el vásárolni, ráadásul magával rángatja Árpi bácsit is, hogy cipelje a cekkert? Irma néninek a bevásárlás a vasárnapi ebédhez és majd főzés maga az önkifejezés legteljesebb formája. Ez az a csatorna, amin keresztül családjára öntheti határtalan szeretetét.

Éppen ezért a bevásárló listát ő csak erős alapnak tekinti, amire a beszerzéseit építheti. Épít is rendesen. A listára írtakon felül gyorsan a bevásárló kocsiba kerül tizenkét doboz akciós szardínia, fél kiló kandírozott gyümölcs, egy egzotikus fűszerkollekció nyolcezerért és még számolatlan, Irma néni számára létfontosságúnak tűnő cikk. "Ez a kis sámli pont jó lesz a nyaralóba, nahát, milyen cuki kis húsvéti díszek, és pont le vannak értékelve!" Árpi bácsi hiába forgatja a szemeit, és hörög földöntúli hangon az egyre növekvő áruhegyet bámulva, a begőzölt Irma nénihez ezek a jelzések már egyáltalán nem jutnak el.

Az eredmény: minden képzeletet felülmúlóan gazdag ételhalmaz, aminek jelentős része a fagyasztóban, másik hányada a rokonoknál és szomszédoknál köt ki végül maradék formájában. A költségek az eredetileg tervezettnek a háromszorosára rúgnak, de Irma néninek még így is hiányérzete van vasárnap délután: újra és újra feldereng lelki szemei előtt az a kívánatos sváb nyúlmáj pástétom, amit végül ott hagyott a húsos pultban.

Nem lehet cél a világmindenség problémájának megoldása

A tanulság egyszerű: ne hagyd a megrendelőnek, hogy maga állítsa össze a teljes projekt terjedelmét! Mondja el persze hogy mit szeretne, de a végleges tartalmat olyan rakja össze, aki a lényegre koncentrál, tudja hol a határ, és imád a lottózóba járni!