Az új kommunikációs platformok növekvő jelentőségére utal, hogy manapság az amerikai és nyugat-európai bíróságok már minden további nélkül üzleti eszköznek nyilvánítják a vállalkozások közösségimédia-elérését. A több milliárd internet-felhasználó korában könnyen igazolható, ha egy közösségi csatorna olyan üzleti értéket hordoz, amelynek figyelmen kívül hagyása komolyan befolyásolja egy adott vállalkozás cégértékét, mondjuk a felvásárláskor megállapított vételárhoz képest. Ugyanakkor alkalmazottként és a közösségi térben aktív cégtulajdonosként is érdemes figyelembe venni azokat a lehetséges buktatókat, amelyekkel szembe találhatjuk magunkat a még mindig csak formálódó szabályozási környezetben.

Online emberkedésért offline börtön

A sajtó a múlt héten kapta fel egy texasi fegyverkereskedő, Jeremy Alcede esetét, akinek üzletrésze a fegyverbolt csődje után üzlettársához került. Alcede korábban a Facebookot és a Twittert is felhasználta a bolt népszerűsítésére, de a fiókokhoz való hozzáférést tulajdonrésze elvesztése után sem adta át. Azokat ugyanis magánemberként hozta létre, és állítása szerint amúgy is csak a második alkotmánykiegészítésről és a szabad fegyverviselésről értekezett rajtuk, vagy éppen Obama politikáját ekézte, és csak elvétve népszerűsítette közvetlenül a fegyverbolt tevékenységét.

Ezt a csődbíróság másképpen látta, és a közösségi hálózatok felhasználói jogait az üzlethez tartozó tulajdonnak minősítette, miután üzletileg is relevánsnak ítélte a közösségi csatornákon felépített közösség súlyát. A továbbra is makacskodó Alcede hamarosan a rács mögött találta magát, ahonnan több mint másfél hónap múlva szabadult, miután mégis átadta a jelszavakat – az Associated Press hírügynökségnek később úgy nyilatkozott, hogy már a kezdetekkor sem a Facebook-fiók megtartása érdekelte, hanem a kormányzati zsarnokság ellen lázadozott.

Ami értéket hordoz, az az üzlet része?

A férfi védekezése szerint egy hároméves gyerek is felfogná, hogy ha valaki magánemberként hoz létre felhasználói profilokat, amelyek nem szerepelnek a vállalkozás eszközeinek listáján – szemben például a céges levelezéshez tartozó domainregisztrációval –, akkor azokat a csődeljárás vagy a tulajdonosváltás sem érinti. A kérdésben megszólaló amerikai jogászok szerint azonban a magán- és az üzleti életet szigorúan el kell választani egymástól, akármennyire nehéz is felfognia ezt egy olyan vállalkozónak, akinek a munkája és a magánélete szükségszerű átfedésben van egymással.

A vonatkozó szabályozás persze akkor sem egyértelmű, ha a bíróság a hasonló esetekben a közösségimédia-csatornákat a vállalkozások vagyonához sorolja, amelyek elvesztése komoly hatással lenne az ügyfelekkel folytatott kommunikációra. A hozzáférések kezelése ugyanis számtalan más problémát vethet fel. Az Egyesült Államokban már veszített pert olyan munkáltató, aki rátette a kezét a távozó alkalmazottak LinkedIn profiljára, Nagy-Britanniában viszont a bíróság időlegesen megtiltotta, hogy egy vállalat volt dolgozói használják a munkájuk során felépített, de személyes profiljukhoz rendelt LinkedIn-kapcsolataikat, miután elindították saját rivális vállalkozásukat.

Nálunk egyszerűbb, mert bonyolultabb

A Rajkai és Takács Ügyvédi Iroda vezetője, dr. Rajkai Balázs szerint hasonló esetekben a hazai bíróságok döntése és annak végrehajthatósága is különbözhet az angolszász jogrendű országokétól vagy a nemzetközi szolgáltatóval kötött szerződésben szereplő joghatóságétól, azonban az adott üzleti tevékenységhez kapcsolódó (pláne annak keretei között kifejlesztett) online elérést nálunk is minden további nélkül üzleti eszköznek, az üzlet tényleges értékét befolyásoló tényezőnek nyilváníthatják.

Bár a nemzetközi online szolgáltatók adatközlési gyakorlatát ismerve szinte lehetetlen meggyőződni róla, hogy az üzlethez kapcsolódó Facebook vagy Twitter fiókot magánemberként hozták-e létre, azt nem nehéz megállapítani, ha a megváltozott viszonyok között a közösségi csatornákat eredetileg létrehozó felhasználó jellegbitorlást követ el. Emellett az ismerősök toborzása vagy a LinkedIn-kapcsolatok alkalmazottként való felépítése szempontjából azt is figyelembe kell venni, hogy "házon belül elkezdett" dologról van-e szó.

Ahogy egy LinkedIn-es kapcsolati háló esetében sem mindegy, hogy azt egy cég alkalmazottjaként, akkori beosztásunkra és feladatainkra való tekintettel alakítottuk ki, úgy a magánemberként regisztrált Facebook-csatorna megítélése is más, ha már a regisztráció is eleve az adott üzleti tevékenységhez kapcsolódott, és azt a profil fejlesztése során a későbbiekben is figyelembe vettük.

Bár a vitás eseteknek olyan egyedi jellemzői lehetnek, amelyek miatt nehéz megállapítani valamilyen ökölszabályt, annyi biztos, hogy idehaza az ilyen ügyekben nincs gond az ítéletek végrehajthatóságával. A magyar bíróságok döntései az Európai Unió területén ugyanígy érvényesíthetők, különös tekintettel az egyre szigorodó európai uniós szabályozásra; ha az Üveghegyen túlra bejegyzett szolgáltatóval kerülünk szembe, akkor nehezebb dolgunk lesz, de a magyarországi felhasználókat ettől függetlenül is el lehet marasztalni.

Ne utólag, hanem előre legyünk okosak

Magyarország ugyan nem Texas, és a fegyverboltoséhoz hasonló ügyekben a felhasználói fiókokhoz tartozó hozzáférések át nem adását önmagában még nem minősítik börtönt érő bűncselekménynek, de a bíróság a rosszhiszemű felhasználót simán eltilthatja a túszul ejtett Facebook-fiók vagy Twitter-csatorna további használatától. Ez persze csak a problémák bizonyos részére jelent megoldást, ezért Rajkai Balázs azt tanácsolja, hogy ne utólag keressük az igazunkat, hanem már az adásvételi vagy munkaszerződések elkészítésekor gondoljunk a jövőre.

Ha az új tulajdonosnak fontos egy vállalkozás online közösségi jelenléte, és ezt figyelembe is vette a vételár megállapításakor, akkor semmi akadálya, hogy igényeit már az adásvételi szerződésben rögzítse. Ilyenkor ugyanis már a szerződés megsértéséről lesz szó, ha a vevő mégsem kap hozzáférést az üzlethez tartozó közösségi profilokhoz. Ugyanígy rendelkezni lehet az alkalmazottak későbbi lehetőségeiről, ha a cégnél felépített LinkedIn-hálózatot az elválás után is fel akarják használni. Ezzel a cég is elkerülheti a bonyodalmakat, ha a dolgozók valamilyen konkurens tevékenységbe kezdenének, de a dolgozók is biztosíthatják magukat, hogy távozásuk után ne rángathassák majd őket a bíróság elé.