Az UX-stratégaként és -tervezőként jegyzett Scott Jenson nemrégiben 16 év után távozott a Google-től, amelyet néhány nappal ezelőtt közzétett LinkedIn-bejegyzésében éles kritikával illetett. Szerinte a Google igyekezete nem a felhasználók kiszolgálásáról szól, amikor minél gyorsabban minél több termékét próbálja teletömni MI alapú funkciókkal. A társaság megszállottsága pontosan arra emlékezteti a korábban az Apple-nél és a Symbiannél is megfordult szakembert, amit 13 évvel ezelőtt tapasztalt a Google Plus létrehozásakor, annak pedig mindenki ismeri az eredményét.

Azokat az MI-projekteket, amelyeken ő is dolgozott, "gyengén motiváltnak" nevezte: úgy látja, hogy a vállalatnál uralkodó "jéghideg pánik" miatt mindent nagyszerűnek tartanak, amiben akárhogyan benne van a mesterséges intelligencia. Ezt a rövidlátást pedig nem a felhasználói igények vezérlik, hanem a félelem, hogy a jelenlegi MI-robbanás maga alá temeti a céget. A Google nemrég már azt találta ki, hogy a netezők tényleges átirányítása helyett gépi intelligenciával kezdi összefoglalni a webhelyek tartalmát, nem törődve azzal sem, hogy a kimenetek időnként mennyire idétlenek.

Hatalmas kihagyott ziccer lehet az MI-ből

Jenson úgy látja, hogy az elképzelés egy olyan MI-asszisztens felépítése, ami a felhasználókat visszavonhatatlanul bezárja a gyártó ökoszisztémájába az okostelefonokon keresztül. Ez pedig nagyon is csábító jövőkép, és mindent felülír az az aggodalom, hogy valaki más előbb fog odaérni. Az MI körüli felhajtásban egyébként mindenhol nagy szerepet játszanak azok a vállalati félelmek, hogy a versenytársak mire lehetnek képesek az új technológiával – Jenson szerint ebben az Apple sem jobb a Google-nél, és ugyanerre törekszik a Siri fejlesztésével, mióta "kiderült, hogy a király meztelen".

A szerző, miután a bejegyzését elég rendesen felkapták, azt is tisztázta, hogy soha nem volt döntéshozó a Google-nél, és nem is valamilyen gépromboló ideológiát követ. Nyilvánvalónak tartja ugyanis, hogy az MI-technológia értéket képvisel, annak fejlesztése azonban nagyon rossz irányba halad. Szerinte a rendszer saját magát szorítja sarokba, amikor a befektetők kielégítése annyival fontosabb mindennél, hogy közben elszalasztjuk a nagy lehetőségeket – vagyis nem a kapitalizmus korlátozását, hanem felszabadítását szorgalmazza egy még nagyobb piac létrehozásával.

Bár ő is elismeri, hogy az MI túl nagy falat ahhoz, hogy valaki a big tech forrásai és kapacitásai nélkül megbirkózhasson vele, jelenleg az MI-vel foglalkozó vállalatok csak a saját silóik kialakításán fáradoznak. A Google, az Apple, az OpenAI és mások háziversenyét így károsnak tartja, amennyiben az MI-től várt hatalmas értéket biztosan nem egy-két ellenérdekelt vállalat fogja megteremteni. Szerinte például a világháló is "szerencsés balesetként" jött létre, nem az AOL vagy más cégek termékeként, és az MI lehetőségeit sem lehet kiaknázni a monopolisztikus kapitalizmus logikája mentén.