A gyors technológiai fejlődés egyik velejárója, hogy az elektronikai cikkek is egyre gyorsabban válnak elavulttá. A kiselejtezett termékek egy részét újra feldolgozzák, többségük azonban elektronikai hulladékként végzi. Így az sem meglepő, hogy 2014-ben minden eddiginél több e-hulladék keletkezett: az United Nations University tanulmánya szerint az új éves rekord 41,8 millió tonnányi kiszuperált elektronikai eszköz volt világszerte, ami a növekedés ütemét figyelembe véve 2018-ban az 50 millió tonnát is simán túllépheti.

Jön fel az okosszemét

A kutatás alapján ez a mennyiség 16,5 millió tonna vasat, 1,9 millió tonna vörösrezet és 300 tonna aranyat jelent, ami a többi komponenssel együtt nagyjából 52 milliárd dollár értékű újrahasznosítható nyersanyagot jelentett volna. A hivatalos (vagyis állami) szabályozás alá eső visszavételi rendszerekbe azonban az összes hulladék mindössze 13,5 százaléka került vissza - ez úgy is nagyon kevés, ha figyelembe vesszük, hogy a Föld lakosságának kevesebb mint 60 százalékát érinti valamilyen teljes körű vagy részleges helyi szabályozás.

Az e-szemét legnagyobb részét, 60 százalékát az otthoni és vállalati felhasználásban is előforduló elektromos eszközök adják. Ezen belül 3 millió tonnát tesznek ki a kisebb méretű informatikai termékek (telefonok, számítógépek, nyomtatók), míg a különféle méretű és célú képernyők mennyisége ennek több mint duplájára rúg. A dokumentum megállapítja, hogy az ICT iparra jellemző, gyors ütemű termékfejlesztés, az egyes termékek gyors kifutása és miniatürizációja egyaránt  hozzájárul az e-hulladék mennyiségének növekedéséhez. Ez annál is inkább igaz, mert az új informatikai trendek nyomán egyre több készülék (testen hordható okos eszközök, egészségügyi IT stb.) kvalifikálja magát az "elektromos vagy elektronikai eszköz" kategóiába.

A menők sem annyira menők

Az UNU tanulmánya alapján 2014-ben az Egyesült Államok és Kína termelte a legtöbb e-hulladékot - ketten együtt a globális mennyiség közel harmadát -, míg az egyes állampolgárokra lebontva a norvégok, a svájciak és az izlandiak dobálják ki a legtöbb elektromos gépet. A kutatás az Eurostat adataira hivatkozva 125 ezer tonna e-hulladékot jegyez Magyarország neve mellett, ami egy főre vetítve 12,6 kilónyi szemétre vetett mosógépet, tévét vagy izzót jelent. Ez a régiót tekintve akkor is szép teljesítmény, ha abszolút értékben bőven elmeradunk az oroszok 1,2 millió vagy a lengyelek majdnem 400 ezer tonnájától, mivel az átlagos magyar fogyasztót csak az átlagos cseh fogyasztó előzi meg a maga 14,8 kilónyi elektronikus szemetével.

^{Az egy lakosra vetített 2014-es e-hulladék kibocsátás Európában
forrás: UNU: The Global E-waste Monitor 2014: Quantities, Flows and Resources}

A begyűjtést tekintve az európai középmezőnyben, nagyjából a csehek, a szlovákok vagy a horvátok szintjén állunk a teljes mennyiség valamivel több mint egyharmad részével, hasonlóan mondjuk Nagy-Britanniához. Az összehasonlításnak természetesen nem ez az egyetlen dimenziója: az átlagos brit háztartás például majdnem kétszer annyi e-hulladékot termel, mint a magyar. Ugyanígy a skandináv országok a kétszer hatékonyabb újrafeldolgozás ellenére sem produkálnak arányosan kevesebb elektronikai szemetet, mint ahogy Óceánia 600 ezer tonna e-hulladéka az egyes fogyasztók szintjén alig marad el az összességében 11,6 millió tonnát kibocsátó Európától.

Az UNU anyaga itt tölthető le pdf dokumentum formájában, amely a részletes adatok mellett külön fejezeteket szentel az olyan fontos kérdéseknek is, mint amilyenek a szabályozás és az újrahasznosítás jövőbeni lehetőségei.